Másodjára hármasikreim születtek. (Én írtam a Nagycsaládos anyuka dolgozni akar? című posztot). Ebből kifolyólag négy egykorú gyereket van szerencsém nevelni.
Manapság a csapból is a kötődő nevelés folyik. Az ember akkor is találkozik vele, ha nem akar. Az elveikkel történetesen semmi bajom, de mivel a 8 alapelvüknek a felét távolról sem sikerül teljesítenem, gondoltam, leírom, hogy néz ki a kötődő nevelés a gyakorlatban. Egy ikres nagycsaládban.
- Lehetőség szerint kerüld a gyakori, ill. a hosszabban tartó különléteket!
Ezt egyszerű teljesíteni, ikreket nálunk egyik nagymama sem vállal be egyszerre, így legalább egy mindig velünk van. Ha meg kórházba kell mennem valamelyikkel, azzal a helyzettel meg úgysem tudok mit kezdeni.
- Közös alvás
Hatan kéne egy ágyban aludnunk? A mi esetünk nagyon speciális, de már „sima” kettesikres családokban sem tudom elképzelni, hogyan férnek el négyen egy ágyban. Nálunk már abból is balhé volt, ha az egyik beteg volt és velem aludt. A másik három ezen annyira megsértődött, hogy több kárt okozott az együtt alvás, mint amennyit használt. A nem ikres családokban is érdekelne, ki hogyan oldja ezt meg. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a nagyobb testvér nem féltékeny a kisebbre, amiért a kicsi a szülőkkel aludhat. Ismerek olyan családot, ahol a nagy apával, a kicsi pedig anyával alszik. Persze ez is egy megoldás, de az együtt alvásról szóló szakirodalom sehol nem tér ki rá, ezért én most itt nyíltan megkérdezem: ugyan hol és hogyan szexelnek ilyenkor a szülők? Mert a család alapja az apa és az anya kapcsolata.
- Pozitív fegyelem
Elmélet:
„A kötődő nevelés szellemében nevelt gyerek megtanulja, hogy szükségleteit teljes mértékben és előreláthatóan minden esetben teljesítik.”
És a gyakorlat:
Amikor öltöztetek, a többiek addig várnak. Ha türelmetlenül sírnak, akkor is. A már felöltöztetett kiül a teraszra babakocsiba, hogy ne melegedjen be. Visszamegyek a többit öltöztetni, addig ő rázendít a teraszon. Amikor a fürdőkádból egyszerre akarnak kijönni, amíg az elsőt öltöztetem, addig a másik kettő ordít. Ha az egyik épp a mászóka tetején van, megkérem a másik kettőt, hogy addig ne másszanak fel a csúszdára, amíg a tesót le nem szedem onnan. És ők várnak. Kénytelenek. Az autóba mindenki elsőként szeretne beszállni, a középen ülőt kéne előreengedni. A szélén ülőt ilyenkor visszatartom, még ha rúgkapál, akkor is. Egykéket nevelő, hisztirohamban szenvedő gyerekek szülei szokták kérdezni, hogyan bírom, ha több gyerek hisztizik. Ritkán hisztiznek. Eleve ahhoz szoktak hozzá, hogy nincs minden szükségletük kielégítve és főleg nem azonnal. Abba születtek bele, hogy anya figyelme meg van osztva. Nem is ismernek más helyzetet. Megtanulták, hogy mindig ki kell várniuk a sorukat.
Ettől volnának lelki sérültek? A kötődő nevelés lényege, hogy „a gyereket ne hagyjuk sírni, mert a gyerek így tanul meg bízni az emberekben és biztonságban érezni magát. Ha azonban a korai szakaszban nincs kielégítve a gyerek biztonságigénye, vagy bizonytalan kötődés alakult ki az anya és közte kétéves kora előtt, akkor jóval tovább fönnmarad a függés, akár sosem szűnik meg.”
Ha ez így volna, akkor a nagycsaládokból kerülne ki a legtöbb depressziós, bizonytalanul kötődő gyerek, de ennek pont az ellenkezője igaz. Ahol sajnos nem tudnak minden nyekkenésre azonnal reagálni, de természetesen nem nevelő célzattal. Ezt az ellentmondást magyarázza el nekem valaki!
- Kövessük a baba belső ritmusát, az ő szükségletei nem halaszthatók.
Vagyis ne legyen napirend, ne ragaszkodjunk az órához. Van olyan, aki képes napirend nélkül túlélni ikrekkel? Hogyan lehet ellátni egy nagyobb gyereket, ha közben ikreket igény szerint szoptatok? A már kanalas étrendnél, ha az egyik 8-kor éhes, a másik 8:15-kor, a harmadik 8:40-kor, akkor háromszor terítsek és háromszor mosogassak? Nálunk van napirend, amiben fél óránál nagyobb csúszás nincs. Kívülről nézve kicsit futószalagnak és katonásnak tűnhet az életünk, de óra nélkül nagyon szét tud csúszni ennyi gyerek és ennyi teendő. Így is 2,5 óra az esti rutin: fürdetés-vacsora-meseolvasás.
- Hagyjuk a kisgyereket szabadon játszani, futni, felfedezni a világot.
Az ikresnek nincs is más választása… Esélyem sincs összefogdosni őket. Az egész ház egy játszótér.
Amikor egy egygyerekes anyuka azon aggódik, hogy vajon elég jó anya-e, akkor én mit szóljak? Lehetőségeimhez képest mindent megadok nekik, többfelé már nem tudok szakadni. Mindig számíthatnak rám, mindig szeretettel fordulok feléjük és következetes vagyok. Ha éppen hiányzik Anya öle, hát egymáshoz bújnak. Időm-energiám sincs azon aggódni, vajon eleget tudok-e foglalkozni mindegyikkel. Apropó, mennyi volna az ELÉG?
A sokgyerekesek azért nem szoronganak, és azért tesznek nagy ívben a szakirodalomra, mert tudják, aki azt sok nevelési okosságot írja, fele annyi gyereket sem nevelt, mint ők. Ha én nem szorongok, ti se tegyétek! Higgyétek el, mindent jól csináltok!
nagycsaládos
