A minap ránéztem a naptárra, és megdöbbenve vettem észre, hogy alig múlt karácsony, máris itt a húsvét. Én meg még mindig a tavasz érkezésén elbambulva élvezem a napsütést, a színeket és az illatokat. Na, összekaptam magam, hogy egy kicsit készüljünk a gyerekekkel, hogy szokjuk a hangulatot, és ami a lényeg: szívesen jöjjön hozzánk a nyuszi. Bár Tinti szerint a húsvéti nyuszik – mert sokan vannak ám, bolyhosak és nagyon csikizősek – hetek óta az ágyában hancúroznak éjszakánként, és csiklandozzák egész éjjel, mert készítik az ecsetjeiket.

Karácsonykor az ajtóra készítettünk egy kis koszorút, szép színes gömbökből. Gondoltam, valami hasonlót összehozhatunk most is. Eszembe jutott, hogy vagy egy hónapja láttam egy nagyon aranyos kis koszorút. Nem igazán ajtóra valót, csak amolyan gyerekszobába valót, de végül is kedvem is volt hozzá, alapanyag is, és a nap is sütött. Nekiláttam hát. Szükségem volt hozzá 14 db Kindertojás kapszulára. Ez nálunk adott volt, mert ahányszor kaptak a gyerekek az elmúlt években, mindig félretettem a kapszulát, amolyan majd-jó-lesz-valamire felkiáltással. (Nem, alapjáraton nem vagyok gyűjtögetős.) Készült már belőle kupakhernyónak fej, így értelmét láttam továbbra is gyűjteni. Kivettem 14 db egyformát. Megpróbáltam többel is, de úgy laza lett a koszorú, nem állt meg szép körként.

A koszorú úgy készül, hogy szétnyitom a kapszulákat, és minden kis kupakot a szomszéd kapszula tetejére pattintok vissza. Így tulajdonképpen mindenféle segédeszköz nélkül kapok egy kis kört. Az utolsónál belepattintottam egy fonaldarabkát hurok alakban, az lett az akasztója. A kapszulák tetejére alkoholos filccel rajzoltam két fekete szemet, és alá egy kis piros háromszöget, ami majdnem olyan, mint egy csőr. Merthogy az akart lenni. A kapszulák tetejére sárga zseníliadrótból készítettem bóbitát. Gyűjtöttem én apró tollakat is, de nem találtam eleget hozzá, pedig azzal még aranyosabbak lettek volna. Ugyanis a kapszulák hirtelen kiscsibékre kezdtek hasonlítani. Két piros zseníliadrótból hajlítottam a lábukat. A kapszulákba egy felforrósított dróttal olvasztottam lukat, abba tűztem a drótot. Végül kötöttem mindegyiknek egy kis színes masnit a nyakába. A gyerekek nagyon szeretik. Sőt, annyira szerették, hogy leszeretgették az egyik csibe bóbitáját. Sárga zseníliadrótom viszont nem volt több, így egy csibe bóbitátlan maradt. Reméljük, a nyuszikat nem zavarja, és szép tojásokat festenek a gyerekeknek.

A koszorú viszont nem elég. Tinti szerint az addig rendben van, hogy megfestik a tojást a nyuszik, mert szép a koszorú, de hova teszik le? Ha karácsonykor az angyalok a feldíszített karácsonyfa alá teszik az ajándékot, akkor a nyuszik a feldíszített húsvétfa alá. Mivel éppen háztartásos napom volt, gondoltam nekem is jobb, ha bent sertepertélnek körülöttem, így elkészítettem az alapokat a húsvétfához. Volt itthon fekete szögletes cserepem. Valami növényt vehettem benne, mert azokhoz szoktak ilyen erős, fekete műanyag cserepeket adni. És kettő is van belőle. Nos, az egyiket körbetekertem vastag spárgával. Elvileg ragasztópisztollyal akartam a spárgát rögzíteni, de nekem ez a művelet gyerekek mellett nem megy. Mert ők is akarják. Jobban, mint amennyire én nem. Kiegyenlítetlen küzdelem. Így aztán csak beszorítottam a perem alá a spárgát, jó szorosan körbetekertem, és az alján a lyukakba befűzve szorosra kötöttem. Tart, stabilan. Raktunk bele nagyobb kavicsokat – ezt is élvezték, hiszen lehetett guberálni az építkezésről megmaradt kis sóderkupacban, amit máskor tilos széthordani -, majd beletűztük a barkaágakat. Nekem ez így nagyon tetszett. Főleg amikor még csak 3-4 szál barka volt benne, de ők ezzel természetesen nem elégedtek meg. Ekkor jött el a pillanat, a mikor magukra hagytam őket. Az eredmény: nagyon sok barkaág, nagyon sok színes tojással feldíszítve. Ami alá a nyuszik remélhetőleg sok-sok színes tojást raknak, amiket éjszakánként valami rejtélyes oknál fogva Tinti ágyában festenek.

A sikeren fellelkesedve – és mert én még mindig nem végeztem a főzéssel, teregetéssel, és egyéb munkákkal -, még készítettek kartonból is vázákat, abba is tettek sódert, barkaágat, és színes tojások is kerültek rájuk. Most már a gyerekek szobájának ablakában, a nappaliban, és a folyosón is letehetik a nyuszik a sok szép színest tojást.

Ezek után úgy gondoltam, én is készítenék valamit. Tavaszvárót, húsvétvárót, vendégvárót, nevettetőt. Szintén valahol láttam… (Annyi mindent látok, amit szeretnék mind megcsinálni!) Elsőre megszerettem a kis gombamanókat. Mit tesz a véletlen, egyik bevásárlás alkalmával, amikor kaspót kerestem az orchideámnak – nem találtam megfelelő méretűt -, lenéztem az alsó sorra, és ott sorakoztak a kerámiacserepek. És nem aranyáron, mint szoktak. Habár most amolyan nadrágszíjösszehúzós időket élünk épp, azért betettem egy nagyobbat és egy kisebbet a kosárba, a megfelelő alátétekkel együtt. És meg is festettem. Persze festék is volt itthon. Karácsony előtt megvettem a fél színskálát akrilfestékből. Így elvileg vízálló is, bár holnap biztos ami biztos alapon veszek akrillakkot, és átkenem, mire jön az eső.

Most az ajtó mellett őrködnek a gombák. Mosolyognak a nárciszoknak, a vendégeknek, a ház lakóinak, és titokban biztos beengedik a nyuszikat a házba, hogy Tinti ne hiányolja őket éjszakánként.

Keszzsu

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?