A terhességem alatt nagyon szerettem olvasgatni a terhesség- és szüléstörténeteket a Bezzeganyán, úgyhogy gondoltam, leírom én is az enyémet.
A történetünk a szokásos módon kezdődött, néhány évi kapcsolat, eljegyzés, házasság, babaprojekt. Mire pozitív lett a tesztem, már nagyban tombolt a COVID, ami minden borzalma ellenére azzal az apró előnnyel járt, hogy szinte a teljes várandósságom alatt otthonról dolgozhattam. Jóval kényelmesebb volt így, hogy nem az irodában kellett küzdenem a hányingerrel, pisiléssel és egyéb szokásos dolgokkal.
A várandósságom szerencsére könnyű és problémamentes volt, leszámítva, hogy terhességi cukorbetegség alakult ki nálam. A kemény diéta és inzulin mellett ez állandó aggódást jelentett, nehogy véletlenül ártsak a babámnak. Hónapokig ugyanazon a néhány bevált ételen éltem, amit még elbírt a cukrom. Borzasztóan unalmas volt, a végén már az ételek gondolatára is felfordult a gyomrom, de a kisbabám egészséges lett, úgyhogy megérte a szenvedést.
A terhesség alatt sok mindennek utánanéztem, olvastam szüléstörténeteket, bábai és kórházi szülésfelkészítőket néztem. Sokszor szembejött a szülészeti erőszak kérdése, és elhatároztam, hogy velem ez nem történhet meg. Részben emiatt, részben az egyre fokozódó COVID és a 2021-es új orvostörvény miatt végül a férjemmel úgy döntöttünk, hogy magánkórházban szeretnénk szülni. Eddigre már volt egy fogadott orvosom egy fiatal és kedves doktornő személyében, aki maga is édesanya volt, így joggal számíthattam rá, hogy tiszteletben tartja a kéréseim. Előre szóltam, hogy háborítatlan szülést szeretnék, nem kérek indítást, oxitocint, fájdalomcsillapítót, gátmetszést, infúziót, meg úgy általában semmilyen beavatkozást. Azt hiszem, erre mondják, hogy ember tervez...
Végül 40+3 napra mégiscsak megindítottuk a szülést, a cukor és a baba méretei miatt nem mertünk tovább várni. Este befeküdtem a kórházba és kaptam egy ballont, ami elég kellemetlen görcsöket okozott, de lehetett bírni. Másnap reggel jött a férjem, majd burkot repesztett a doki, és indult a buli. Egyre erősebb fájások jöttek, amit az elején még grimaszolva tűrtem, majd mosolyogva mondtam a dokinak, hogy hű ez fájt, mire a dokim szintén mosolyogva válaszolta, hogy szerinte még nem fáj eléggé, ha tudok mosolyogni.
Hamarosan tényleg elment a kedvem tőle, és egy órán belül már az ágyon fetrengtem és az elveimet feladva fájdalomcsillapítóért könyörögtem. Közben persze kaptam oxitocint a rendszertelen fájások rendezésére, és infúziót is kiszáradás ellen, és amint beszúrták a fájdalomcsillapítót (nem epidurált), szinte azonnal jöttek a tolófájások, ideje sem volt hatni. A baba hatalmas volt és gyorsan jött, így végül mégiscsak kaptam egy csinos gátmetszést is. Végül a burokrepesztéstől számítva 2,5 óra alatt megszületett a kisfiam. 4,2 kg tömör gyönyör volt, és gátseb okozta fájdalomtól eltekintve néhány óra múlva már egész könnyen tudtam mozogni.
És hogy mi a poén az egészben? Egy egész sor beavatkozást kaptam, amit nem akartam, mégis nagyon pozitívan éltem meg az egészet, és szép emlék marad.
Dóri
Olvass még a háborítatlan szüléssel kapcsolatban!
A háborítatlan szülés nem azt jelenti, hogy senki nem nyúl hozzád
Háborítatlan szülés helyett oxitocin és grillcsirkepóz
Háborítatlan szülés helyett oxitocin és hasbakönyöklés
