Pénteken este 9 körül értem haza a nagyobbik lánnyal anyuméktól, akkor már picit rosszul éreztem magam, hányingerem volt, szédültem és iszonyat fáradt voltam. Elmentem pisilni, és akkor láttam, hogy egy kisebb darab nyákdugó távozott.

Itt el is gondolkodtam rajta, hogy baszki, egy éve a nyákdugó távozása után 2 órára megszültem...

Pont megjött a férjem is, neki is elújságoltam, hogy érzem magam, és hogy elkezdett távozni a nyákdugó. Majd megkértem hogy vigye el fürdetni a kislányunkat, mert nekem semmi erőm, tényleg csak feküdni tudtam, és közben egyre erősebb hanyingerem volt de semmi más.

Kicsit bohóckodtak fürdés után. Közben odahajolt a pocakomhoz és mondta, hogy “a holnapot várd meg kis töki, apa elmegy horgászni éjszakára, úgyhogy ne akkor gyere”.  Elrendezte, lefektette a nagyot, én meg mondtam hogy kimegyek kicsit a levegőre, hátha jobban leszek. Vagy fél órát kint ültem de nem lett jobb, közben kijött ő is hozzám, hogy ha nem jobb, menjek, zuhanyozzak, aztán pihenjünk, ekkor kb már 11 óra volt.

Elfeküdtünk, hogy akkor pihenünk, átkarolt, és egy kis idő múlva éjfél után 6 perccel egyszer csak  egy nagy pukkanást éreztem, és szó szerint ömlött a magzatvíz.

Én félálomból felugrottam ülésbe. Mondtam hogy "Szíveeem, folyik a magzatvíz". Kiugrott az ágyból, villany fel, a kislányom is megijedt egy pillanatra de visszaaludt, majd a férjem kétségbeesetten nézett rám hogy és akkor most mi van, mit kell csinálni. Miközben törölgette magát (mert ő is kapott a magzatvízből),  mondtam neki, hogy először is segítsen alám rakni egy pelenkázóalátétet, mert nem merek megmozdulni! Ezután hívtam anyukámat, hogy elfolyt a magzatvíz, jöjjenek, vigyék el a nagyobbat, mi meg hívjuk a mentőt. De mivel nem volt egy darab fájásom se, úgy voltunk vele, ráérünk akkor mentőt hívni, ha a nagyszülők ideértek, nem akartuk hogy előbb ott legyen a mentő, mert akkor nincs kire hagyni a gyereket.

Úgyhogy én beraktam egy hatalmas betétet, és nekiálltam 3-4 napra összepakolni a kislányom cuccait, közben a bőröndömbe is dobáltunk még pár dolgot, hogy biztos legyen mindenem. Még kényelmesen sétálgattam, elmentem pisilni, ott viszont nem tudtam eldönteni hogy pisilek-e, vagy a magzatvíz folyik de szerintem mind a kettő megvolt. 

Megjöttek anyumék, mondtam a férjemnek, most már hívjon nekem mentőt. Nagyjából egy fél óra alatt kiértek,még arra is volt időnk, hogy csináljunk gyors egy szülés előtti képet , én kisétáltam, megvizsgáltak aztán mondták, hogy akkor bevisznek Szekszárdra a szülészetre, mivel ez még koraszülésnek számítana. A férjem nem jöhetett velünk, őt megkérték, hogy hozza utánam a cuccomat, ő előbb odaért a kórházhoz, mint a mentő velem.  

Mire kinyitották az ajtót, ő ott integetett nekem örömében ugrálva. Olyan cuki volt....! Ezután felvittek a szülőszobára, ott néztek szívhangot, meg egy NST-t is, mind a kettő rendben volt, a méhszáj is csak 1 ujjnyi ,fájásoknak semmi nyoma. Ez volt olyan fél 2 körül, így felvettek az osztályra, közben mondták, hogy

“apuka nyugodtan hazamehet, itt még nem lesz baba, sőt 24 óra múlva sem biztos..”

Szerintük korai volt bejönni még, de erre mondtam, hogy bocsi, az első is 2 óra alatt meglett mindennel együtt!  Ezért is javasolták, hogy a másodiknál nagyon siessek be a kórházba! A férjem felhozta a cuccomat, elköszöntünk és hazament.  30 percre lakunk a kórháztól.

Megkaptam az ágyat, mondták, hogy pihenjek.  Még nagyjából fél háromig beszélgettünk a férjemmel, és megbeszéltük, hogy pihenünk, de ha bármi van hívom. El is aludtam, olyan 5 körül ébredtem arra hogy elkezdtem görcsölni de elég sűrűn, úgyhogy nekiálltam mérni, majdnem rendszeres 5 perces fájásaim voltak, de még nem szóltam senkinek, ugyvolt ezzel még elvagyok nem is fájt vészesen. Egy  fél óra múlva bejött egy szülésznő. Kérdezte, mi a helyzet, mondtam, hogy vannak már fájásaim, de lerázott annyival hogy “Ahh várjunk még egy kicsit”, most ne is menjünk még NST-re, felesleges mérnem is. De én azért mértem.

Egy fél óra múlva egyre erősebbek és már 3 percesek voltak a fájások, így csengettem, hogy nézzenek meg, felraktak NST-re, ami mutatta is a fájásokat, amik egyre erősebbek voltak, egyre sűrűbben jöttek, de otthagytak egyedül. Se nővérhívó, se semmi, így kiabáltam kicsit, hogy valaki jöjjön, mert nagyon fáj, megvizsgáltak, bő 3 ujjnyi, várunk még.

Mondtam, hogy apás szülést akarunk, mikor szólhatok, illetve kapom meg a telefonom, azt mondták ráérünk még. 10-15 percet még otthagytak,amikor megint szóltam, hogy csináljanak valamit mert nagyon gyorsan jönnek a görcsök. Megint megvizsgáltak, és meglepődött a szülésznő, azt mondta, itt nemsokára meglesz a baba, nem mondott semmi mást.

Hozták a telefonom is, hogy szóljak, ekkor már rettenetesen fájtak a görcsök, szinte sírva hívtam a férjemet, hogy gyere, szülünk, nagyon megindult és nagyon fáj! Ez volt 7:27 perckor, majd kiderült, hogy ezek bizony tolófájások már.

A két szülésznő gyorsan, kapkodva szaladgált körülöttem, hoztak oda mindenfélét, nem volt idő sem beöntésre, se borotválásra, se semmire. Az ágyat sem tudták már összerakni, közben nekem el kellett lélegezni a fájásokat, mert nem tűnt el teljesen a méhszáj, és mondták ha most nyomok, el fog repedni, és azt nagyon nem akarjuk.

Próbáltam picit megnyugodni, egyenletesen lélegezni, mert higgyétek el, tényleg nagyon sokat segít a megfelelő légzés. Viszont nagyon nehéz a légzést kontrollálni ilyen erős fájások alatt, szóval azt mondták ők is, hogy ne várjuk apukát, inkább késse le, de a babát már nem lehet visszatartani. Én is beleegyeztem, hogy ne tartsuk vissza tovább, én se bírtam… mondták, hogy akkor fogjam a lábam, és így a következő tolófájással már nyomhattam is. A második nyomásra pedig ki is bújt, azt mondták, szinte repült, mert egészben kijött!

Akkor ott az a megkönnyebbülés-érzés hihetetlenül jó volt - nem sírt egyből, így mindjárt kérdezgettem hogy miért nem sír? miért van csendben - erre mondták, hogy mert nem hagyják neki, ahogy tisztogatták.

A következő kérdésem meg az volt, hogy akkor ő fiú?  Mondták, hogy igen, egyértelműen!

Mindjárt meg is kaptam a hasamra, leírhatatlanul jó érzés volt végre magamhoz ölelni. Megkérdezték, hogy szeretném-e elvágni a köldökzsinórt, amire igent mondtam. Visszahozták a telefonomat, és nagyon aranyos volt a szülésznő, mert végig mindent fotózott, az első képeket is neki köszönhetjük. Megkérdezték azt is, hogy elvigyék-e megfürdetni, vagy csak kapjon egy pelust, lemérik és visszaadják? Az utóbbit választottam.

Közben megszületett a lepény is, amit elég sokáig vizsgálgattak alaposan hogy minden darabja meglegyen. Mire elvitték oldalra a babát mérni, akkor toppant be a férjem, a kezében a vizemmel, ami életmentő volt mert rettenet szomjas voltam már. Ő pedig egyből kereste, hol a baba?  Mondtam neki ott vizsgálják oldalt, mindjárt hozzák, majd meg is kaptuk egy takaróba tekerve.  2 óra “aranyórát” kaptunk, ő is megfogta, csak néztük egymást 3-an és sírtunk.  20-30 perc után javasolták, hogy tegyem cicire, egyből ügyesen szopizott is, és azóta is szerencsére anyatejes.

Nekem ami “rossz “ volt, az csak az, hogy sokkal jobban görcsölt a hasam a szoptatások alatt, vagy akár közben, anélkül is. Volt, hogy éjszaka aludni sem tudtam, míg kórházban voltunk. Erre a csecsemősök azt mondták, ez minden gyereknél egyre erősebb lesz majd.   Kicsit rosszul is voltam és hányingerem lett, illetve hánytam is. Valószínűleg kiszáradtam picit, javasolták, hogy igyak sokat, hozassak be ventillátort a nagy meleg miatt, és pihenjek.

Végül kedden jöhettünk haza 9.-én, mert a baba füléből vett mintában találtak valamit, ami miatt újabb vér- és vizelet minta kellett. Streptococcust találtak, de szerencsére csak születés közben találkozott vele, így nem lett gond.

Nagyon jó élmény volt, hogy apa bejöhetett látogatási időn kívül fürdetni, bent lehetett a szobában is, és nem is zavarták e,l ahogy végeztünk, mert 1 órát bőven ott volt velünk.

Összeségében én nagyon meg voltam elégedve mindenkivel, nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, másodjára szültem itt, de most sem csalódtam.

Eszter