Van-e köze a nevelésnek ahhoz, ha a gyerek bűncselekményt követ el? Felelős-e a szülő? Ha igen, meddig? Csak a szülők a felelősek, vagy a környezet is okolható? A diáktársaik kegyetlen megölése miatt elítélt fiatalok, és a szüleikre rótt többmilliós kártérítés kapcsán veti fel Rosa Rugosa ezeket a kérdéseket.

Még 2008-ban történt. Tulajdonképp egy cikket sem bírtam szinte végigolvasni erről a történetről, a bűnügyi adást elkapcsoltam, a híradót elkapcsoltam, ha előjött valahol. Undorodtam a bűnbánó arcú riporterektől, akik nagy szomorúságukban csak egy kicsit szerettek volna kérdezni mindenkitől és talán szomorúbbak voltak mély megrendültségükben attól, ha valaki nem nyilatkozott, mint attól, hogy ez az eset egyáltalán megtörtént.

Amikor két tizenhat éves fiú egy osztálytársát egy májusi napon brutális kegyetlenséggel megölte. Nem részletezem, a történetet mindenki ismeri. Az elkövetőket 14 év börtönre ítélték.

Szeptember végén ítélet született az ügyben, a meggyilkolt fiú szülei polgári pert indítottak az elkövetők szülei ellen. Bár az elkövetők szülei úgy látták, a fiúk nevelésének semmi köze ehhez a tetthez, a bíró ezt másképp látta.  Szerinte az elkövetőkből „hiányzott az irgalom, a könyörületesség, a szánalom, a megrendülés és a jóság. A szülők nem nevelték őket az élet tiszteletére olyan módon, hogy ne jussanak el ennek a brutális bűncselekménynek a megvalósításához.” A fiúk szüleinek összesen 8 millió forintot kell fizetniük, miután a gyerekeiknek vagyona, keresete nincs.

Az ítélet elgondolkodtató, a történet számomra borzalmas, felfoghatatlan és elfogadhatatlan.

Számszerűen meddig, mennyi idős koráig felelős a szülő a gyereke tetteiért ilyen formában?

Az állami gondozottakért majdan az állam, esetleg nevelőszülőknél élő gyerek esetén – ne adja az ég, hogy egy ilyen brutális, de akár egy kevésbé borzalmas esetben – ki lesz a felelős?

No és meddig?

Mennyire felelős a szülői nevelés ezekért a tettekért?

Vajon vannak-e örökletes tulajdonságai egy gyereknek, amelyek determinálják ilyen tett elkövetésére, vagy mindez csak a neveléstől függ?

Vajon számít, hogy a mai világ szerintem már szinte betegesen a gyerek jogai körül forog? Hogy hagyjuk a kis agresszorokat kiteljesedni, ámokfutásukat mindenféle pszichológiai tézissel alátámasztva? Hogy nem neveljük őket az élet tiszteletére? Arra, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet visszacsinálni, ahol nincs még egy lehetőség, ahol nem számít, hogy nem is így akarta. Ahol anyu nem tud mindet elsimítani, ahol apu szava már semmit nem ér?

Mennyiben felelős a környezet?

Az iskola, a társak, a televízió, ahol szinte minden félórában megölnek valakit, a számítógépes játékok, ahol a játékos kedvére pusztít, miközben ő sérthetetlen, fájdalmat nem érez, ha veszít, akkor is következmény nélkül, hisz bármikor újult erővel újrakezdheti a „játékot”.

És nem tudom úgy végiggondolni, hogy mi lenne, ha az én gyerekem tenne ilyet. Mert nem, nem. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valamelyik is képes lenne hasonló borzalomra. Sok minden másra igen, de erre nem.

RR