Augusztus 23-án új szakaszba lépett szülői létünk. Részt vettünk életünk első szülői értekezletén, ahol nem helyettesítettünk valakit, hanem saját jogon voltunk jelen!

Pár szóban a hátterünk: egy Pest megyei község szélén lakunk, amely (szerintem) kivételezett helyzetben van. Mivel területe nagyon elnyújtott, három részre tagolódik, és mindegyiknek van óvodája! Így nem kellett megküzdenünk a listás jelentkezéssel, de azért ennek jócskán vannak hátrányai is, mint később kiderül.

 

Szóval Edina szüleiként, saját jogon beültünk a kiscsoport szobájába, a kiscsoportos székekre. (Rosszul döntöttünk, a földre kellett volna!) Rövid bevezető után az óvónénik feltették a legfontosabb kérdést: ki milyen jelet szeretne? Komoly osztozkodás kezdődött, aminek végén Edina jele a fagylalt lett.

 

Ezek után lediktálták a listát azokról a dolgokról, amit be kell szerezni és bevinni a gyermekkel az első alkalommal. Egészen emberi mennyiségeket soroltak fel, bár ennek ellenére felháborítónak tartom, hogy pl. wc-papírt, kézmosót, szalvétát stb. kell a szülőnek bevinni, mert az állami pénzből nem tudják kigazdálkodni, csak a fenntartási költségeket. (És erről természetesen nem az óvónők tehetnek.)

 

Elmondták a gyerekek egy napját: elvben reggel 6-tól este 6-ig vannak. Ezt nem olyan rég vezették be, mivel a falu kb. 80%-a ingázó, és komoly gondok adódtak a 16 órai zárásból. Bár mi most megesküdtünk magunknak, hogy kb. 16 óra körül elhozzuk a lányt az oviból. Ehhez én reggel 6 körül indulok dolgozni, így a lányt az apukája fogja oviba vinni, hogy én tudjam elhozni. Na, szóval részletezésre került a napi program és a beszoktatás ideje is. A beszoktatást mindig hétfőn kezdik, és egy családtagnak legalább az első 1-2 napon végig ott kell lennie. Nem akarják, hogy a gyerek egész nap sírjon, ha ők nem tudnák megnyugtatni, de ez szerintem normális. A többi napot már rugalmasan kezelik, ahogy látják a gyereket, többet tudnak majd mondani.

 

Ez mind szép, ám az igazi gondot – nekem – az okozza, hogy a napi programnál kiderült: nincs reggeli, az első étkezést 9 – fél 10 körül kapják. Tehát aki korábban viszi a gyerekét – mint pl. mi, akik hétkor szeretnénk leadni –, küldjön vele reggelit. Annyira megdöbbentem, hogy elfelejtettem megkérdezni, mi ennek az oka, de majd a beszoktatásnál kiderítem. Addig tippelek: nincs az oviban konyha! Mivel összevont intézmény része, a faluközpontban van konyha, onnan kapják a készkaját, nálunk csak kiosztás van! De majd utánajárok, mindenesetre megkavarta az agyamat. Az étkezésre amúgy 450 forintot kell számolnunk per nap, és előző nap kilencig kell jelezni, ha nem akarjuk igénybe venni. Ezek után elmondták, hogyan tartják az ünnepeket, mikor mehet be a szülő, (farsang, anyák napja, évzáró) és mikor van zártkörű buli (szülinap, névnap és mikulás).  Lesz kirándulás, és terveznek bohócműsort, amit minden évben tartanak a gyerekeknek.

 

Mivel minden hétre csak 2-2 új gyereket hívnak be, Edina szept. 27-én kezdte volna a beszoktatást. Igazából nem izgattuk magunkat nagyon, szedegettük össze a szükséges cuccokat, vásárolgattunk. Mivel az ágyneműt is nekünk kell vinni, épp nekiálltam volna varrogatni a meglévő anyagokból, mikor a férjemet 18-án leverte a lábáról az influenza. Na én szépen elpakoltam a varrógépet, és vártam a fejleményeket. Meg is kaptuk mindannyian: nagymama és Edina kedden, én szerdán lázasodtam be, úgyhogy szerdán elvonultunk a doktor nénihez. Edina még enyhe kötőhártya-gyulladást is kapott, így esélye sincs hétfőn megkezdeni az ovit. Szerencsére elég gyorsan átrohant rajtunk, szombatra már mindenki lázmentes volt. Jövő héten beszerezzük a „nullás igazolást” a dokitól, hogy mehessen a lány a közösségbe.

 

Donna