Fiam idén felvételizik középiskolába, ennek okán jelentkeztem egy felvételis FB-csoportba, hogy még több helyről tájékozódjak a témában. Döbbenten olvasom a rengeteg stresszes szülő aggódó bejegyzéseit, s most úgy érzem, valaki fordítva ül a lovon. Lehet, én vagyok az? Segítsetek!
Valaki azt írta, a gyereke minden nap 2-3 órát tanul már most, és fél, hogy nem fogja bírni a gimit. A másik anyuka erre megkérdezte, hogy elég-e ennyi idő ahhoz, hogy a gyerek hozza a 4,5 körüli átlagot. Elmondása szerint az ő gyerekének naponta 7 órája van, majd ezután még otthon 4-5(!) órát tanul, valamint az egész hétvégét is tanulással tölti. Többen azt válaszolták, hogy hasonló a helyzet – de még így is rettegnek, hogy hogy fog sikerülni a felvételi, vajon bejut-e a gyerek a top gimibe...
Kérdem én: ez normális?!
Mikor játszik az a gyerek? Mikor lóg a barátaival? Mikor él családi életet, mikor vesz részt a saját életében? Kinek fontos az a gimi? A szülőknek vagy neki? Szívesen tanul, vagy kötelező?
Nálunk nem elvárás a kitűnő bizonyítvány. Az sem elvárás, hogy 4,5 fölött kell teljesíteni, és nem dől össze a világ, ha besikerül egy hármas. Nyolcadikra már tisztán látszik, hogy mi az, ami nem annyira megy (ebből kap segítséget), és mi az, ami nagyon érdekli. Meg tudná csinálni a kitűnő bizonyítványt? Valószínűleg igen, ha semmi másról nem szólna az élete, és ő is akarná. De nem fogom kötelezni rá.
Hja, hogy ez így kevés a Radnótihoz vagy a Fazekashoz? Hogy nem lesz belőle orvos vagy ügyvéd? Ha nem akar, nem lesz. Ha még nem tudja 14 évesen, hogy mi a bánatot akar kezdeni az életével, akkor majd eldönti később. Nem csavarog, itthon van, családi programozunk, időnként tanul is (nem napi 4 órát), néha még a szemetet is kiviszi. Mosolyog, jókedvű, él. Nekem ezek fontosabbak, mint a kitűnő bizonyítvány.
Aztán meg alakulhat úgy is, hogy pár év múlva kitalálja, mégiscsak ügyvéd akar lenni. És ha tesz érte, meg fogja csinálni. De akkor is szeretni fogom, ha cukrász lesz, ha tűzoltó, ha vadakat terelő juhász. Csak élvezze azt, amit csinál. És én ehhez minden támogatást meg fogok adni neki. A többi rajta múlik.
Vitorla
