A gyerekek (és szüleik) életében fontos mérföldkő az iskolakezdés, ezért érdemes megfelelően felkészülni rá. Sokak számára a felkészülés elsősorban tájékozódást jelent, ehhez kívánok segítséget nyújtani az alábbiakban négy részes írásommal.
Az első részben összeszedtem, milyen kérdések mentén kell egyáltalán tájékozódni és honnan gyűjthet a szülő információt ezekkel kapcsolatban. Ezt követően az iskolába lépéssel kapcsolatos jogi szabályozási környezetet tekintettük át röviden, hiszen ez egy olyan keretet ad ennek az érzelmekkel sokszor nagyon erősen átitatott kérdésnek, ami fogódzót és korlátot is jelenthet, de mindenképpen alapjaiban meghatározza, mit is tehetünk. A harmadik részben pedig az iskolára való érettség vagy felkészültség fogalmát tekintettük át. Az utolsó részben pedig az iskolaválasztásról írok abból kiindulva, hogy mi is az, amit a gyermeknek meg kell az iskolában tanulnia és ebből következően mit nyújtson az iskola?
IV. rész
Ehhez a kérdéshez először is azt érdemes áttekinteni, hogy mi is az, amit a gyermeknek az iskolában meg kell tanulnia. Az alábbiakban olvasható áttekintés segít ennek végiggondolásában.
Önértékelés, énkép és önbizalom
A gyermeknek az iskola tölti ki élete jelentős részét, így az ott szerzett élményei jelentősen alakítják azt a képet, ahogyan önmagát látja. Fontos, hogy ebben a pozitív elemek domináljanak és a gyerek értékes, egyedi emberként élje meg önmagát, aki elfogadást tapasztal és lehetőségeket önmaga kibontakoztatására.
Értékelő gondolkodás és ismeretszerzés
A gyermeknek az iskolában meg kell tanulnia mérlegelni, saját véleményt kialakítani, különböző szempontokat, alternatívákat végiggondolni, döntéseket előkészíteni és meghozni, kérdéseket feltenni és válaszokat keresni ahhoz, hogy autonóm, gondolkodó, felelős, valódi felnőtt emberré váljon. A tárgyi tudás, lexikális ismeretek egy szintje szükséges ahhoz, hogy ezekből, mint általános műveltségi alapokról indulhasson el a további ismeretszerzés, de ennél sokkal fontosabb a gondolkodás képességének fejlesztése és erősítése. Fontos a gondolkodás rugalmasságának fejlesztése is: a gyerek legyen képes új ismeretek megtanulására, a meglévő ismeretek kombinálására is, illetve képes legyen meglévő tudását a megszerzett új ismeretekkel összehangolni.
Csoportmunka és önállóság egyensúlya, társas lét
Az iskola az a társas közeg, amelyben a gyerek megtanulja azt, hogy hogyan lehet másokkal hatékonyan együttműködni és valóban csapatban dolgozni, ugyanakkor hogyan tudja akaratát érvényesíteni, önmagát meghatározni, megőrizni és képviselni.
Széleskörű tapasztalatok az őt körülvevő világról
A gyereknek kreativitást bátorító, színes, változatos környezetben a legjobb tanulnia. Jó, ha az iskola támogatja és bátorítja a kreatív megnyilvánulásokat, hogy minden gyerek rátalálhasson azokra a területekre, amelyekben ügyesnek, sikeresnek tapasztalhatja meg önmagát, és amelyekben örömforrásra lel.
Általános emberi értékek
Az iskola az a társas közeg, amelyben a gyermek megszilárdíthatja vagy elsajátíthatja a társadalom általános alapértékeit (mint például hogy minden ember a maga egyedi és megismételhetetlen voltában elfogadást és tiszteletet érdemel).
Sokan tudják már, hogy milyen fontos a tanító néni/bácsi személye. A gyerekek számára az első osztálynak kell biztosítania az óvodáskor és az iskoláskor közötti átmenetet, ezért az elsős tanító néninek/bácsinak jobban kell hasonlítania egy óvó nénire/bácsira, mint egy középiskolás tanárra.
A kisgyerek számára a játékos, gondolkodtató, érdekes feladatok azok, amelyek fenntartják azt a természetes érdeklődést a tanulás, az új ismeretek megszerzése iránt, amellyel minden kis elsős belép az iskola kapuján. Ha a tanító néni/bácsi ügyes, ha az iskola gyerekközpontú, akkor ez a lelkesedés megmarad, és hosszan elkíséri a gyereket a tanulás évein.
Fontos, hogy az iskola, a pedagógus legyen készen arra, hogy fogadja az elsősöket: legyen elfogadó a légkör, amelyben nem a fegyelmezés, a szabályok a hangsúlyosak. Legyen szabad a kis elsősnek játszani, szaladgálni, mozogni, az iskola reagáljon elfogadó módon arra a tényre, hogy egyik kisgyerek sem tud többször negyvenöt percig „jól viselkedni” az iskolapadban. Legyen az iskola pedagógiai megközelítésében kész arra, hogy a kisgyerekekhez alkalmazkodjon. Változatos és érdekes legyen az, ami az órákon zajlik.
Ma már szerencsére természetes, de azért nem árt megemlíteni, hogy elsőben még nem kell a gyerekeket otthoni feladatokkal, gyakorlással terhelni, az otthoni idő a pihenésé, játéké, szülőkkel, családdal való örömteli együttlété.
A gyerekek ebben az életkorban nagyon érzékennyé válnak a teljesítményre, rangsorolnak, értékelik magukat és a többi gyereket az osztályban, ezért nagyon nagy súlya van a tanár visszajelzésének, türelmes, segítő, pozitívan odaforduló attitűdjének. Fontos, hogy a pedagógus, akit választunk, képes legyen a gyerekeket a maga egyediségében nézni és értékelni, a fejlődésüket nagyrészt önmagukhoz mérni és pozitívan, megerősítő módon reagálni a gyerekek teljesítményeire.
Sokszor kérdezik tőlem a szülők, hogy honnan lehet tudni vajon, hogy melyik iskola milyen valójában? Itt is több információforrást érdemes használni. Az egyik leghatékonyabb, ha olyanoktól informálódunk, akik közvetlen tapasztalatokkal rendelkeznek az adott tanítóról, iskoláról pl. nagyobb testvér révén. De szintén fontos információforrás lehet az iskola honlapja, pedagógiai programja, amit legalább egyszer érdemes végignézni, hiszen ez az iskola szemléletének egy jó lenyomata.
Az őszi, téli időszak az iskolakóstolók ideje: érdemes figyelni az iskolai honlapokat, hogy mikor, hol rendeznek ilyen találkozókat, amik egyfajta nyílt napok, ismerkedési lehetőségek a gyerek és a szülők számára is az adott intézménnyel. Sokszor maguk a leendő elsős pedagógusok is részt vesznek ezeken, van mód velük is találkozni, személyes benyomásokat szerezni.
Mindezek alapján látható, hogy az iskolakezdés kérdése összetett kérdés, amelyben a szülő hamar elveszíti a fonalat és kétségbe eshet, hogy vajon jól dönt-e. Nehezíti a helyzetet, hogy nagyon sokféle lehetőség között választhatnak: sok-sok iskola-előkészítő várja a gyerekeket, hihetetlen változatosságban lehet fejlesztő foglalkozásokra vinni gyermekünket. Természetes módon igen sok az önjelölt és a valódi szakértő is, aki mind kifejti gondolatait a kérdésben. Ezek egy része egy irányba mutat, de azért könnyen bukkanhatunk egymásnak ellentmondó információkra is. Így aztán természetes, hogy sok szülő elbizonytalanodik a kérdésben.
Érdemes bízni szülői önmagunkban: a szülő az, aki gyermekét a legjobban ismeri, és vele közösen, nyugodtan átgondolva akár a sokféle szakértői véleményt, javaslatot is, elengedve a sok megfelelési kényszert válasszuk ki azt az intézményt és pedagógust, ahol és akinél gyermekünk megkezdi évtizedeken át húzódó iskolás életét.
Nagy Éva pszichológus
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
