Közeledik a karácsonyi rohangálás, a munkahelyen sok a tennivaló így év vége előtt, a gyerek taknyos, nem megy már oviba, így egyre több család kénytelen velük együtt elintézni a bevásárlást a kevéske, ünnep előtti szabadidőben.
Mivel nekem szinte esélyem sincs arra, hogy egyedül menjek el bevásárolni, ráadásul van egy kicsit különös gyerekem is, ezért kénytelen voltam mindenféle szórakoztató dolgokat kitalálni arra, hogy a bevásárlás mindenkinek élvezetes és igazi program legyen, ne fékevesztett, hisztizős rohanás "Lacika, gyere vissza! Jajj, Pistike, ne pakold le a savanyú uborkás üvegeket!" kiabálásokkal. Ezeket a trükköket szeretném megosztani veletek is, hátha találtok közötte valami használhatót.
Ne siess és ne siettesd őket!
Csak nyugisan, lazán. Nem fontos, hogy hányadikként álltok be a sorba, hogy az előttetek lévő lassan pakol, vagy a pénztáros már olyan fáradt, hogy csak 1 áru/perc sebességgel tud dolgozni. A bolt még nem zár, a busz is elég sokáig jár vagy a parkolás ingyenes. Ezt még könnyebb úgy betartani, hogyha nem tervezel semmit a bevásárlás utánra (ne szorítsd be két rokonlátogatás közé) inkább menjetek este, miután letudtátok az összes kötött programot.
Még otthon, vagy a bolt előtt tisztázzátok a legfontosabbakat!
Nem pakoljuk le az üvegeket, nem rohangálunk, nem megyünk túl messzire a bevásárlókocsitól. Ezek után ereszd őket szabadon, már amelyik gyereked annyira megbízható, hogy ezeket be is tartja. Általában a nagyobbak örülnek ennek és neked sem kell percenként rájuk dörrenni, hogyha lemaradtak valahol. Ha túl sokáig álldigálnak egy helyen, akkor pedig emlékeztesd magad az első szabályra, azaz "ne siess és ne siettesd őket".
A kevésbé megbízható, másik (többi) gyereket érdemes betenni a kocsi öblös belsejébe egy kedvenc játékkal.
Fontos: ha beleteszed a gyereket a kocsiba, akkor tegyél alá egy nagy nejlonszatyrot vagy újságot (esetleg vedd le a cipőjét) így nem érheti szó a ház elejét, nem lesz ott a cipője, ahova az élelmiszert pakolod.
Étkezés a boltban
Ha tudod, hogy meg szokott éhezni a boltban – melyik az a gyerek, amelyik nem lesz éhes ennyi ennivaló láttán? – akkor érdemes erre a célra kis dobozkában valami rágcsálnivalót hozni magaddal (én általában kukoricapelyhet szoktam, vagy apróra vágott almát).
Játék
Találj ki valami közös játékot. Mi például ezeket szoktuk csinálni: itthon listát írunk, közösen, tehát felkészülünk a vásárlásra. Így a gyerek is érezheti, hogy ő nem csak egy csomag, amit ide-oda ráncigálnak, ha menni kell, hanem a család egy része, aki tevékenyen részt vesz ebben.
Csoportosítjuk az élelmiszereket (tejtermékek, zöldségek, gyümölcsök stb...) utána kiosztjuk ki, mit jegyezzen meg belőle, egyik gyereké a sajt, a tej, másiké a kenyér, a liszt. A boltba érve mindenki mondja magáét abból, amit megjegyzett. Persze ebből a végén mindig vicc lesz, mert Csongor kitalálja, hogy tej, sajt és cicitartó, Édua meg mondja, hogy kenyér, liszt meg ló.
Levehetik a polcról, ami kell, ami nem törékeny és elérhető, ez fontos, felelősségteljes feladat, már egészen kicsik is szeretik megcsinálni.
Aztán ott a szín-játék, azaz keresni kell piros élelmiszereket, azután sárgát. De ugyanígy lehet számolni mondjuk a biztonsági kamerákat (Csongor kedvenc játéka).
Nagyobbaknak, a matekot már tanulgató gyerekeknek, nagyon hasznos lehet a saccolós játék, azaz meg kell tippelniük, hogy mennyit fogunk fizetni.
Ha kisboltba megyünk, mindenképpen hangosan köszönünk, a helyi nagy szupermarketben a biztonsági őröknek szoktunk, de ha nem áll ott senki, akkor nem bődülünk el, hogy "Jóóónapot!" (kivéve persze Csongort). A végén a pénztárosnak is köszönünk, majd szépen elköszönünk. Ezek is a játék részei – mosolyt csalni az arcokra – bezsebelni a visszaköszönéseket.
Pénztár
Az önkiszolgáló pénztárnál engedd, hogy ők húzzák le és pakolják az árut (én ezt csak holtidőben vállalom be velük, ha épp senki nem áll mögöttünk a sorban), ha pedig szalagra pakoltok, abban is segítsenek. Mi úgy szoktuk odatenni az árut, hogy a pénztárosnak ne kelljen sokat forgatnia azt, tehát megnézzük, hogy alul vagy szemben van-e vele az árleolvasó, és úgy tesszük fel eleve a szalagra a dobozt, hogy a vonalkód alul vagy kifelé fordítva legyen).
A fizetésnél van még egy nagyon fontos szabály: nem szabad zavarni a felnőttet, ha épp pénzzel foglalkozik.
Remélem, találtok ezek között valami hasznosat és a legközelebbi bevásárlás nem idegbaj lesz a köbön (ha így volt eddig), hanem vicces, érdekes kis kirándulás.
...majdnem lemaradt a legfontosabb: természetesen vidd magaddal a saját újrahasznosítható szatyrodat, húzóskocsidat, kosaradat, hogy védd a környezetet!
Tim Minchin: Canvas Bags
Vidd a vászonszatyrod,
a szupermarketbe,
Miért használnál nájlont amikor tudod,
hogy a világnak ez már túl sok
Vidd a vászonszatyrod,
amikor a mész a
szupermarketbe, marketbe, marketbe
Ne használd azokat a műanyagokat
Ne, ne, ne
Hát nem tudod, hogy jobban fogod érezni tőle magad?
Fogd a vászonszatyrot,
Fogd a vászonszatyrot,
Vidd a vászonszatyrot
a szupermarketbe.
Csak gondolj a Földre
hogy mennyivel fantasztikusabb lenne
ha megszabadítanánk minden műanyagtól
csak annyi kell, hogy lelkesebbek legyünk,
Indíts be egy sportversenyt,
vagy egy zacskószedő versenyt a sulitokban,
Tudod mit? Inkább legyen iskolák közötti buli belőle,
Vászont mindenkinek
mindegy, hogy lázadó és tekintélyromboló vagy,
esetleg konzervatív, vagy pap...
Engem nem érdekel, ha te hangos és bőbeszédű vagy,
esetleg csendes es visszafogott,
józan, vagy a földön fetrengsz,
jógamester, vagy teljesen rugalmatlan.
Nem viccelek, nem csúfolódom
csak tégy valami drasztikusat,
hogy megszabadítsuk a világot a műanyagtól...
Anyamadár
