Az előző héten kérdeztetek néhány dolgot, amire nem akartam csak pár szavas választ adni, így most kifejtem. Szóval jelenleg otthon vagyok htb-ként és ezen nem is akarok változtatni. Tényleg minden elismerésem azoknak, akik össze tudják egyeztetni a gyerekezést a munkával, nekem ez nem megy. Valószínűleg azért sem próbálom ezt meg, mert nem vagyok rászorulva. Öt éve vagyok otthon, és nekem, illetve a férjemnek is (meg persze a kislányomnak is) ez így jó. Nem tartom magam egy ezo-bio-öko anyunak, de odafigyelek arra, hogy mit eszünk, illetve próbálok a lehető legtudatosabban élni. Éppen ezért rengeteg időt töltök a konyhában, a legtöbb dolgot magam készítem el. Sajnos kertünk nincs, így a zöldség-gyümölcsöt a boltból veszem, ha akciós, akkor biót, ha nem, akkor a számomra legmegfelelőbb ár-érték arányút. Volt egy nagy konyhakertünk, ahol mindenfélét termeltünk, szigorúan tudományos alapon (apukám vegyész volt), így tudom, hogy melyik növénynek hogy kellene kinéznie, ha normális lenne. Épp ezek miatt a boltban is általában nem kevés időt töltök, míg mindent kiválasztok.
Takarítani utálok, de a koszt sem szeretem, így itt a saját magamra alakított FlyLady rendszert alkalmazom, vagyis alkalmaztam a terhességemig, most felborult minden, de majd visszaáll, ha normalizálódik a helyzet.
A kislányom oviba jár reggel 8-fél 9-től 2-ig. Mivel a leánykám elég válogatós (borzalmasan nagyon) ezért otthonról viszi az ebédet az oviba. Itt amúgy is ez a szokás. Amikor kérdeztem az óvónőket az ebédeléssel kapcsolatban, azt mondták, illetve mutatták is a kimutatást, hogy habár lehet kaját rendelni az oviba, a 35 gyerekből kb. 3-5 veszi igénybe, a többi viszi. Számomra ez még mindig furcsa, hogy az ovisok nem egyformát esznek, mert így sokkal kevesebb új dolgot próbál ki a kislányom, de itt ez a szitu. Délután kettőre megyek érte, akkor szépen hazabattyogunk. Most télen a rossz időben, ha egy picit siettetem, megvan fél óra alatt is, de általában kb. 1 óra az út hazafelé. A táv: 600 m. Minden bokornál, fűszálnál és egyéb hasonlóan „érdekes” dolognál megállunk és megszemléljük. Amíg jó idő volt, volt, hogy este 5-re értünk haza a játszóról. Én imádok a levegőn lenni, és a lányom is, csak előtte meg kell erről győzni. Aztán meg arról, hogy hazajöjjön, de ez gondolom, egy általános gyerekszokás. Emiatt úgy programozom a napomat, hogy a délelőttbe kell beleférnie a vásárlásnak, főzésnek, mosásnak, takarításnak.
Már Csehországban is és itt is „familien versichert” vagyok a férjem által az itteni legnagyobb biztosítónál. Többen ezt ajánlották előzetesen, illetve ennek megvan az az előnye, hogy nem nagyon kell keresgélni az orvosokat, szinte mindegyik szereződésben van vele. Ez számunkra nagyon fontos volt. Rutinosan tudtuk már, hogy új életet kezdeni egy új országban nem egyszerű, ahol lehet, könnyítettünk a helyzetünkön.
Nos, amit kifizet a biztosítónk: trimeszterenként egy ultrahangot és a havi egy orvosi/hebamme vizsgálatot, amiben benne van vérnyomásmérés, súlymérés, vizeletvizsgálat és vérvétel is. Ha az orvos úgy ítéli meg, akkor a biztosító több ultrahangot is kifizet, de ehhez orvosi dokumentumra van szükség. Én úgy vagyok vele, hogy inkább kifizetem, mint hogy oka legyen ennek. Az utolsó két hónapban kéthetente kell orvoshoz menni és ellenőrizni a baba és az anya állapotát. Ha az orvos veszélyeztetett terhesnek ítél meg, akkor gyakrabban kell menni hozzá, nálam ez egyelőre nem történt meg. Magyarországon is és Csehországban is az előzmények miatt egyből veszélyeztetett lettem volna, itt meglátjuk. Elméletileg itt is a rizikósak közé tartozom, de szerintem egyelőre békén hagy a dokim.
A terhesség alatt egy szülésfelkészítő költségeinek a 80 százalékát vagy max. 75 eur-t szintén fedez a biztosítóm. Erre nem hiszem, hogy szükségem lesz, de ez egy későbbi téma.
Újdonság idéntől, hogyha az orvos felír folsavat, vasat vagy magnéziumot, akkor azt évi 100 eur összegig szintén állja a biztosító.
Mivel az orvosi rendelőben van két hebamme is, így automatikusan egyelőre hozzájuk megyek a dokivizit előtt. Az egyikkel már megismerkedtem, nem volt túl szimpatikus, remélem a másik az lesz, illetve, hogy ővele tudok majd angolul beszélni. (Az első nem azért nem volt szimpatikus, mert nem beszélt angolul.) Ha nem, akkor keresnem kell valakit, akivel szimpatizálok és megértetem magam. A hebamme szolgáltatásokat szintén fizeti a biztosító: szülés előtt havi egy alkalmat, utána három hónapig jár ki ellenőrizni a babát és tanácsot ad, ha kell. Koraszülés esetén egyéves korig.
Itt is lehet kérni 3D/4D „mozit”, ez természetesen fizetős. Erről egyelőre csak egy szórólapot kaptam, ha majd megyek megint a dokihoz, rákérdezek, hogy van-e haszna, szükséges-e.
És ami a jelenlegi állapotomat illeti.
Így hogy esténként veszem be a „lassítómat” azaz aszpirinomat, szinte megtáltosodtam. Már nem akarok egész nap az ágyban feküdni és aludni, csak simán fáradékonyabb vagyok. Ez például úgy nyilvánul meg, hogy elvittük anyósommal a kislányomat szemészetre. Összesen egész nap nem sétáltunk 4 km-nél többet, azt is pihenőkkel, mégis úgy elfáradtam, hogy alig vártam, hogy hazaérjünk. Jó, hogy itt volt anyósom, igazán nagy segítség volt. Persze legjobb az volt, hogy ő ajánlotta, hogy este szedjem be az aszpirint. Tök fel voltam dobódva a szemészet után, mert a leánykám szeme három hónap alatt egy egész dioptriát javult, így lehet, hogy őszre el is hagyhatja a szemüveget (amit egyébként három hónapja visel). Nem mintha olyan borzasztó dolog lenne, csak egy kicsit macerásabb vele az életünk.
Reggelente van egy kicsi émelygés, de ez lehet, hogy a korai kelés miatt is van, délutánra viszont megbízhatóan előjön és lefekvésig velem tart. Szerencsére a hányingerig nem jut el, csak kellemetlenséget okoz. Viszont egy kis édes mandarin csodákra képes nálam. Egyéb panaszom most nincs is, ami tök jó. Az előző terhességemnél a 8. héten véreztem egy felszívódó mióma miatt, ilyen egyelőre nincs, remélem nem is lesz. Lehet, hogy már az is egy előrejelzés volt a HELLP-re. Egy-két pattanásom viszont van, ami tudom, hogy természetes, de szintén a lányommal egy idő után teljesen elborítottak és emiatt azért aggódom, ugyanis az már egyértelműen a toxémiára utalt. Anno a bőrgyógyász adott rá valami szteroidos krémet, de túl sokat nem foglalkozott vele, nem is csinált semmit se a krém. Így most folyamatosan figyelem, hogy mennyi kráterem van. Szintén beszereztem egy megbízható vérnyomásmérőt, amit ha nem felejtek el, naponta használok. Egyelőre nem túl nagy odafigyeléssel, mert normális a vérnyomásom, majd később lesz inkább érdekes. Illetve remélem, hogy később sem lesz érdekes.
A napok telnek, bogyó szerintem nő, a gatyáimat már csak cipzározni tudom, begombolni nem. Illetve tudnám, ha nagyon akarnám, de nem akarom. A kényelem számomra mindennél fontosabb. Lassan be kell szereznem terhesfarmerokat, mert az nincs az előző terhességemből. Irodista voltam, így „csini” és vékony gatyóim vannak, abban viszont itt egyelőre befagy a hátsóm. Utálok nadrágot venni, mert fel kell próbálni, meg amúgy is hosszú szokott lenni. Itt már rendeltem olyat, aminél lehetett választani, hogy rövid, közepes vagy hosszú szárral legyen, de persze terhesnadrágból ilyen nincs, vagy nem az én méretemben. Azt hiszem, a következő hét nagy feladata a nadrágvásárlás lesz.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
