Sorozatgyilkos nőkről szóló sorozatunkban egy olyan asszony történetét olvashatjátok, aki 21 ember – köztük gyermekei és férjei – életét oltotta ki az 1800-as években. Mary Ann Robson 1832 októberében született Low Moorsley-ben, egy szénbányász lányaként. Több házassága volt, de férjeit, gyermekeit betegségek tizedelték. 1872 nyarán az asszony West Aucklandben élt, Durham megyében, mostohafiával, Charles Edwards Cottonnal. Szeretett volna újra férjhez menni, de útban volt neki a hétéves fiú. Thomas Riley felügyelőt kérte meg, hogy szerezzen valami munkát Charlesnak a szegényházban. Riley nem tudott segíteni nekik, s mikor hat nap múlva újra arra járt, az asszony sajnálkozna közölte vele, hogy a fiú meghalt. Riley azonnal az orvoshoz és a rendőrségre sietett, hiszen a fiút egyáltalán nem látta betegnek pár nappal halála előtt. Az orvos többször látta azon a héten, heveny gyomorrontással kezelte, de fel sem merült benn, hogy a baj halálos lehet. Rendőrségi ügy lett a dologból, Mary Ann ártatlannak vallotta magát.
A halottkém egyéb elfoglaltságaira hivatkozva csak a tárgyalás előtt egy órával, sietve vizsgálta meg a holttestet. Azt állapította meg, hogy a halál természetes úton következett be, oka feltehetőleg gastroenteritis. A testet eltemették, de a halottkém eltett egy mintát a gyomortartalomból, amit később, mikor ideje engedte, megvizsgált. Arzént talált benn. Az özvegyet azonnal vád alá helyezték. Thomas Riley számára gyanús lett, hogy a nő környezetében az elmúlt két évben négy haláleset történt. Nem volt nehéz felgöngyölíteni a szálakat, kiderült, az asszony kegyetlenül megölte gyermekeit és egy kivétellel férjeit is. A kedves, rokonszenves nőről sötét titkok derültek ki.
Mary Ann, miután elhagyta anyja házát, 1852-ben ment először férjhez, William Mowbray napszámoshoz. Még született három gyermeke férjétől, de egy kivétellel mind a heten meghaltak, többségük gyomorlázban. Férje művezetőként majd tűzoltóként dolgozott egy gőzhajón, de 1865-ben egy bélfertőzés következtében elhunyt. Életbiztosítása után Mary Ann 35 fontot vett fel, ami akkoriban egy kétkezi munkás félévi bére volt. Az özvegy Seaham Harbourbe költözött, ahol egy ideig Joseph Nattrass szeretője volt. A férfi azonban megnősült, Mary Ann pedig visszatért Sunderland vidékre, ahol ápolónőként dolgozott. Egyetlen leányát, Isabelle-t anyjához küldte. A kórházban ismerkedett meg George Ward mérnökkel, aki ugyan feleségül vette, de 1866 októberében, tizennégy hónap házasság után elhunyt. Bár hosszú ideje betegeskedett, halálát mégis olyan bélproblémák okozták, melyek kezelőorvosát is meglepték. Mary Ann egy háromgyermekes özvegy férfihoz, James Robinsonhoz állt házvezetőnek, s hamarosan terhes lett. A férfi gyermekei, a tízhónapos John, a hatéves James, és lánytestvérük, Elizabeth a nő érkezése után röviddel meghaltak. A férfi feleségül vette az asszonyt. Nem sokkal később a kilencéves Isabelle, Mary Ann első házasságában született leánya is elhunyt. A házaspárnak két gyermeke született, az idősebb pár napot élt csak, a fiatalabbat pedig nevelőszülők vették magukhoz, mikor a pár házassága felbomlott.
Az asszony újra egyedül maradt. Meglátogatta édesanyját, ismerősei szerint mert aggódott az egészsége felől. A nő teljesen egészséges volt, még csak ötvennegyedik évében járt. Mary Ann sok holmit hozott el anyja házából, aki kilenc nap múlva szintén halott volt. Egy barátnője, Margaret Cotton segítségével újra talált magának hódolót, Fredericket, a nő bátyját. Mary Ann gyorsan teherbe esett, s a férfi elvette. Törvényesen nem lehetett volna a felesége, hiszen előző férjétől, James Robinsontól nem vált el, csak elköltözött. Frederick testvére, Margaret hirtelen halála sem tudta beárnyékolni Mary Ann örömét, hiszen a sógornő hatvan font értékű bankszámlát hagyott az ifjú párra. 1871-ben Frederick gyomorláz következtében hunyt el. 1872-ben követte őt a tízesztendős Frederick, a férfi korábbi házasságából született fia, Robert, az asszony tizennégy hónapos fia, és az asszony korábbi szeretője, Joseph Nattrass, akivel akkoriban újra együtt élt. A halotti bizonyítványon gyomorláz volt megjelölve, mint a halál oka, kivéve a kisbabánál, akinél az orvos fogzási görcsöt jelölt meg. Mikor utolsóként Charles Edwards Cotton is távozott az élők sorából 1872-ben, Mary Ann végre felkeltette Thomas Riley figyelmét. Kiderült, hogy a gyilkos asszony 21 emberrel végzett arzén segítségével. Többnyire azért, hogy felvegye az elhunyt személy életbiztosítását, gyermekeit, mert útjában álltak házassági terveiben. Robinson az egyetlen túlélő férj volt, ugyanis nem volt hajlandó életbiztosítást kötni. Így az asszony dolgavégezetlenül odébb állt.
Mary Ann a durhami börtönben várta a bírósági tárgyalást. Korábban csak egy gyilkosság elkövetésével vádolták. Az eljárást Sir Charles Russel vezette. A vád szerint azért ölte meg Charles Edwardsot, mert 8 fontos életbiztosítására fájt a foga, és szeretett volna mihamarabb összeházasodni John Quick-Manning adótiszttel, hiszen újra terhes volt. Bár Mary Ann kijelölt védője megpróbálta megakadályozni, de az ügybe bevonták a régebbi gyilkosságokat is, így hamar eldőlt a tárgyalás kimenetele. Charles Edward halálát megpróbálták balesetként tálalni az esküdtek elé – a fiú akkor kaphatta a mérgezést, mikor a tapétát festették. Mivel azonban a többi gyilkosság is napirendre került, a nő számára nem volt menekvés, halálos ítéletet kapott. A bíró, Sir Thomas Archibald a tárgyalás végén így szólt: „Úgy tűnik, a vádlott átadta magát a legszörnyűbb tévhitnek, amely néha erőt vesz a valódi erkölcsi és vallásos érzületet nélkülöző személyeken: úgy vélte, elérheti aljas céljait anélkül, hogy erre fény derülne. Pedig az isteni gondviselés folytán a méreggel végrehajtott gyilkosság, amely a legundorítóbb minden bűncselekmények között, s amelytől borzad az emberi természet, mindig teljes és vitathatatlan nyomait hagyja maga után a bűnnek, a mérgezés önmagában hordja az eltörölhetetlen vádiratot.”
Bár a mérgezés valóban nyomot hagy a testben, sajnos Mary Ann mégis meg tudott ölni úgy 21 embert, hogy hosszú évekig nem derült fény tettére. Talán a többszöri költözés, az, hogy „gyomorbeteg” áldozatait rendszeresen orvoshoz vitte, vagy ápolónő végzettsége – mely bizalmat keltett az emberekben – terelte el a gyanút? Akkoriban nem volt szokás, hogy minden eset kapcsán boncoljanak, az orvosok túlterheltek volta, s az egyszerűnek látszó ügyeket igyekeztek akként is kezelni. A Newcastle Journal így írt az esetről: „A legelképesztőbb az a gondolat, hogy egy nő elkövetheti mindezt anélkül, hogy undorítóvá visszataszítóvá váljék. Úgy tűnik, Mary Ann Cottonnak megvolt az a képessége, hogy bármikor új férjet találjon, amikor csak óhajt. Úgy mondják, gyöngéd és kedves volt gyermekeihez, miközben szándékosan mérgezte őket.” Az a tény, hogy egy köztiszteletben álló asszony követte el ezeket a rémtetteket, megdöbbentette a közösséget. A lap szerkesztője érdekes megjegyzéssel zárta sorait: „A sajnálatot lehetetlen visszafojtanunk, bár óhatatlanul rettenet vegyül belé.”
Mary Ann terhesen vonult börtönbe, utolsó napjaiban azzal foglalkozott, hogy érvényre juttassa azt a kegyelmi kérvényt, melyet a börtönben megszületett lánya nevében írt. A kicsi, akit Margaret Edith Quick-Manning néven anyakönyveztek, így egy gyermektelen párhoz kerülhetett. 1873. március 24-én Mary Ann Cottont felakasztották. Életéből rövid időn belül színdarab készült, az anyák vele ijesztgették szófogadatlan gyermekeiket. Buta versikék keltek szárnyra az eset kapcsán. Mary Ann bevonult a városka történelmébe.
Szomorú és kétségbeejtő, hogy mi lakozhat a közöttünk élőkben. A kedves ápolónő kegyetlen gyilkos volt, a körülötte élők – akik sokszor azt hitték, az asszony szereti őket – nem vették észre az árulkodó jeleket. Talán bedőltek hamis érzelmeknek és ígéreteknek, vagy csak ennyire nem figyeltek oda arra az emberre, akit társnak választottak? Még belegondolni is ijesztő.
Forrás:
Híres címlapsztorik - Kíméletlen gyilkosok Ventus Libro Kiadó Budapest
http://neon.hu/suli/gyonyoru-szornyetegek-a-tortenelem-leggonoszabb-asszonyai-tabuk-nelkul-263695#
Juditty
