A Bezzeganyán hétről hétre olvashatjátok az aktuális terhesnapló szerzőjének bejegyzéseit. Az elmúlt közel hét év terhesnapló-szerzőitől most megkérdeztük, hogyan alakult az életük a szülés után. Most Zizik számol be a szülést követő eseményekről.
Az elmúlt időszak számokban: 11, 8,5?, 2, 13. Bogyó 11 hónapos lett, 8,5 kiló, 2 foga van én meg 13 kilóval vagyok nehezebb, mint szeretném.
Megmondom őszintén az első 6 hónap cefetül nehéz volt. Voltak jó pillanatok is, de csak pillanatok. Bele kellett rázódni a kétgyerekes létbe. Hogy a lakás többnyire egy bombatámadás utáni állapotban van, engem meg csak a kávé tart életben. Hogy soha nem tudok már annyi időt egyikre se szánni, mint szeretném. Mert hol az egyik akar, hol a másik. Vagy többnyire egyszerre, féltékenységből. Igen, a kicsi is tud féltékeny lenni, és ugyanúgy nem ülök fel a vonatára, mint a nagynak. De ilyenből igazából nincs sok, mert nagyon ügyelek, hogy lehetőleg mindkettővel egyenlően foglalkozzak.
A kislányom egyelőre nem annyira tud mit kezdeni a kistesójával. Szereti, néha énekel neki, néha birkóznak egy rövidet, de nincs túl sok interakció a két gyerek között. Ez vagy így marad, vagy változik, amiben én azért reménykedek. Ha Bogyón állna a dolog, egyfolytában egymás szájában lennének, mert számára a nővére egy isten. Ha egész nap nem is mosolygott (ami nála ritka) a tesóját meglátva mindig kerít elő egy hatalmas vigyort. Amúgy is egy mosolygombóc Bogyó, mindenkivel kokettál és huncutkodik. Ugyanakkor a nyaralás alatt, amikor a kislányom már befejezte az ebédjét, Bogyó meg nyűgösködött, odament hozzá és azt mondta nekünk: „Éneklek neki, addig ti egyetek.” Hát majd’ elolvadtam ott helyben.
Nyaralásra amúgy repülővel mentünk haza. Egyszer csak látom, hogy Bogyó kikandikál az ülés mögül, huncutkodik, a stewardessek, meg úgy vihorásznak neki, mint valami tinilányok. Ez oda is meg visszaúton is megvolt. Ha így folytatja, a lányok benzint fognak pisilni utána, mert olyan csábos a mosolya, hogy George Clooney simán elbújhatna mögötte. Ja, és egyáltalán nem vagyok büszke. (hehe)
A kisfiam jelenleg még csak hason kúszik, kissé el van maradva a mozgása. Ezt fel kellett dolgoznom magamban, ami nem volt egyszerű. 8 hónaposan még mindig nem akart forogni, így elvittem egy gyógytornászhoz, aki olyan feladatokat mutatott, hogy a 2. alkalom után már pörgött Bogyó, mint a ringlispíl. De azt elfogadni, hogy a kicsit is gyógytornászhoz kell vinnem nagyon nehéz volt számomra. Hiába tudtam, hogy ez jó lesz neki és amúgy muszáj is, az járt bennem, hogy „nem lehetek ilyen szerencsétlen, hogy a második is problémás.” Reménykedtem abban, hogy semmilyen kihatása nem lesz annak, hogy 5 héttel korábban jött, de ezt az álmomat szétzúzta a valóság. Márpedig az álmokat elengedni elég nehéz, így egy kissé meg is zuhantam. Amúgy is ez a terhesség és kismamalét szellemileg jobban megvisel, mint az első. Nagyon várom már, hogy mikor lesz az, amikor először átalussza az éjszakát, hátha akkor én is jobban tudok pihenni és kiegyensúlyozottabb leszek.
Visszatérve a mozgáshoz. Mostanság már próbálkozik a négykézlábra állással, de szerintem ehhez kell még neki kb. 1 hónap. Azért számítok rá, hogy ővele is kell majd mennünk Korai Fejlesztőbe. Viszont beszél. Nem hülyéskedek, komolyan. A nyaralás előtt is mondta már, hogy „igen” (ige’), meg kaka, de a nyaraláson annyira begyorsult a fejlődése (a kalapját is kinőtte 2 hét alatt), hogy most már mondja, hogy anya, adjál (agyá), kacsa (katy), kérsz/kérek (kééé) keksz (kesz), kettő (ezt nem tudom mire mondja) „nem” és mindezt teljesen tudatosan és pontosan. Illetve a neki tetsző szavakat érthetően, - de azért nem pontosan - , utánunk mondja. Nagyot dobott rajta a nyaralás, annyi élmény meg inger érte, hogy lesz mit feldolgoznia. Megtanult tapsikolni és rámutatni dolgokra is. Illetve most már ő is sír, ha a nővére hisztizik. A férjemmel ilyenkor kínunkban már csak röhögni szoktunk. Az egyik oldalról jön a visítás a hiszti miatt, majd fél perc múlva jön rá a kánon a másik oldalról. „A kétgyerekes lét örömei.”
Haja is van, nem lesz 1,5 éves koráig kopasz. Viszont a születési fekete haját elvesztette és lett helyette szép szőke.
A hozzátáplálással is jól haladunk, nagyjából mindent megeszik, amit elé rakok. A lényeg számára, hogy a pocakja teli legyen, a pelusa meg üres, és akkor ő már jól van. Igazán könnyen kezelhető baba. Ami meglepett, hogy allergiás a rizsre. Elkezdtem a hozzátáplálást és a 3-4. összetevő volt a rizs. Akkora ekcémafolt jött ki az arcán, hogy csuda. Szerencsére nem kellett sokat kísérleteznem, hogy mitől alakult ki, de azért pár napba beletelt. Mióta elhagytuk a rizst, el is tűnt az ekcémája. Mondjuk a babakaja választást ez eléggé behatárolta, mert a legtöbben van rizsliszt, de azért meg lehetett oldani. Én ugyanis az első időket üveges kajával oldottam meg, vele is meg a nővérével is. Nem szeretek fölöslegesen pacsmagolni, habár nem a legolcsóbb megoldás. Most már, hogy eszeget a saját kajánkból is, az üveges verzió lecsökkent és a saját kajánkat pépesítem össze. Pl. a lecsót imádja. Többnyire még pépeset eszik, de a rágással sincs gondja. Mondjuk üvegesből csak a pépeset eszi meg a darabosat nem, mert azoknak az állaga olyan fura a keményítőtől.
Szeptemberben még pont az egyéves szülinapja előtt lesz egy rutin-operációja, finomhangolni kell a „puskát”. Kissé aggódom emiatt, mert habár rutin műtét, de mégiscsak altatásban lesz. Mindent összeszedve: imádom, hogy két gyerekem van, de néha cefetül nehéz.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
