Még októberben futottam bele A Játékkészítő hirdetésébe, és úgy gondoltam, jó kis karácsonyi ajándék lenne a gyerekeknek, ha családilag elmennénk. Kaptunk már családi belépőt cirkuszba a Jézuskától, és szenzációs élmény volt mindannyiunknak. Lelkesen néztem utána a jegyáraknak, majd el is kenődtem. Családilag, viszonylag elfogadható helyen nézni az előadást egy vagyon. Szomorúan ugyan, de letettem róla. Más közös ajándék után néztünk.
Decemberben a Bezzeganya játékára jelentkeztem, hátha a szerencse ránk mosolyog. El is felejtettem már a játékot, amikor december 21-én kaptam egy üzenetet: mi nyertük a családi belépőt! Fülig ért a szám az örömtől! Jelentkeztem a jegyekért, és sikerült 29-ére az esti előadásra kapni a belépőket. Kinyomtattam, és a fa alá került az is, a gyermekeim legnagyobb örömére.
29-e nagyon zsúfolt volt. Reggel még vidéken voltunk. Elköszöntünk mindkét nagyszülőtől, majd elmentünk a legújabb családtagunkért, Sheldonért egy tanyára. Utána legóépítés, majd irány a Syma csarnok. Már rengetegen voltak, de ennek ellenére könnyedén találtunk a bejárathoz közel parkolót. Nagyon szervezett volt minden, pár perccel az érkezésünk után már az épületben voltunk, és kabátokat is gyorsan le lehetett tenni. Odafigyeltek, hogy minden gördülékenyen, gond nélkül menjen.
Háromnegyed hét előtt már el is foglalhattuk a helyünket. Láttuk a színpadot is, de egy projektor segítségével is láthattunk mindent. Kicsit késve kezdték el az előadást, de ennyi még belefér. Nagyon látványos volt a műsor. A fényvetítés varázslatos volt. A színpad díszlete szinte sosem változott, csak a fényekkel játszottak. A gyerekek csillogó szemmel nézték a Jégkirálynőt, járt a lábuk Babszem Jankó dalánál. A kisfiam a hétfejű sárkánynál kezdett csak morogni, hogy az nem is igazi, csak a szemei látszanak. A kislányomnak a hajasbabák tánca tetszett.
A szereposztás nagyon jó volt. Oroszlán Szonja, Vastag Csaba, Nagy Feró, Kamarás Iván, Király Linda (rajta meglepődtem, hogy milyen duci, hisz nemrég arról cikkeztek milyen sokat fogyott), Stohl András, Szabó Győző. A dalok, a látvány magával ragadott. Személy szerint kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor fent volt a tánckar a színpadon. Együtt mozogtak, élt az előadás. Érezhető volt, hogy szívvel-lélekkel játszottak. A történet egyszerű, több meséből összeollózott, a lényege pedig, hogy a képzeleted mindig veled van, és teljesülhetnek az álmaid, vágyaid.
Az előadás nagyon hosszú volt gyerekszemmel nézve. Fél kilenckor volt egy rövid szünet, akkor be „kellett” szereznünk egy piros szemüveget, majd tíz után ért véget az előadás. Ekkor mi kicsit csaltunk, az utolsó dal végén nem vártuk meg, hogy a visszatapsolás után újra meghajoljanak a színészek, hanem kivettük a kabátokat a ruhatárból és eljöttünk. Tudatosan kikerülve a káoszt, amikor is az a nagy tömeg elindul egyszerre hazafelé.
Nagyon jó esténk volt! A gyerekek csak fecsegtek, be se állt a szájuk a késői óra ellenére. Sorolták, mi volt a kedvenc részük (szép lassan az összes jelenet és szereplő említve lett). Másnap reggel a nagyszülőknek is lelkesen meséltek.
Nagyon szépen köszönjük ezt a szép ajándékot! Csodálatos élmény volt a családnak.
Boldog új évet!
Móni
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
