Nagyon besűrűsödtek a dolgaim, így olvasni se nagyon volt időm, nemhogy ovinaplót írjak. Az első pár hét munkától olyan voltam, mint akit kimostak, de hamar visszarázódtam, jók a kollégák is, a munka meg rengeteg. A tél eltelt, a jobb idő beköszöntével a gyerekek is újból elkezdtek kijárni az udvarra, hogy mi a logika abban, hogy hóban nem mennek ki, de sárban igen, és naponta lehet mosni a saras cuccot, én nem tudom, de az óvónők biztosan tudják. A sáron fanyalgó anyatársaknak mindig azt mondom, hogy engem nem érdekel, ha olyan, mint egy malac, de legalább levegőn van. A tavasz úgy látszik, idén elmarad, így a sárkérdés is megoldódott.
Megdicsérték a gyereket, hogy milyen önálló, ügyesen öltözik, és a munkába állásommal a „nem szeretem az ovit” is elmúlt. Néhány hete először mondta magától, hogy szeret oviba járni, sőt, néha haza sem akar jönni. Látom rajta, hogy tényleg élvezi, az óvónők elmondása alapján a gyerekek is szeretik, mert jószívű és mindenkivel kedves. Lett egy új barátja is, így már négy van, de néha a fél csoportot felsorolja, ha megkérdezem, hogy kik a barátai. Egyszer azzal fogadott, hogy meghívta a barátait vendégségbe. Kérdeztem tőle, hogy tényleg, és kiket? Felsorolt vagy egy tucat gyereket, mire mondtam neki, hogy ez nem egészen így működik. Előbb meg kell kérdezni a szüleit, hogy elhívhat-e valakit, aztán annak a szüleivel kell megbeszélni, akit át szeretne hívni játszani, hogy egyáltalán elengednék-e. Erre ő szentül fogadkozott, hogy jól viselkednének, szót fogadnának, és aludnának az autóban. Ezen nagyon jót kacagtam, elképzeltem, ahogy bepasszírozom az autóba a fél csoportot, és ők szépen elalszanak egy kupacban. Mivel kisbuszunk nincs, így a gyerekek csoportos fuvarozásáról le tudtam beszélni.
Beköszöntött a mesefigura-korszak. Neki is kell, mert a többinek olyan pólója van, neki is kell, mert a másikak olyan játéka van, neki is kell, mert látta a reklámban. Próbálom neki magyarázni, hogy ezek a dolgok sok pénzbe kerülnek, és nem lehet mindent megvenni, amit kiejt a száján. Vettem neki egy olyan mesefigurás ruhát, amit szeretett volna, és hatalmas hisztiben tört ki, mert ő pólót akart volna, én meg mást vettem, igaz nem fixáltuk le, hogy konkrétan milyen ruhadarab legyen. Nem gondoltam, hogy ebből ekkora hiszti lesz, és kicsit rosszul is esett, hogy nem örült neki, ezért elpakoltam. Este az összebújós mesénél egyszer csak megsimogatott és azt mondta:
„Nem baj, anya, hogy nem pólót vettél nekem (hatalmas sóhaj), jó lesz nekem az is.”
Mindezt olyan hangsúllyal, hogy egy kamasz is megirigyelhette volna.
Legutóbb felsorolta a fél LEGO-katalógust, hogy ezeket szeretné, majd felsorolta a másik felét, hogy azokat meg a testvére szeretné. Mondtam, hogy az nem valószínű, mert egyrészt a tesó nem is látta az újságot, másrészt meg a szókincse még igencsak korlátozott. Széles vigyorral közölte, hogy de ő tudja ám, hogy ezek a legók kellenek a testvérének, mert megsúgta neki.
Majdnem egyformák már, a kicsi lábméretben már le is hagyta, kétszer is megkérdezték a BKV-n, hogy ikrek? Ha idős nénik gyönyörködnek bennük, még produkálják is magukat, puszilkodnak, ölelgetik egymást, simizik a másik arcát, a nénik meg lefolynak a székről. A régi Ikarusz-kérdést is igen jól vettük, az elején nagyon féltem, hogyan fogom két gyerekkel kivitelezni a fel- meg leszállást, de a nagy hamar belejött, és fel-le tud mászni egyedül is. A legnagyobb problémának a várakozás bizonyul, a kicsi valahogy nem érzékeli, hogy az úton mennek az autók, semmi félelemérzet nincsen benne, kitépi a kezét az enyémből, és elrohan, simán az autók alá menne. A bölcsiben rendszeresen szednek ki az udvaron ezt-azt a szájából, mert mindent megkóstolna. Így szoros emberfogás van, ha kicsit gyengébben fogom a kezét, már rántja is ki, az egyetlen, amitől tart, az a kutyaugatás, olyankor behúzza fejét a válla közé és összeszorítja a szemét.
Összességében az utóbbi pár hónap ovifronton elég jól telt, rohamos javulás állt be a gyerek és az óvoda kapcsolatában, annyira, hogy kivágta a hisztit, mikor megtudta, hogy a szünetben nem megy oviba. Hiába mondtam, hogy összevont csoport lesz, az övéből alig lesznek gyerekek, a többieket nem ismeri, ismeretlen óvó nénik, stb. Legalább tíz percig üvöltött, hogy:
"Összevont csoportba akarok menni! Óvodába akarok menni!"
Halacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
