Én nem csodaszert, vagy csodagyógymódot szeretnék ajánlani, vagy reklámozni! Egyszerűen csak el szeretném mesélni a saját esetemet! Ezen lehet vitatkozni, vagy legyinteni rá, esetleg kinevetni…..mégis itt a gyermekem mellettem, akit a homeopátiának köszönhetek!
Első gyermekem 5 hónap próbálkozás után, mondhatni simán megfogant. Tudom, tudom, mi ez az 5 hónap….de aki nagyon vágyik a babára, annak ez is nagyon hosszú idő! Szóval 5 hónap után végre pozitív lett a terhességi tesztem, amit a párommal izgatottan lestünk együtt, mit mutat a kijelző és zokogtam a boldogságtól, mikor megjelent a második csík is! Csodás terhességem volt, problémamentes, élveztem minden egyes percét. Aztán a farfekvés miatt császármetszéssel megszületett első gyermekünk, Nagypille. Elmondhatatlan volt az örömünk, a mai napig imádjuk és szeretjük első gyermekünket. Aztán eljött az idő, amikor elhatároztuk, hogy szeretnénk egy kistesót Nagypillének….
14 hónapig szoptattam Nagypillét és 8 hónapos volt, amikor újra megjött a menszeszem. Ekkortól persze már élesben kísérleteztünk. A teherbeeséshez természetesen elengedhetetlen a menstruáció, az viszont tévhit, hogy a szoptatás akadály lenne, számtalan példát tudna rá mindenki említeni, hogy az Ő ismerőse, rokona, szomszédja stb is hogy esett teherbe szoptatás mellett…. Azaz ez sem lett volna kizáró ok.
Természetesen próbáltuk mi mindenhogy, spontán és naptármódszerrel is…az idő meg csak telt. Nagypille nőttön nőtt, én pedig szerettem volna, ha a 3 éves gyes-em alatt mégha nem is szülök, de teherbe esem, hisz ha egyszer visszamegyek dolgozni, akkor egyrészt nehéz lesz újra elhatározásra jutnom, másrészt a főnököm kétlábbal rúg fenékbe, ha pár hónap munka után újra bejelentem, hogy babát várok… na és mi sem leszünk fiatalabbak a párommal. Én 30 évesen szültem első gyermekemet, Ő közelebb volt a 40-hez ekkor…..és szerettük volna mindkét gyermekünket felnevelni, azaz nem akartunk sokat várni a második babára és esetleg évekig próbálkozni, segítség nélkül. Ezért 11 hónap sikertelen próbálkozás után felkerestem a nőgyógyászomat, akinél első gyermekemet is a világra hoztam.
Persze, mondhatják most sokan, hogy 11 hónap nem is sok idő, de elmondhatom, hogy igenis az! Az majdnem 1 év! Úgy kelni minden reggel majdnem 1 évig, hogy „na, ebben a hónapban hátha összejön!”, aztán 2 hét reménykedés után 2 hétig élni a csalódással, legbelül összetörve, hogy „na, most sem sikerült!”. Aztán kezdeni ezt újra és újra!
Szóval 11 hónap mókuskerék-harc után felkerestem a nőgyógyászomat. Megvizsgált, szervi bajt nem talált. Aztán kezdtük az allopátiás (azaz hagyományos) orvostan eszközeit sorban kipróbálni, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Szedtem 3 hónapig peteérést serkentő tablettát (amely elvileg biztosítani hivatott a megfelelő számú és nagyságú tüszőket), mindhiába. Közben folyamatos orvosi kontrollra jártam, mert ezt a gyógyszert nem lehet „csak úgy” szedni, valamint megéltem közben néhány „idegrohamot” is, hisz ezek a szerek erősen hatnak a hormonháztartásra is. Minden havi adag után reménykedtem, majd csalódtam, mikor újra és újra megjött a menstruációm. Ezután befeküdtem a kórházba egy petevezeték átvizsgálásra (kontrasztanyagot fecskendeznek a petevezetékbe, hogy megnézzék, nem-e záródott el az valahol), azontúl, hogy egy borzasztó kellemetlen beavatkozás, sajnos nálam ez sem vezetett eredményre. Igaz ugyan, hogy szerencsére a petevezetékem sem volt elzáródva, de az ilyen beavatkozás utáni „nagyobb esély” is elmaradt (a tágabb és „kitisztított” petevezetékekben akadálymentesebb az út a petesejt előtt). Még mindig semmi…. Egyre elkeseredettebb voltam…. Aztán csináltak nálam hormonlabort is (vérvétel keretében vizsgálták, hogy a prolaktin szintem nem-e maradt magasabb az előző szoptatás után), ennek során is rendben találták a hormon-szintjeimet…. És annak ellenére, hogy fizikailag elméletileg alkalmas lettem volna az újabb terhességre, mégsem következett az be! Egyedüli boldogságom a gyönyörű elsőszülött gyermekem, Nagypille volt, de azért el is keseredtem rendesen, hiszen én világéletemben kettő gyerekről álmodtam! Minden gyereknek, majd embernek kell szerintem egy testvér! Akire bármikor számíthat, támaszkodhat. Hisz a szüleik egyszercsak elmennek és magukra maradnak…de ha az embernek van egy testvére, az mindig mellette áll, míg a szerelmek jönnek-mennek az ember életében…
És ekkor kerestem fel egy homeopata orvost. Korábban nem hittem túlzottan ebben az alternatív orvostudományban, de a hagyományos orvostudomány sikertelen próbálkozásai után már bármiben tudtam és akartam hinni.
Nem tudom, ki mennyire ismeri a homeopátiát, egy homeopátiás „állapotfelmérés” menetét! Csak dícsérni tudom mindkettőt! Több féle homeopátiás irányzat létezik, én klinikai homeopatánál voltam. A másfél órás beszélgetés alatt nemcsak az alkati szerem feltérképezéséhez szükséges információkat „szedte ki belőlem” a kedves doktornő (aki egyébként allopátiás, azaz hagyományos egyéb-szakorvosként rendel közel 30 éve), hanem sikerült a beszélgetés során magamhoz is közel kerülnöm, beszélve a múltról is, feltárni és kimondatni magam előtt, magamnak a rég elnyomott problémáimat, sérelmeimet, fájdalmaimat. Katartikus beszélgetést követően a doktornő egyrészt Schüssler-terápiás tanácsot, másrészt homeopátiás tanácsot adott. 1 hónapig szedtem az általa javasolt szereket, valamint egyszer elmentem hozzá ezidő alatt egy energetizáló akupunktúrás kezelésre és végül 1 hónap célirányos „kezelés” és össz.15 hónapnyi próbálkozást követően végre TEHERBE ESTEM!!!!! Ismét zokogtam a boldogságtól, mikor megjelent a második csík a terhességi teszten…. És újabb csodás, problémamentes várandósság következett, ami újra császármetszéssel zárult és egy imádnivalóan tündéri Kispille érkezett a családunkba!
Ezek után gondolom senki nem csodálkozik azon, hogy a Schüssler-terápia és a homeopátia lelkes követője lettem, vagyok és bármi bajom van nekem, vagy a családom bármely tagjának, első lépésként mindig ilyen, egyébként teljes mértékben csak természetes alapanyagú szerekhez nyúlok először.
Ez az én történetem. 15 hónapnyi sikertelen próbálkozás, meddőség után teherbe estem, a homeopátia, a Schüssler-terápia és az akupunktúra együttes alkalmazásának segítségével, miután a hagyományos orvostudomány nem tudott segíteni! Ez csak egy módszer, nem mondom, hogy mindenkinek beválik, de nekem ez nyújtott segítséget a problémámra! Azt gondolom, mindenkinek megér egy próbát, ha hasonló cipőben jár, mint én jártam!
Sok sikert kívánok mindenkinek és azt tanácsolom, hogy nem szabad feladni, küzdeni kell a vágyainkért!!!! Megéri!
Lepke
