Tina vagyok, hadd meséljem el, hogyan lett a kislányom. Nagyon sokáig úgy tudtam, és az orvosok is azt mondták, hogy nem lehet gyerekem, szinte semmi esély a spontán teherbeesésnek. Ebben a tudatban éltük minden napjainkat a férjemmel. Ő egy festékboltban dolgozott, mint eladó, én pedig szakács voltam egy étteremben. Mindketten dolgoztunk. Egyik reggel úgy keltem fel, hogy émelyegtem és szédültem. Gondoltam magamban, biztos csak sok volt már az a hét (4x14 órás műszak, folyamatosan talpon). Elmentem a munkahelyemre, és abban a pillanatban, ahogy beléptem a konyhába és az ételszag megcsapott, azonnal rohantam hányni.

Ez ment így még négy napig. Utána volt egy szabadnapom, gondoltam, elmegyek tesztet venni. Meg is vettem a tesztet, de a férjemnek nem szóltam semmit, nehogy hiú ábrándokba kergessem, hiszen úgy tudtuk, hogy ez nem lehetséges. Következő nap elment a férjem munkába, én pedig megcsináltam a tesztet. Hát nem is tudom leírni azt az érzést, de egy biztos, térdre rogyva sírtam az örömtől. Azonnal kétcsíkos lett, boldogabb nem is lehettem volna. Lefotóztam és elküldtem a férjemnek. Válaszul kaptam egy képet, amin ő is hatalmas vigyorral az arcán sírt. Hatalmas volt az öröm.

Teltek a hónapok, ezalatt kiderült, hogy epekövem van. Sajnos a terhesség alatt nagyon sokszor volt annyira erős epegörcsöm hogy az ügyeletet ki kellett hívni, mert ami volt görcsoldónk semmit sem használt. Telt az idő, 38. hét 6 naposan bementem a városba intézni pár dolgot, szokatlanul energikus voltam, és ezen még is lepődtem. Aznap olyan 5 felé értem haza délután, hazaért a férjem, vacsi, dumcsi, aztán zuhany, és befeküdtünk az ágyba filmezni.

Ő gyorsan elaludt, én még megnéztem két filmet. Éppen amikor elaludtam volna, éreztem egy szúró fájdalmat a derekamban. Gondoltam, hogy csak rosszul feküdtem, de azért ránéztem az órára 0:00, na, mondom innen könnyű lesz számolni, ha lesz belőle valami. Tizenöt perccel később újra, aztán hirtelen beállt 5 percesekre. Ötperces fájásokkal négy és fél órát vajúdtam otthon, utána már nem bírtam szóltam a férjemnek, hogy szóljon le anyuméknak, hogy indulunk. Még poénos is volt, mert amikor férjem felkapcsolta a villanyt a lépcsőn, akkor lépett ki anyum a szobából, és kérdezte, hogy Na, mi van, megyünk? Akkor lepődött meg a legjobban, amikor mondtuk, hogy igen, azt se tudta, hogy hogyan kapja össze magát.

Elindultunk, szerencsére hajnali ötkor senki nem volt az úton, így tizenöt perc alatt beértünk a kórházba. Becsengetett férjem, addig odavánszorogtam az ajtóhoz, és egy cetli volt az ajtón, hogy az influenzajárványra való tekintettel nincsenek apás szülések. Én csak annyit mondtam, hogy ha te nem jössz be, akkor én sem, amúgy is oda nem akarok bemenni, mert kiabálnak, és tudom, hogy fájni fog (akkor szült pont bent két kismama).

Bementem, de csak azzal a feltétellel, hogy a szülésznő beszél a főorvossal, hogy a férjem bejöjjön. Befektettek a szülőszobába, nem sokkal később bejött a férjem is. 11:30 körül folyt el a magzatvíz. 14:15-kor már az életemért könyörögtem, haza akartam menni, bármi mást csinálni, csak ezt nem. 14:38-kor meglett a kislányom. Hát, mondanom sem kell, mennyire kifáradtam, remegett kezem-lábam. A kicsit kivitték, apukát is kihívták, engem összevarrtak.

Amikor minden rendben volt, visszajöttek. Életemben nem láttam akkora mosolyt a férjem arcán. Ahogy nézte a kislányát, és folyt az örömkönny a szeméből, az felejthetetlen élmény. A kezembe vettem, és ahogy ránéztem, mondtam a férjemnek, hogy szeretnék még egy gyereket. Persze ledöbbent, mert egy órával ezelőtt még azt mondtam, hogy soha többet.

Hatalmas élmény volt számomra, de a férjem is azt mondja, hogy egy leírhatatlan élmény, ez maga a csoda. Amikor a tükörbe nézek, meg szoktam kérdezni tőle, hogy szeret-e még ugyanúgy annak ellenére, hogy a testem megváltozott. Erre egy mondat szokott a válasza lenni:

„Nem, még annál is jobban, hiszen az azt mutatja, hogy összehoztuk a lehetetlent, gyermeket adtál nekem.”

Ez a mi történetünk, így lettünk egy család.

Tina

Olvass még szüléstörténeteket!

A férjem készített ki, nem a szülés

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Bepánikoltam a szülés alatt