photo © 2008 janet farthing | more info (via: Wylio)Egy szakítás B oldala
Köszönet Lapisnak, aki megengedte, hogy játsszak a történetével.
B. leszállt a buszról, előkotorta a zsebéből a mobilt. A kijelző egy üzenetet mutatott, "Vettem neked valamit", írta A. Ez gyomron öklözte kicsit B.-t. Tanácstalanul forgatta kicsit a mobilt, aztán bepötyögte a választ: "Az jó". A végére odatett egy szmájlit.
Hazament, kiöntött magának egy pohár bort és bekapcsolta a tévét. Az utolsó nézett csatornát nyitotta meg, háromszögfejű rajzfilmhősök ugráltak a képernyőn, és egy nyivákoló lányhang belesikított a csendbe: "Aanyaaa, Phineas és Ferb főcímdalt írnak!" Szép kis pszichológus vagy, mondta magának, hagyod, hogy a fiúk ezt a szart nézzék. Bántotta a dolog. Nem volt sok türelme ma hozzájuk, jólesett, hogy kicsit üldögélnek a villanypásztor előtt, amíg ő megpróbálja rendezni a gondolatait.
B. egyetlen gyerek volt. A szülei támogatták a tanulmányait, de támogatták ifjúkori hülyeségeiben is. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy diplomát szerzett, s még abban az évben feleségül vette volt gimnáziumi osztálytársát, F.-et. Az anyja boldog volt. Amikor megszülettek a fiai, még boldogabb. F. szelíd volt, rendes és tiszta, intelligens és gondoskodó. B. egy idő után úgy érezte, megfullad ennyi tökéletességtől. Több nővel is volt egy-egy röpke numerára korlátozódó kalandja. Sose érezte úgy, hogy megcsalná F.-et. De az egyik dolog, ahogy az lenni szokott, kitudódott, F. beadta a válópert. B. nem harcolt a fiúkért, végülis F. jó anyjuk volt. Az anyjának meg jó menye.
Az anyja kiborult, sírt, követelte, hogy B. könyörögje vissza magát F.-hez, mert ilyet úgyse talál. Hétvégenként ebédre hívta mindnyájukat, melyet kényszeredett beszélgetések közepette költöttek el, a desszertnél már rendszerint a szemét törölgette és szegény kis árvámnak nevezte a fiúkat. F. pengevékonyságúra keskenyedett szájjal hallgatott. B. egyszer annyira kiborult ettől, hogy rájuk vágta az ajtót. Utálta magát emiatt. Az esték magányosan teltek. A playback színház, amit vezetett, felszabadította, és oldotta a magányát. A.-t az egyik lány hozta magával egy este. Hamar ráérzett a lényegre, ötletes volt, szívesen játszott mások történeteiben. Ehhez képest meglepte őt, amikor eléállt, s megkérdezte, mi a franc ez? Mert terápiának sekélyes, színháznak meg szar. B. visszakérdezett, szerinted mi ez, de a nő nem volt vevő a pszichológus technikákra.
Egy héttel később viszonyuk volt.
B.-nek sose volt dolga A.-hoz hasonló nővel. A. az első közös délutánon leszögezte, hogy nem akar tőle semmit. Egyedül neveli a fiát, még sebeket hord a felbomlott házasságából. Nem akarja, hogy a fia úgy érezze, egymásnak adják a kilincset az apukák, ezt mondta. A. ragaszkodott hozzá, hogy minden második közös kávét ő fizessen, szétszedte a mosogató eldugult szifonját, s mire B. felajánlotta volna a segítségét, már feltetette a téli gumikat a kocsijára. Kérdezett, kritizált és kételkedett. Mindent meg akart érteni észből, mindent rendszerben akart látni, megsemmisítő logikával érvelt, aztán, amikor látta, hogy B. megsértődik, dorombolva simult hozzá. Vibrált az egész nő, és B. kimondhatatlanul izgalmasnak tartotta ezt a vibrálást.
Alig várta a vasárnapot, amikor A. fiának apás hétvégéje volt. A. lakásában tisztaság volt ugyan, de a dolgok meglehetős összevisszaságban helyezkedtek el. Az ágy nem volt bevetve, A.vigyorgott, úgyis oda készülünk nem? A padlón többfelé hevertek újságok, könyvek, A.azt állította, mindet olvassa egyszerre. A konyhában egy vázában hervadt egy régi virágcsokor, és nem volt két egyforma tányér a szekrényben. Nem érdekelnek a tárgyak, mondta A., amikor B. szóvátette ezt.
A gyerekért kilencre jött az apja, B. rendszerint negyed tízkor már csengetett, és legszívesebben azonnal ágyba vitte volna A.-t, de az első néhány óra ilyenkor meglehetős feszülten telt, A. a szája szélét rágta és a gyerekért aggódott. Hetekbe telt meggyőzni, hogy nem tartozik bűntudattal, amiért nem zokogja végig a napot a fia távollétében.
B. szerette volna hét közben is látni, de A. elutasította ezt. Nem tudok beszélni most, hastáncon vagyok, súgta a telefonba, amikor egy szerda este felhívta. B. hülyén érezte magát. Nem is mondtad, hogy hastácra jársz. Bocs, elfelejtettem. Ne haragudj, mennem kell, vasárnap várlak.
B.-nek egész héten a hastánc járt az eszében, A., akinek ezek szerint a hasa is vibrál. Ugye megmutatod?, búgta a fülébe vasárnap délelőtt, de A. szégyellősen összekapta magán a fürdőköpenyt, nem, azt nem...előtted nem. Motyogott még valamit arról, hogy hájas a hasa és nem szívesen rengeti B.-nek. A hastáncon igen. Az más.
Mutatok valamit, mondta A. titokzatosan, és előhúzott egy folyóiratot. Valami Szemle volt a címe, az első oldalon A. neve egy cikk előtt. B. már a címét se értette. A. olyasmivel foglalkozott, ami B.-nek teljesen idegen volt, a jelek szerint magas színvonalon. Neked adom, mondta A. csillogó szemmel, bele is firkantotta, hogy B.-nek. Otthon B. belelapozott, A. hosszan bírálta valaki álláspontját, ami szerinte tarthatatlan, és ezzel szemben valójában, és az érvelését táblázatok, képletek, grafikonok szakították meg. Olvastam, hazudta A.-nak a telefonba, nagyon ügyes vagy.
Nem találkozunk két hét múlva, mondta egyszer A., konferenciára megyek Zalakarosra. Ki lesz a gyerekkel, csattant fel B. A. megütközve nézett rá: az anyámnál lesz, onnan viszi el az apja. Képes vagy itthagyni egy hétvégére? Álljon meg a menet, vonta össze a szemöldökét A., dolgozni megyek, és a gyerek egy éjszakát alszik a nagyanyjánál.
B. gyomra köré befészkelte magát az az érzés, hogy ez a nő sose lesz az övé, ha még tízezerszer lefekszik vele, akkor se. Hogy külön élete van, amelynek ő nem válhat részesévé. Hogy a másik életében hastáncol, konferenciázik és mittudoménmilyen cikkeket ír. Ahelyett, hogy elmosogatna, tette hozzá magában, s mindjárt kicsit el is szégyellte magát az elégtételért, amit emiatt érzett.
Hosszan kergették a fejében egymást a gondolatok, mígnem eszébe jutott egy régi-régi technika. Fogott egy papírt, kettéosztotta egy függőleges vonallal. Az első oszlopnak a Kontra, a másodiknak a Pro nevet adta.
Önálló, független, autonóm, írta a Pro oszlopba. Rendetlen, írta a Kontra alá. Vibrál, jutott eszébe, s egyszerre nem tudta, melyik oszlopba írná ezt. Egy darabig bámulta a papírt, aztán egy mozdulattal lehúzta a Pro feliratot, s odaírta fölé: Kontra.
Becsöngetett A.-hoz, nincs kulcsom, gondolta keserűen, hát nem is kell visszaadni. Nem tudta, hogy fogjon hozzá. Menjünk csavarogni, mondta A., s eltűnt a fürdőszobában. B. hallotta a víz csobogását, s hogy A. hamisan énekel a zuhany alatt. Megmutatom, mit vettem neked, kiabálta A., s nyomban ki is lépett, szégyellős mosollyal, teátrális mozdulattal, a karjait széttárva. Bugyi és melltartó volt rajta. B. összezavarodott, valami másra számított, hogy mire, nem tudta, de nem erre. Szakítani akarok veled, nyögte ki, és abban a pillanatban azt kívánta, bár lenyelte volna nyelvét inkább, bár mindig a karjában tarthatná ezt a nőt, bár mindig az övé lenne. A. leengedte a karját, visszalépett a fürdőszobába. Lángvörös arccal tekert maga köré egy fürdőlepedőt, most menj el, mondta B-nek, de hát meg kellene ezt beszélnünk, suttogta B,, de a nő a végén már majdnem kiabált, csak menj el, menj már el! B. végül elment.
Két hónappal később összeköltözött G.-vel. G. munkanélküli volt, segített neki a tesztek feldolgozásában. Pontos volt és megbízható. Rendben tartotta B. ruháit, otthonát és nemi életét.
A. a tévében bukkant fel újra, egy tudományos konferencia szervezőjeként adott interjút a híradónak. B. összeszorult szívvel nézte. Jól néz ki... Kicsit hosszabb a haja... és a szeme megint hogy csillog, ahogy azokról az izétényezőkről beszél...
Amikor G. belépett a szobába, B. kikapcsolta a tévét. Valami baj van, kérdezte G.
Aha, felelte B. Vibrál.
Micsinál? Vibrál?
Vibrál, mondta B. elgondolkodva. Majd... majd elviszem a szerelőhöz.
Brumibaby
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
