10. hét
Múlt hét hétfőn írtam egy eléggé kesergő posztot. Aztán ahogy telt a hét és letisztultak bennem a gondolatok, arra gondoltam, hogy inkább átírom. Mégsem olyan sötétek a felhők, és a nap is mindig kisüt egy idő után. A nagy nekikeseredésem oka pedig az volt, hogy újra előjött a terhességi tejallergiám. Az első terhességemnél is, egy idő után éreztem, hogy bizony nem tesz jót a joghurt és utána fáj a „gyomrom”. (Később kiderült, nem a gyomrom fájt, hanem a májam.) Meg megjelentek rajtam a kiütések, ha túl sok tejterméket ettem, így akkoriban csak visszafogtam magam. Most teljes tilalmat vezettem be magam számára. Nincs vaj, tej, tejszín, tejföl, joghurt és SAJT! Ez utóbbit eléggé nehezen élem meg, mivel Kward Lipi rokona vagyok, legszívesebben a sajtot is sajttal enném. Az igazán „büdös” sajtokon kívül bármi jöhet, mint Gombóc Artúrnak a csokoládé. Na, ennek most vége, legalábbis amíg Bogyó benn van.
A tejről könnyen le tudtam mondani, szeretem a növényi tejeket, kicsit persze mindennek más az íze, de sokkal könnyebbnek érzem magam azóta. Meg a pénztárcámat is. A vajat lecseréltem margarinra, ami nálam szükségmegoldás, és mindig Mrs. Lipton jut róla az eszembe:
„Az én konyhámban margarin?! Micsoda szégyen!”
Tejföl, joghurt kiváltására egyelőre szójajoghurtot használok, de mivel nem vagyok a szójában 100 százalékos, ezért abból csak keveset eszem, biztos ami biztos alapon. Viszont a sajt az eltűnt az életemből. Nincs, konec, hasta la vista, ciao, bye-bye. Na, ez nehéz! A sajtospult mellett még mindig nagy sóhajjal megyek el a boltban, de már nem keserű szájízzel, mint az első napokban. A bolognai tésztát sajt nélkül eszem, mint ahogy a melegszendvicsemre sem rakok, hogy ráolvadjon. Fura, de meg lehet szokni. Főleg, ha azt nézem, hogy azóta nem fájt a májam, és sokkal több egészséges dolgot eszem. Mivel a tejtermékekből származó zsír és fehérje az hiányzik, így többször eszem kevesebbet, mert a gyomrom mérete nem nőtt meg, viszont többször vagyok éhes. Így tőlem szokatlan módon tízóraizok és uzsonnázok is. Általában egy banánt és egy almát küldök le ilyenkor. Végül is jól is jártunk vitaminpótlás szempontjából. Meg szerintem fogytam is valamennyit, bár ezt bizonyítani nem tudom, mivel a mérlegünk megbízhatatlan, meg nem is tartom fontosnak egyelőre a súlyomat. Meg amúgy is az első három hétben híztam két kilót, szóval a helyzet nem vészes. Az eddigi egy szelet felvágottat kettő-háromra cseréltem a szendvicsemen, illetve tojást is többször eszem, hogy legyen elég fehérje- és zsírbevitelem, ne csak szénhidráttal pótoljam. Nem vagyok egy nagy húsrajongó, de mostanság jólesik mégis.
Ja, és még a tejcsokit sem bírom megenni! Mondjuk nem vagyok nagy csokipusztító, de néha jól tud esni egy-egy kocka, vagy ha nagyon magam alatt vagyok, akkor egy forró csoki. Szerencsére szeretem az étcsokit is, így erről az élvezetről azért nem kell teljesen lemondanom.
A főzési szokásaimat is át kellett alakítani: eddig ugyanis, ha kevés időm volt, vagy nem volt kedvem pepecselni, akkor fogtam egy csirkemellet, felcsíkoztam, sóztam megsütöttem és ráöntöttem egy adag tejszínt, fűszereztem és kész is volt a kaja. Köretnek bármi jó volt hozzá. Most egy kicsit leleményesebbnek kell lennem, illetve olyan kajákat kell csinálnom, amit vagy kétfelé tudok osztani, és a saját részbe nem teszek tejterméket, vagy az egész családi kaját úgy készítem el, hogy egyáltalán ne is legyen benne tejtermék. Most, hogy ennyit kell variálnom, jöttem rá, hogy mennyire tejalapúan főztem eddig.
Most már nem kesergek, elfogadtam ezt a rendszert. Amúgy is az a típus vagyok, aki először kétségbe esik, hogy „úristen, most mi lesz?”, de aztán elkezdek gondolkodni a problémán és addig agyalok rajta, amíg megoldást nem találok. Mivel ilyenkor általában ez az egy téma szokta kitölteni a gondolataimat, így hamar jönnek a megoldások is. Ettől megnyugszok és helyreáll a lelki békém is. Amúgy is nálam mindig félig tele a pohár. Illetve mindig próbálom megkeresni a legsötétebb dologban is a jót. Ebben egyébként sokat segített egy könyv: Eleanor H. Porter: Az élet játéka. Nagyon tanulságos. Sima lányregénynek tüntetik fel, de a mondanivalója sokkal több. Érdemes elolvasni.
Sikerült addig várnom a terhesgatya megvételével, hogy ismét lett az én méretemben rövid hosszúságú is. Rögtön vettem is kettőt. Gatyagond lezárva, ezekkel kihúzom már a jó időig, arra pedig ott vannak az előző terhesnadrágjaim. Bár most, hogy fogytam, még be tudom gombolni megint a nadrágjaimat, de sebaj.
Hétvégén megyünk haza egy teljes hétre: bejelentjük mindenkinek a hírt, a kislányom tobzódhat a nagyikban. Mi a férjemmel pihenhetünk egy kicsit, illetve vándorcirkuszt fogunk játszani, mivel ilyenkor találkozunk mindenkivel, aki kíváncsi ránk és szerencsére nincsenek kevesen. Jó lesz, már várom.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
