2016.09.09-én született meg a kislányom Pécsett a Szülészeti Klinikán.
A baba tervezett volt, örültünk neki, vártuk, mindennek igyekeztünk utánanézni, ahogy minden szülő, mi is a legjobbat szerettük volna már a kezdetektől. Szülésznői ajánlás után választottunk orvost, akinek a magánrendelése is a klinikán, egy másik épületszárnyban volt. Programozott császármetszésre készültünk, aminek veleszületett szívproblémám volt az indikációja. A műtétet a 38. hét utánra tervezte az orvosom, kedden voltam az utolsó magánrendelésen, akkor beszéltük meg, hogy azon a héten pénteken már babázhatunk (38+3).
Pénteken negyed 4-re kellett bemennünk a kórházba. Az adatok felvétele után bekísértek egy szülőszobába, itt körülbelül öt percre a férjemnek kint kellett maradnia, aztán kapott egy nagyon csini kék műtősruhát (1500 Ft-ért), és onnantól végig velem lehetett. A szülőszoba nagyon barátságos volt, persze amennyire egy normál, nem alternatív szülőszoba az lehet. Színes falak, képek, szép függönyök, szóval otthonos volt. Oxitocin infúzió és a szokásos előkészítés, aláírnivalók után vittek a műtőbe. A férjem a műtő előkészítőjéből egy üvegablakon keresztül látott, és én is láttam őt. Az érzéstelenítés beadása után kb. 10 perccel már fel is sírt a baba, utána még kb. 30 percig voltam benn.
Beszélgetettek, próbálták elterelni a figyelmemet, bár rosszul lettem, de ezt majd egy másik bejegyzésben részletezem. A műtőbe való betolástól számolva kb. 45 perc múlva már végeztek, aztán az intenzívre kerültem, ahova beengedték egyesével a családtagokat is. Már oda felhozták a babát, segítettek mellre tenni. A kötelező 12 óra fekvést ott töltöttem, szerencsére éjszakára esett, így tudtam pihenni (bár aludni kevésbé). A nővérek nagyon segítőkészek voltak, betakartak-kitakartak, mikor kértem, óránként újratöltötték a vizesüvegemet, mindenről tájékoztattak, mikor mit kapok infúzión keresztül és miért. Hajnalban lemosdattak az ágyban, reggel segítettek felkelni, kikísértek mosakodni, ha kértem, segítettek, de nem voltak erőszakosak.
Érkezéskor jeleztem, hogy szeretném az egyágyas VIP szobát igényelni (7000Ft/éj), szerencsémre üres volt, így az intenzívről oda vittek le tolókocsiban. A VIP szoba felszereltségével teljesen meg voltam elégedve, minden szükséges megvolt, még plusz kényelmi dolgok is, mint pl. tévé, szoptatós fotel, kiságy, hűtő, még egy sólámpa is, hogy éjjel ne kelljen erős fényt kapcsolni. Nem a szokásos magas, kórházi ágy van benn, alacsonyabb, elektromosan állítható támlával, ez sokat hozzátett a komfortérzetemhez. A kerethez rögzítettek nekem egy redőnygurtni-szerűséget, amivel könnyebben fel tudtam húzni magam ülésbe. Volt saját fürdőszobám zuhanyozóval, vécével. Az egész szoba szépen, otthonosan berendezett. A VIP szobára nem vonatkozik az a szabály, hogy egyszerre csak egy látogató jöhet, illetve hozzám be lehetett jönni a szobába, nem kellett az étkezőben ülni. A férjem szinte végig benn volt velünk. Mindent összevetve szerintem bőven megért 14.000 forintot a két ott töltött éjszaka.
Naponta legalább négyszer jött a takarítónő, kivitte a szemetet, kétszer minimum fel is mostak. Ha kérdésem/kérésem volt, segítettek, de itt sem volt senki erőszakos.
A csecsemős nővérekről is pozitív a tapasztalatom, bár lehet, csak nekem volt szerencsém, láttam olyanokat is, akik nagyon mogorván beszéltek a kismamákkal, nekem velük nem volt kontaktom, csak hallottam, így ezt nem veszem a saját részemről negatívumnak. Bármilyen kérdéssel mehettem, segítettek, megmutatták a pelenkázást, öltöztetést, köldökcsonk-kezelést, vasárnap este a fürdetést is. Sajnos tejem nagyon minimális volt, kis pohárból kaphatott cukros vizet, de már tényleg csak akkor, ha ordított szegény – ez valami szabály náluk. Az egyik csecsemős nővér megsajnálta és hozott cumisüvegben tápszert. Miután megette és elaludt, éjszakára elvitte, hogy tudjak pihenni. Napközben általában velem volt.
Vizit nekem reggelente volt, ami annyiból állt, hogy a doki megkérdezte, jól vagyok-e, és ment is tovább, a nővérke megmérte a hőmet, adott vérhígító és méhösszehúzó injekciót (ilyet kaptam esténként is egyet). A babát reggel is és délben is megnézték, mértek hőt nála is. Viszont fájdalomcsillapítót minden alkalommal, kérés nélkül hagytak ott, és kérhettem pluszban is.
A kaja a szokásos kórházkoszt, én még rosszabbul is jártam a császár miatt, mert „pépes menüm” volt. Reggelire és vacsorára két szelet előrecsomagolt barna kenyér (ez meglepően finom volt), hol kefirrel, hol mini vajjal, lekvárral. Ebédre leves, pépesített étel, joghurt volt, külön szortírozva szobaszám szerint mindenkinek. A szobába minden reggel hoztak egy kancsó teát, ha elfogyott, utántöltötték.
Hétfőn a babára 10-kor, rám 11-kor mondta az áment az orvosom, hogy mehetünk haza, zárót azonban csak negyed 3-kor kaptunk, ezt akkor nagyon rosszul éltem meg, és a mai napig nem értem, hogy miért kell egy aláírással három órát várakoztatni a pácienseket.
Mindent összevetve pozitív volt a tapasztalatom, bár nagyon-nagyon tartottam a kórházban töltendő napoktól. Valószínűleg, ha nem sikerül VIP szobába kerülnöm, sokkal rosszabb lenne (benéztem a sima kórtermekbe, az a zsúfoltság nekem sok lett volna), így viszont a mérleg pozitív.
A több órás várakozás a zárójelentésre visszahúzza az értékelésemet, mert véleményem szerint, ha minimális emberséggel kezelte volna a doktornő ezt, megkímélhetett volna minket is (meg azt a másik három kismamát, aki aznap készült haza, egyikük ráadásul sajnos busszal volt kénytelen menni, így a menetrendet bújta, hogy éppen mit kés le, és hogy fognak hazajutni).
Az értékelésem így 8/10.
Pécsi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Pécs
szülés ideje: 2016
pontszám: 8/10
lilike
Kérdésed van? Nem tudsz megoldani egy problémát? Ötleteket gyűjtenél? Tapasztalatot cserélnél más anyukákkal? Csatlakozz a Bezzeganya zárt Facebook csoportjához, ahol segítséget kaphatsz. Szeretettel várunk!
