Egyes számú tévedés:
Mikor a legutóbbi írásomat befejeztem, egészen biztos voltam benne, hogy januárra vége lesz a biztosítási cirkusznak. Tévedtem. Van ugyan köztes megoldás, mindent visszafizet majd a biztosító utólag, de hogy mikorra leszek végre bejelentett belgiumi lakos, azt ne kérdezze senki, mert szerintem a gyerekem hamarabb lesz az, mint én.
Kettes számú tévedés:
Eredetileg úgy gondoltam, hogy ezt a cikket pár héttel később írom meg, és arról szól majd, milyen volt a látogatás a nődokinal, okosabbak lettünk-e a hormonszint-eredményektől. És hogy mi az itteni orvos következő lépése olyan esetben, ha úgy tűnik, hogy nem akar összejönni a baba.
Egyáltalán nem sajnálom természetesen, de úgy tűnik, én erről már nem fogok beszámolni, ugyanis kb. két héttel ezelőtt olyan kétcsíkosra pisiltem egy tesztet (na jó, kettőt), hogy csak na.
Hármas számú tévedés (ami kettő az egyben):
Először is, mert én úgy gondoltam, ha egyszer eljutok idáig, én biza vidáman fogok otthon üldögélni a hátsómon, nem sietek a dokihoz.
No, rohanni tényleg nem rohantam, de pár nap után elkezdtem azt érezni, hogy azért jó lenne, ha közölné valaki, hogy nem méhen kívüli, és hogy úgy tűnik, minden rendben. Aztán végül felhívtam a dokit, hogy megkérdezzem tőle, mi legyen, ő mit gondol, mikor is kéne találkoznunk.
És akkor itt jön a kettő az egyben második része. Ugyanis nekem szent meggyőződésem volt, hogy itt is, mint sok más nyugati országban kb. a 12. hétig tojnak a kismama fejére. Ehhez képest a dokim (akire mindjárt külön kitérek) közölte, hogy mindenképp látni szeretne a következő héten, és ehhez még akkor is ragaszkodott, amikor felvetettem, hogy minden bizonnyal jóval fiatalabb terhességről van szó, mint ahogy az az utolsó menstruáció ideje alapján várható lenne.
Négyes szamú tévedés (avagy az orvos kérdése):
Legutóbb ugye ott tartottam, hogy az abszolút antipatikusnak gondolt doki meglepett, és azt gondoltam, hogy arra, hogy „segítsen” összehozni a babát, ő lesz a megfelelő személy. Aztán majd ha már ott tartunk, eldöntöm, hogy a terhesgondozásra is őt szeretném-e megkérni, vagy sem. Gondoltam, addigra majd jó alaposan megismerem. No, ez nem így lett (persze semmi panaszkodás), de most akkor ott tartunk, hogy jó lenne eldönteni, nála akarok-e szülni, vagy sem.
Ezt most hogy döntsem el így nagy hirtelen? És ha úgy döntök, hogy nem ő, akkor ki ? Egy biztos, péntek délután randevúzom a dokival, hogy megnézzük, mekkora is az a valaki a pocakomban, és minden rendben van-e vele. Ha ezen túl vagyunk és megnyugodtam, majd elkezdem az aggódást afelől, hogy jó-e nekem ez a doki, vagy sem.
Loreál
