Előzmények: 5 emberrel szültem

Így teltek a szülés utáni napok a kórházban

Lekísértek az osztályra. Kétágyas szobába kerültem egy elsőbabás császáros anyukával, aki előző nap szült. Á segített, a táskát lehozta. Elköszöntünk, majd hazament. Nekem kellett pisilni lent is nyitott ajtóval, hogy hallják, tudok-e. Nyilván nehezen ment ez a produkció. Az ágy magas volt, de felmásztam rá. Szerencsére nem fájt semmim. Egy fellépő jutott a két ágyra, de a szobatársamnak nagyobb szüksége volt rá, mint nekem. Fehérneműt segítettek felvenni, ez nagyon jólesett. Majd megkaptuk a gyerekeket, ez kb. délután 6 körül volt. Máté elkezdett öklendezni. Szaladtam ki vele, hogy segítsen valaki. Persze megdorgáltak, miért vittem ki, csengetni kell. (Persze a csengővel csak az a nővérke jön, aki minket lát el, ő szól utána a csecsemősnek) ezt túl hosszú időnek véltem, ezért is szaladtam vele. De kiderült, hogy azért öklendezik, mert szüléskor a nyákot nem szívták le. De ezt követően sem szívták, le szóval három napig szenvedtem ezzel az öklendezésével.

Megbeszéltünk a szobatársammal, hogy estére beadjuk a babákat, hogy tudjunk pihenni. Így is történt, de én úgy fáztam éjszaka, csuromra voltam izzadva, pedig nem volt hideg a szobában. Reggel hozták a piciket. Próbáltam etetni, cummogott rajta kicsit, majd elaludt. Pelust is kellőszámra termelt. Napközben jöttek ellenőrizni, van-e tejem. Na, akkor a szemem majd’ kiugrott, úgy megnyomtak. Maga a szoptatás is nehézkes volt, elaludt, nem volt hatékony, kisebesített a második nap. Az éjszakánk kegyetlen volt, ha cicin volt, aludt, ha rajtam feküdt is, ha leraktam, kegyetlenül sírt. Egy óra körül olyan fáradt voltam, hogy kisétáltam egyedül a csecsemős nővérkéhez, kértem, jöjjön, segítsen, nézze meg, mi baja van, mert szerintem fáj a hasa.

Nagyon kedves volt, jött, nézte a hasát és elvitte. Én egyből el is aludtam. Nem tudom, mennyi időt volt távol, de mikor visszahozta, mondta, hogy valóban a kezében elvolt, de nagyon cuppogta a saját kis kezét, amint lerakta, neki is sírt, így megetette. Aludt is hajnalig. Ő tanácsolta, hogy ha ennyire sír, menjek ki és kérjek tápszert, mert valószínű kevés a tejem.

Napközben elvitték hallásvizsgálatra, nem sikerült. Volt fotózás is. Este a felállás ugyanez volt, sírt, cicin lógott vagy egy órát, mondom oké, irány tápszerért. Mentem ki kb. 3-kor, akkor megkaptam a kioktatást, hogy mit képzelek magamról, egynapos gyereknek tápszert adni. Fáradtan mosolyogtam egyet, és mondtam kérek szépen. Nyilván puffogva, de adott. Megetettem, és aludt szépen megint reggelig.

Napközben volt még egy sikertelen hallásvizsgálat. És szoptatás előtt, után vitték a gyereket méretni, hogy tényleg nincs-e elég tejem. De nem volt (vagyis nem tudta kiszívni), de ez csak utólag derült ki. Így aki morcos volt a tápszerért, az is adott. A harmadik napon hazament a szobatársam, nagyon egyedül lettünk. De nekem is csak egy napot kellett kibírni. Aznap Á nem jött be látogatni. Előtte két nap igen, apósomékkal. El voltam látva mindennel. A kórházi koszt nem volt rossz. Nem vagyok finnyás, én megettem.

Utolsó nap hajnalban kaptam új szobatársat, nagyon beszédes volt, nem hagyott aludni, de neki friss volt az élmény. Reggel végre a hallásvizsgálat is sikert. Jött a gyerekorvos, hogy ő úgy hallotta, a szívével lesz valami, három nap múlva vinni kell ultrahangra, de hazaenged vele. Megijedtem megint, mert apukámnak is szívbetegsége van, nem szerettem volna, ha örökli a fiam.

Engem is megvizsgáltak, féltem tőle, hogy megint fájdalmat okoznak. De csodák csodájára ilyen jó humorú, kedves orvossal nem is találkoztam. Hazamehettünk végre. Bár indulás előtt Máté bukott egy véreset, de meg nem mutattam senkinek, tudtam, hogy a sebesre szívott mellemből a vér az.

Összességében pozitívan éltem meg magát a terhességet is a szülést is és az eddigi gyereknevelést is. A szívével semmi baj nem volt az ultrahangon. A szoptatásnál kiderült, hogy magasabb a szájpada az átlagnál, azért nem tud hatékonyan szopizni. Én sokáig próbálkoztam, fejtem, kapta cumisüvegből, majd ha épp nem volt, elég volt tápszer. Nem stresszeltem rá. Három hónapos korában tanult meg hatékonyan szopizni.

R.