Először is olvass el mindent, amit találsz a gyereknevelésről, aztán kérdezz meg minél több családos ismerőst, anyádat, anyósodat, pedagógusokat, egyszóval tájékozódj! Másodszor határozz meg alappontokat, fektess le szabályokat, amelyekhez körömszakadtáig tartod majd magad a gyereknevelés során. Végül vesd máglyára a könyveket, fogd össze ritkuló hajad, szedd össze magad és üdvözöld a beköszönő valóságot.

 

Műszaki cikkek beüzemelésénél gyakori az RTFD/ORHU-probléma, biztosan ti is ismeritek. (Read The F... Directions/Olvasd el a Rohadt Használati Utasítást). De mi a helyzet egy csecsemővel? Barátnőim szinglihordák, szüleinkre nem számíthatunk, a családban pedig már rég nincs kisgyerek, szakember, pedagógus viszont annál több. Férjemmel mindketten tudományos érdeklődéssel megáldott, ámde gyakorlatias lelkek vagyunk, így hát első gyerekünket várva úgy gondoltuk, elolvasunk mindent, meghallgatunk mindenkit, hogyan „működik” a család, mit kell csinálni egy újszülöttel.

 

Nézzük a népszerű szakirodalmat: Suttogó, Picik és kicsik, Éjszakai gondoskodás, Kismamák és kisbabák új egészségkönyve, Ranschburg- és Vekerdy-összes, na és a szórakoztató műfaj: Kitolás. Hogyan ne legyünk tökéletes anyák, Ebadta kölyke sorozat és a többi. Elolvasunk, átrágunk mindent, irányzatok szerint szelektálunk, tetszés szerint osztályozunk. Rendszeresen konzultálunk, közben tájékozódunk, indul a Poronty, szuper, mindent tudunk, nem agysebészet, fogezmenni. A terv kész: gyereket szépen megszülöm, hazahozzuk, beállítjuk, mennyit és hogyan eszik, alszik és játszik, aztán fejlesztjük, szeretjük, kész. Pofonegyszerű, csak határozottan, céltudatosan.

 

Mindeközben szépen bálnásodok, terhesség szuper, minden létező tanácsot betartok. Azért lassan elkezd derengeni, hogy a megkérdezett ismerősök, barátok nem bontják ki az igazság minden részletét, minimum ködösítenek, de leginkább hazudnak, mint a vízfolyás. A nyolcadik hónap végére már meggyőződésünk, hogy - amint Dr. House is rámutatott - mindenki hazudik. Hogy mennyit aludt a gyerek, kapott-e tápszert, kellett-e aggódni valamiért, bármiben. A végén két közeli ismerős csaj akadt csak fenn a szűrőn, ők többedik gyerekük után már finoman jelezték, hogy a gyerekek közel sem egyforma igényekkel rendelkeznek és az elsőkkel – főleg ha fiú az illető - a legnehezebb. Sebaj, itt van nekünk a szakirodalom, mindent tudunk, nem agysebészet, fogezmenni, mantrázzuk.Aztán megszületett a kis drága, akit a legkevésbé sem érdekelt, amit addig tanultunk: keveset aludt, azt is kizárólag hason fekve, órákig kellett szoptatni, rögtön bepöccent, ha nem tetszett neki valami és kicsit sem hasonlított a mosolyogva szemlélődő katalógusbabákra. Mire hathetes lett, leszámoltam a Kismama Magazinnal, geil rózsaszín és babakék illúziókkal.

 

Maradtunk mi, ő és a jótanácsok csecsemőgondozó rokontól, védőnőtől. Mit tegyek, ők a szakemberek, legyen amit mondanak, az biztos nem valami papírízű okoskodás, meg gyanús bestseller, ugye. Ekkor apadt el majdnem a tejem és ebben az időszakban már alig beszéltem a hozzám hasonlóan a végkimerülés szélén egyensúlyozó férjemmel. Végül lassan megtanultam, megtanultunk alkalmazkodni, nem magas lóról szemlélődni, észosztóktól nagy távolságot tartani. A másodiknak született lányommal pedig minden egyszerűbb és már meg sem próbálom őt betörni, erőszakosan formálni az első perctől, ahogyan azt előírják. A fiam pedig határozott, szuper kis ember lett. Igaz, nem olyan kocka, mint én, de (még) nem kell felállnia a futószalagra az egyformára szabott gyerekek közé, ráér, hogy olyan bolondos, szórakozott, szabálytalan kismajom legyen, amilyennek szeretjük.

Érdemes bárkire hallgatni szülés előtt?

 

Citabella