Egyet anyának, egyet apának, egyet a hazának! - Jut eszembe az ausztrál szlogen, miközben hetek óta azon morfondírozok, vállaljunk-e negyedik babát, vagy itt a vége, álljunk le és örüljünk a már meglévő három, egészséges, gyönyörű, számunkra tökéletes gyermekünknek.
Igyekszem magam észérvekkel meggyőzni, miközben érzem, a szívem egészen mást diktál.
Férj sem segít! Biztos elutasítás helyett, kaján vigyor kíséretében mondja, "miért ne?"!
Mi lesz, ha nem lesz egészséges?
Mi lesz, ha beüt a krach és nem lesznek biztos anyagi keretek? Már ezt a hármat is elég lesz iskolázni, öltöztetni, etetni...
Elférünk a jelenlegi lakásban, vagy a negyedik gyerek költözést is hoz magával?
Mit szól majd a másik három? Van jogom, az így is kevéske megosztott egyszerre csak egy személyre jutó figyelmet, tovább osztani?
Mi lesz, ha valakivel történik valami, akár váratlan utazás, kórház, kire hagyom a többit? Három fő, gyerekből, már szinte tömeg, néha nekem is sok, hát még férjnek, mamának, papának...
A nagy születése óta, nem volt egyetlen éjszaka sem, amit átaludtam, kibírok újabb 3-4 évet?
Eddig minden szülés egy álom volt, mi lesz, ha pont most lesz komplikáció?
Hosszú évek óta egyfolytában vagy várandós vagyok, vagy szoptatok... Nem kellene már visszavenni a testem feletti uralmat?
Terhesség alatti rosszullétek, szülés, gátmetszés, szét nyílt hasizom, éjszakai pelusozás, mellgyulladás, tejkő...
Csak pörgetem az ellenérveket, aztán ránézek a gyerekeimre és minden észérv elillan. Két kicsi sejtből, kezek, lábak, szemek... Még egy ilyen csoda, mint ők?
Kicsi belőlem, sok belőle (férj)?...
Vajon milyen lenne, makacs, céltudatos mint a Nagy? Álmodozó, nagy dumás, mint a Középső? Akaratos, de mégis kedves, mint a Kicsi?
Fiatal vagyok, egészséges. Mi gond lehetne?
Örök élet szja mentesség, hogy üthetne be a krach? (Ha-ha)
Költözés? Úgyis régóta vágyok egy kertre!
Figyelemmegosztás? Jól megy már. +3 év otthonról, a gyerekek is jól járnának!
Mi történne? Ha mégis, eddig is megoldotta, férj, mama, papa...
Szeretem az érzést, mikor egy új élet növekszik bennem! A szülés csodája, amikor egyszer csak minden fájdalom megszűnik, és csak az eufória marad. Az első, és aztán hónapokig tartó szoptatás és annak meghittsége, összebújás, együttalvás, babaillat...
Egyet anyának, egyet apának, egyet a hazának, egyet a nagynéninek, akinek nem lett gyermeke. Ahol elfér három, elfér négy is! Gondolom...
Aztán újra kezdem az észérvek mantrázását...
Ligu
