December 1., csütörtök
Adventi kalendárium
Amikor gyerek voltam, borongós, sötét, szomorú időszak volt számomra az advent. Volt egy olyan vallásos gyerekkönyvünk, amelyben az év minden vasárnapjáról volt egy kép és írás – emlékszem, advent első vasárnapjánál csupa lila szín volt (a bűnbánat színe), az ábrák pedig: áthúzott tévé, áthúzott sütemény. Azaz: ne szórakozzunk, ne habzsoljunk ezekben a hetekben.
Ellenben imádkozzunk sokat, bánjuk meg a bűneinket, térjünk jó útra, így várjuk Jézus születését. Megszoktam ezt a hangulatot, nekem ez is a karácsonyi készülődés része volt. A sok borongás után annál kontrasztosabb volt az ünnep, a fa, a sok finomság.
Azt hittem, hogy ez a bűnbánós-bánkódós felfogás általános a keresztényeknél, így aztán döbbenetes volt számomra, amikor tizenévesen Németországban szembesültem az ottani hozzáállással: folyamatosan sütötték a sütiket, itták a forralt bort, és eszük ágában se volt szomorkodni. És nem arról volt szó, hogy ők nem lettek volna igazi keresztények. A magyar és német hivatalos katolikus énekek is mutatják a különbséget:
Íme, egy tipikus magyar katolikus adventi ének:
Ébredj ember, mély álmodból,
megszabadulsz rabságodból,
közelít már üdvösséged,
eltörlik már minden vétked.
És egy tipikus német katolikus adventi ének:
Wir sagen euch an den lieben Advent. Sehet, die erste Kerze brennt.
Wir sagen euch an eine heilige Zeit. Machet dem Herrn die Wege bereit.
Freut euch, ihr Christen, freut euch sehr! Schon ist nahe der Herr.
Hirdetjük nektek a szeretett adventet. Nézzétek, ég az első gyertya.
Hirdetjük nektek a szent időt. Készítsétek az utat az Úr előtt.
Örvendezzetek, keresztények, örvendjetek nagyon! Már közel van az úr.
AMK
