Tomi és Öcsi 1989. Öcsi első szülinapján
Olvasva a "Kiküldtek a szobából, majd visszahívtak, hogy meghalt a kisfiam" írást Anitától, felidéződik a 31-34 évvel ezelőtt átélt események és érzelmi viharok sora. Anita az út elején van, én már visszanézek, ezért megosztanám vele a tapasztalataimat.
Az én kisfiam, első gyermekem, Tomi rendes időre, kifejletten érkezett, szintén Fallot-tetralógiával, egyszerűsítve: négyes komplex szívhibával.
Megerősítem, hogy egy újdonsült anyukának elképzelhetetlen, és elfogadhatatlan, hogy a várva várt, tervezett gyermek betegen születik és nem tudnak semmi biztatót mondani az orvosok. Az önvád, a tehetetlenség érzése birtokba kerít, és nem tudsz szabadulni tőle.
Tomi megfoganását megelőzően részt vettünk Czeizel Endre Optimális Családtervezési Modell programjában, és az elsők között voltam, akik magzatvédő vitamint szedhettek már a baba megfoganása előtt. Az én kisfiam a jó kondijának köszönhetően (4,1 kg, 58 cm), az egy hónaposan elvégzett shunt műtét után szépen fejlődött, rendszeres ellenőrzések mellett. Időközben, nem tervezve, várandós maradtam. Teljes rémületben fordultam Tomi kezelőorvosaihoz, mi várható, második babám is betegen fog megszületni? Minden vizsgálati eredmény az egészséges magzatot, normális fejlődést mutatta és Tomi két és féléves volt, amikor az öccse megszületett teljesen egészségesen.
„Kétszer ugyanoda nem csap a mennykő, ha nincs genetikai rendellenesség”
- mondotta volt Czeizel doktor és igaza volt.
Várandósságom alatt Tomi állapota indokolta volna motoros korrekciós szívműtétet a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán, de a kismamára (rám) való tekintettel elhalasztották egy évvel. Az 51 százalék túlélési esély reményében megengedtem a műtétet, amikor ismét eljött az idő. Nem mertem bevállalni, hogy egyszer csak a karjaimban hagy itt minket, és én nem tettem meg mindent érte. A műtét jól sikerült, csak túlontúl hosszúra nyúlt, és jöttek a komplikációk. Tíz nappal a műtét után Tomi is angyalka lett. Szerethettem, ismerhettem a kisfiamat három és féléves koráig.
A teljes összeomlástól az egyéves kisfiam mentett meg, így éltem túl, vészeltem át. Így maradt egyben a családunk, és hogy ne legyen egyke gyermek a kisfiam, bevállaltam még egy babát, akit terveztünk és ismét szedtem - akkor már gyógyszertárakban kapható - magzatvédő vitamint. Kaptam a sorstól egy új lehetőséget: kislányom született teljesen egészségesen.
Most már az unoká(i)mra várok, és bízom benne, hogy a betegség elkerül minket, illetve az eltelt évtizedekben olyan korszerű vizsgálati módszereket állítottak csatasorba, hogy már ki lehet szűrni a betegségeket magzati korban.
Öcsi és Hugi 1992. Hugi 1. szülinapján
Kedves Anita!
A nagy fájdalmad éld át, ugyanakkor engedd halványulni! Kérlek, az átéltekben lásd az útmutatást: annyi ragaszkodás és szeretet van benned, akkora gondoskodási vágy, hogy megérdemelné egy baba, hogy a gyermekedként jöjjön a világra. Minden, amit elmulasztottál Ákossal rövid kis életében, újra felfedeződik és új értelmet nyer a kistestvérével eltelő napjaidban. Ne kételkedj, ne félj! Minden rendben lesz, és minden jóra fordul! Sok boldogságot kívánok!
Szeretettel: Kati
Négy hónaposan meghalt a kisfiam
Életem legnehezebb percei voltak, az ájulás kerülgetett, de még akkor is csak be akartam menni hozzá. Megígértem neki, hogy nem hagyom egyedül.
Tovább>>>
