Megboldogult kamaszkoromban az egyik ismerősöm azt a tanácsot adta, hogy egy nőt, aki ellenáll, folyamatosan és finoman kell ostromolni. A lágy tojás héját sem egy ütéssel törik fel, hanem sok apró ütés vezet el odáig, hogy a héj megreped és a tojáshéjat le lehet fejteni. Joggal merül fel a kérdés, hogy ez a példa hogy a fenébe kerül ide. Néha úgy érzem, mintha az én drága feleségem ismerné ezt az alapszabályt (el ne felejtsem majd a Marcinak elmondani, amikor nagyobb lesz).
Miután megerősítést nyert, hogy az érkező gyermek neme fiú, folyamatos kampánymozgás van Barnabás ügyben. Tegnap már odáig jutottam, hogy egy gyenge pillanatomban majdnem igent mondtam. Érzem, hogy reped az ellenállásom páncélja, és megint beadom a derekamat. (Soha se higgyetek egy nőnek, ha azt mondja, hogy a múltkor én választottam, most rajtad a sor. Ez csak akkor érvényes, ha azt választod, amit ő is akar, ellenkező esetben jön az offenzíva…).
Eszembe jutott egy másik történet, melyet minden házas férfitársam megért és átélt. Ennek a tanulsága az, hogy minden szerződés apró betűs részét el kell olvasni, még olyan feszült helyzetben is, mint a házasságkötés. Tehát okuljon belőle kicsi és nagy (forrás: Induljon a bakterház, Regős Bendegúz – ugye, hogy minden nagy igazság Bendegúztól származik? Tehát kinek van igaza? NEKEM!).
Megboldogult nagymamám egyszer elesett és eltörte a gerincét, műtétre volt szükség, így kórházba került. A kórház területére csak behajtási díj ellenében lehetett kocsival bemenni. Én gyanútlanul érkeztem a kórház bejáratához, ahol már jött is ki a marcona biztonsági őr beszedni a pénzt. Az egész napos parkolás mindösszesen kétszáz forintot tett ki, amit azt gondolom, méltányosnak lehet nevezni. Semmi gond, menedzser úr előveszi a pénztárcáját, kinyitja, majd teljesen megdöbbenve tapasztalja, hogy egy árva huncut garas sincs benne. Ebben a pillanatban tudatosult bennem az, hogy a házasság sok változással jár egy férfi életében. Megérti a közösség és a kormányok (pártállástól független) működését. Az üres pénztárca láttán spontán csak annyit tudtam mondani a biztonsági őrnek (aki látta az üres tárca feletti megdöbbenésemet), hogy
„Nős vagyok!”
Rám nézett, és halkan csak annyit mondott:
„Én is, menj nyugodtan!”
Láttam a szemében, hogy nem ismeretlen számára a helyzet, és hogy igenis van szolidaritás a világon. Nem egyedi és ismeretlen a férfitársadalom előtt az, hogy az este kitett pénztárca reggelre átalakítja a benne található pénzösszeget (általában hiperinflálódik a benne található valuta). Aztán az idő múlásával már a látszat sem számít, mert jön a szokásos kérdés:
„Van apród? Nekem csak nagy pénzem van!”
Az apró definíciója pedig változó, ha ezresem van, akkor tuti, hogy az jó, mert annál kisebb egységben úgysem érdemes gondolkodni. Ha ötezresem van, az is jó. Elfogadom, mert lehet tízezrese. Ha tízezresem van, az is jó. Oké, mert nála lehet húszezres. De a húszezres is jó?! Akkor nála milyen címlet van?! Gondolom, ez valahol az anyakönyvvezető előtt aláírt dokumentum apró betűs részeiben van szabályozva sok egyéb kérdéssel együtt.
Na, emiatt van nekünk Nyugalom Teánk!
Teagyáros
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
