Eléd áll életed párja, és közli, hogy vett egy kondibérletet, hetente kétszer csak tíz után ér haza. Vagy szóltak a haverjai, hogy péntekenként biliárd, mit szólsz hozzá, mostantól ő is menne.
Vagy vitorlástúrát szerveznek, mindössze öt nap lesz. Vagy kapott egy remek ajánlatot, most olcsón vehetne magának motort, és megint mehetne a régi bandával szombatonként, mint a régi szép időkben. Mit lépsz? Elengeded? Vagy nem is kell megkérdeznie téged?
Számít-e neked az, hogy mennyi idősek a gyerekeitek? Milyen hosszan vagy milyen gyakran szeretne a párod lelépni? Befolyásol-e az, hogy hova menne és kikkel? Megpróbálsz csatlakozni hozzá, hogy együtt menjetek szórakozni? Igaz lenne, hogy a külön kikapcsolódás: „alkalom szüli a hűtlent”?
Amikor összeházasodtunk, kaptam egy tanácsot: soha ne engedjem el a férjemet sehova egyedül. Kísérjem el, az az asszony dolga. Ha nem teszem, el fogunk válni. Nem a tanács miatt döntöttem másképp. Mindkettőnk magának való ember, sokat éltünk egyedül. Bár szívesen vagyunk együtt, mégis szükségünk van némi időre a másik nélkül. Kell, hogy mindketten érezzük: az életünk nem egy közös börtön, hanem egy önkéntes társulás. Másrészt: nem kell a rózsaszín cukormáz, három pici gyerek nagyon fárasztó. Fantasztikus érzés, hogy együtt a család, de nem ideális közeg a pihenéshez. Ezért én magam szoktam kérni a páromat, hogy menjen el pár napra minden évben nélkülünk. Mert nekem szükségem van arra, hogy feltöltődjön, újból beleszeressen a családjába, és igen, újból terhelhető legyen. Én is le szoktam lépni egyedül, de egyelőre csak pár órára.
Sokféle megoldást láttam. Egyik ismerősömnél a problémás terhesség és nehéz szülés után a baba nem akart szopni. Már túl vannak a nehezén, de az ismerősöm sehova se ereszti a párját, mert úgy érzi, szüksége van rá minden este. Hallottam olyan történetet, ahol nagyon fiatalon házasodtak, és – elsősorban a férj kívánságára – a gyerekek érkezése után is pontosan ugyanúgy jártak szórakozni. A nagymama pedig vigyázott a gyerekekre a házasság érdekében. Láttam olyan párt, akik nem sűrűn, de mindig együtt mozdulnak ki, mintha ikrek lennének. És boldogok így!
Nektek mi az ideális? Sikerült úgy alakítani a szokásokat, hogy jól érezzétek magatokat benne?
AMK
