A kadét pár napot vidéken üdült, nagyszülőknél. Olyan nagy már... Ma mentem volna érte, de későn indultak haza egy nagy utazásból, úgyhogy este fél hat fele felhívtam, hogy holnap reggel hozom haza Pestre. 

- Miért, miért? – bőgte. – Azt hittem, ma este már otthon leszek.

- Jó, akkor elmegyek – mondtam erre megadóan, teljesen méltatlanul egy következetes felnőtthöz. Nemrég értem haza, fáradt voltam és ideges. Kinéztem, mocsok idő volt. Még kicsit veszekedtem Mollyval, aztán vettem a kabátomat, üresen magamba tömtem egy fél sajtos kiflit meg az ajtóban egy tejeskávét, aztán megpusziltam a két nőt – ők is hasonlóan hisztisek ma, biztos front van –, és elindultam.

Szeretek autózni, de ma szar volt. Ócska a szemem, karcos a szélvédő, párás volt a levegő – elvakítottak a szembejövők. És ráz a vén dög. Nemrég nézettem meg, nagy baja nincs, de jobban ráz, mint régen. Hallgattam a rádiót, művészet volt bármi érdekeset találni.

Sajnos ha fáradt vagyok, ideges, vagy fázom, akkor pisilnem kell. Most mind a három tényező megvolt, plusz a kávé. Félúton megálltam egy benzinkútnál. Milyen érdekesek a benzinkutak! Megmaradt bennük az utazás romantikája. Üzemanyag. Autók. Ismeretlen arcok. Steril és átmeneti hely, mint egy reptér. Cigi.

Csúszott az út. Megelőztem egy összevissza csalinkázó hülyét, aki vérszemet kapott, és utána hosszasan autózott a seggemben, hamis biztonságérzetbe ringatva az előtte imbolygó lámpáktól meg az övével megegyező autótípustól.

Jó volt megérkezni. A kadét csíkos mellényben, frissen nyírt hajjal, fülig érő szájjal fogadott. A szüleimtől egy újabb kávét, meg egy megdöbbentően finom párizsis kenyeret kaptam. Kiderült, hogy megsózták. Ez a trükk évtizedek óta nem jutott eszembe. Füles, a bassethound boldogan és büdösen szaladt elém. A két akvárium szokás szerint gyönyörű volt. Bepakoltam a csomagokat, meg a finomságokat, amiket csodálatos pécsi nagynéném küldött (most is a sütit eszem, éjfélkor, pedig már fogat mostam), aztán indultunk.

- Ha nem beszélgetsz velem, elalszom a kormánynál – mondtam a kadétnak gonoszul. Rögtön utána biztosítottam róla, hogy csak vicceltem, és számtalan estét meg hajnalt autóztam már át sziklakeményen koncentrálva, de kicsit benne maradt a félsz, gyanítom, hogy ezért tartott szóval majdnem egész úton. A pokolban fogok elrohadni. Viszont a visszaút klasszisokkal szórakoztatóbb volt, mint az odaút.

- Hogyan lett anya a feleséged?
- Hogyan születtek az épületek?
- Miért nem vetted feleségül rögtön, amikor megláttad?
- Tudod, hogy mi a tervem? Hogy ha nagy leszek, vegetáriánus leszek, mert sajnálom megenni az állatokat.
- Állatiskolám lesz, ahol megtanítom az állatoknak, hogy nem szabad másik állatot megenni.
- És nem szeretem, ha a város szennyezett.
- Nem lesz házam és autóm, és az embereknek is megtiltom.
- Szerintem azok, akik járatják a motort, ha állnak, azok hülyék.
- Szerintem tudod ki hülye, apa? A kormány. Mert szennyezi a levegőt. A kormányok hülyék.
- Az a tervem, hogy ha hatolomra (!) kerülök, akkor csak Magyarország fogja szennyezni a környezetet. Minden gyárat elszállítok Magyarországra, és innen minden növényt kiások, és elviszek külföldre. Így a többi országban nem lesz szennyezés.

Csak az M0-áson aludt el. Marha nagy köd volt, lassan mentem, és elegánsan kellemetlen dzsessz szólt a rádióból. Fáztam, álmos voltam, néztem a sűrű tejfölt. Néha elhúzott mellettem egy-egy nagy, gyors kocsi. Aztán már azok is maradtak hetven-nyolcvannál. Egy-egy raktárépület sárga lámpái sejlettek át a ködön. Aztán jött a mi lehajtónk.

A mi kerületünkben vannak talán a legkátyúsabb utak az egész városban. Terepjáró kellene ide. Megálltam a ház előtt, az alvó kadét fejére húztam a sapkát. Felébredt.

- Már mindjárt reggel van?
- Dehogy. Este tíz van. Aludj.

De persze felébredt az örömtől. Még vagy egy órát magyarázott Molly mellett fekve  a nagy ágyon, és pár percenként odaszólt nekem.

- Apa, letöltenéd nekem a Hóbortos vakációt és a Száguldó erődöt? Azok olyan jó filmek!

Elhamarkodott ítélet volt ez, mivel a Száguldó erődből az imént látott összesen kb. 7 percet.

- Persze. Csak aludj.

Tizenegykor átvettem Mollytól a kadétot, mivel ő már tűkön ült, hogy folytathassa a kadét közelgő szülinapjának titkos előkészületeit a nappaliban.

- Melyiket fogod először letölteni, apa?
- Egyszerre fogom letölteni a kettőt - mondtam Krúdy Gyula legnagyvonalúbb dzsentri hőseit idéző kézmozdulattal. A kadét arcán látni lehetett, hogy ekkora királyságot el sem tudott volna képzelni.
- Egyszerre a kettőt - ismételte elragadtatva, és lecsukta a szemét. Most már én is közel voltam ahhoz, hogy elnyomjon az álom. Talán meg is történik, ha a kadét ismét meg nem bök.
- Apa, nem gondolod, hogy a Száguldó erődhöz még kicsi vagyok?

Ezen egy pillanatra elméláztam. Nem nagyon láttam még a Száguldó erődnél kevésbé félelmetes filmet: egy-két géppisztolysorozat és harci műhold csakis frissítő hatással lehet a gyermeki lélekre. Talán a kilencvenes évekbeli zakódivat rémisztő egy kicsit, de ott majd eltakarom a szemét.

- Nem tudom. Majd meglátjuk. Aludj.
- Apa - nyögte később félálomban. Közelebb hajoltam, hogy részese lehessek az ártatlan kisfiúk színes álmainak ebben a gonosz világban. De szárazon csak ennyit mondott:
- Folyamatban van a letöltés? 

Őrjöngő Farkas