Ha nem velem történik, el se hiszem. De leírom ide nektek, hátha olvassa valami fogalmatlan, és írásban hátha tudok hatni rá, mert úgy tűnt, szóban képtelen vagyok.

Semmi gond nincs, ha a Nagy ki nem találja a pizzát. Amit egy bizonyos szupermarket mélyhűtőpultjában lehet csak kapni, ne tessék extrára gondolni, aprócska háromszáz forintos tárgy ez, de a gyerekeim imádják, bevágják egy szuszra és persze nem volt otthon, már előző nap ígértem, de boltig nem jutottam el. 

Nekiindultam, kivételesen gyerek nélkül, vasárnap van, kicsit késő, tizenegy felé. A boltnak oldalt és szembe is van parkolója és kétfelől is megközelíthető - trükkös amúgy az átvezető úton közlekedni, a kanyarnál szűk és nehezen belátható, az önjelölt Fittipaldik mégis rongyolnak a tuningolt ócskavasukkal, te meg úgy véded ki őket, hogy közben Kalapos Dezsőt is kerülöd, aki úgy gondolta, a bolt előtt a legcélszerűbb leparkolni az út közepén, ne gyalogolja már azt az öt  métert az Amálka a visszeres lábaival meg a sörrel. Pedig hely van mindkettőben, én random döntöm el, melyikbe álljak be, már csak ezért is megyek gyök kettővel, nyilván ez volt az egyik szerencsém.

A kétévesforma kislány, sötét göndör hajjal, rózsaszín felsőben az utamra merőleges parkoló kocsi mögül bukkant elő váratlanul, rohant egyenesen felém ezerrel, védhetetlenül, ilyen sebességgel nálunk a Kicsit csak a fal vagy a padló szokta megállítani. Nyilván a robotpilóta és az őrangyal nyomott satut és  rántotta talán kicsit a kormányt balra, mert az agyam még ott tartott, ki az az észlény, aki hagyja, hogy egy ekkora gyerek egy ilyen helyen rohangáljon egyedül - mert felnőtt se közel, se távol. Ugyanezen őrangyal az utolsó pillanatban a gyerek nyomvonalán is kanyarított egy árnyalatnyit a másik irányba, másfél centire elrohant mellettem, megúsztuk.

Akkor vettem egy mély levegőt és kiszálltam a kocsiból, az út közepén.

Félre ne értsük egymást. Az én fiam is rohant már ki úttestre az ismerős tragacsot látva, csak én fél lépéssel lemaradva lihegtem ordítva mögötte, és amit kapott az út túloldalán, azt nem tette ki az ablakba, a mérgem fele épp az volt, hogy fél perce a bölcsi kapujánál rágtam a szájába ismét, miért állunk meg MINDIG a járda szélén.

Itt viszont a lófarkas, harmincasnak és jólöltözöttnek tűnő nőnek szeme se rebbent, mikor valami képtelen udvarias módon csak annyit mondtam, igaz, magas cébe korcsolyázó hangon, hogy ide figyeljen, nekem is van két gyerekem, milyen alapon akar maga engem gyilkossá tenni egy szép napos vasárnap délelőttön, fel se tűnt, hogy kis híján elütöttem a gyerekét?

Dehát ez egy parkoló, mondja a nő színtelen hangon és totál értelmetlenül, a gyerek még mindig nincs a kocsiban, valahol a placc másik végében cikázik éppen, a nő meg pakolászik.  Igen, a parkolóban pedig autók járnak a fizika törvényei szerint, mondom vissza, pedig a fejemben igazából az a mondat jár, hogy igen, ez itt parkoló, annak is a közlekedőútja, nem pedig egy kibaszott körbekerített játszótér, te ostoba liba.

Ha szeretné látni felnőni, talán javasolnám hogy legközelebb fogja meg a kezét hasonló helyzetekben, mondom búcsúzóul dühtől remegő hanggal, visszaszállok a kocsiba, leparkolok jó messze (mert egy századmásodpercig megértem a pofozkodó villamosvezetőt), ilyen nincs, ilyen nincs, hajtogatja egy hang bennem. Egy testes, középkorú, mosolygós nő állít meg a bejáratnál, nyugodjon már meg, mindenki jól van, amúgy nem irigylem, végignéztem az egészet, én egész biztos voltam benne, hogy elüti.

Félálomban megyek végig a bolton, vissza is megyek valamikért, bambán és infarktusközelben pakolom a tejfelt, a parmezánt, miegymást, kis híján a pizzát felejtem ott, amiért mentem. Vannak védhetetlen helyzetek, ez tulképp nem volt az, annyi kellett volna, hogy arany csillagom, te most beülsz a kocsiba, anya meg beteszi a hátuljába, amiket vettünk.

Szóval pár szó fogalmatlanoknak, akik a Gyűrűk urát vagy a Szent Johanna gimit olvasták fizikaórán: az autó az egy tonna vas, és nem csinál szép munkát, ha valami mozgásában elé kerül. Megállni meg nem akkor tud feltétlenül, amikor én akarom, hanem ahogy a gyár mérnökei és a sarki Vincze mester (örök nála nékik) legjobb tudásuk szerint beállították a féket, van olyan, hogy féktávolság, aki azon belül lép a kocsi elé, az potenciális kórházlakó vagy hullajelölt. Egy kétéves gyereket akár fellökhet a lökhárító, hogy aztán a kocsi alá essen, ami még nem állt meg....eh, ne ragozzuk, ha a körülmények kicsit máshogy alakulnak, ma egy kisgyerek harcol talán az életéért az intenzíven, én meg ülök gondatlan emberölés alapos gyanújával az előzetesben, esetleg meglincsel a parkolóban a népharag, hiába közlekedtem szabályosan.

Emberek, fogjátok meg annak a kölöknek a kezét a bolti parkolóban, a fizika az fizika, én továbbra is vigyázni fogok, de nincs a világon olyan autó, amelynek a puszta emberi akarat határozza meg a féktávolságát. A  beszíjazást követő hiszti nem öl, a figyelmetlen rohangálás már inkább.

 

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?