Nemcsak a Bezzeganya foglalkozik gyerektémával. A postr-en is több blog ír gyerekekről, nevelésről, oktatásról, gyereksorsokról vagy épp Nagy Bajokról, amik a gyerekeket érhetik. Ezekből ajánlunk most kettőt.
A Gyerekszemle gyerekkultúrával (könyvek, színház, illusztrációk, filmek, zene, játékok) indított, a jobb oldalán a cikkajánló továbbra is az e témákkal foglalkozó cikkeket ajánlja kiemeltként. Vannak benne könyv-és filmajánlók, egyszerűen elkészíthető papírjátékok, társasjátékok, interjúk szerzőkkel, illusztrációkkal, kiadóval.
A blog témái közé azonban bekerültek az aktualitások és a külföldről származó, gyerektémával foglalkozó hírek, kutatások, beszámolók is. A hazai politika legújabb fejleményei nem egyszer érintik – nagyon sokszor hátrányosan – a gyerekeket. Így a blog foglalkozik a „hamburgeradó” kakaóporokra való kiterjesztésének hatásával, a megélhetési költségek drámai változásával itthon és külföldön, a hazai gyerekorvoshiánnyal vagy a fogyatékos és ép gyerekek integrációjának hasznosságával.
Rendszeres rovat most már a heti összefoglaló, amely hazai és külföldi híreket válogat, amelyek gyerekekkel, gyerekneveléssel, gyerekkultúrával, oktatással kapcsolatosak.
Szubjektíve hadd ajánljak a végére pár bejegyzést: ez Tandori medvéiről, modern és klasszikus mesemondók „miért szeretjük és miért nem” összefoglalója, egy kevésbé ismert cseh szerző Apukám, ez jól sikerült! c. könyvének ismertetője, mivel a könyv illusztrátora legnagyobb kedvenceim közé tartozik, a keményebb-aktuálisabb témák közül pedig a cigány gyerekekről szólót, illetve a TALIS-OECD oktatási felméréseit bemutató cikket.
A másik blognak már a címe is jelzi, nem túl vidám témával foglalkozik. A Gyerekkönnyek blogra várják mindazok történetét, akik gyerekkorukban fizikai vagy lelki bántalmazást szenvedtek el. A bántalmazók a történetek szerint szinte mindig a szülők, nem ritka a súlyos testi sértés fogalmát kimerítő „fegyelmezés”, és sajnos visszatérő „motívum” az agresszív apa, és a passzív, maga is bántalmazást elszenvedő vagy azt szó nélkül végigasszisztáló, esetleg abban közreműködő anya, sőt, a helyzetet kihasználó, pedofilként közeledő rokon.
A történetek mellbevágóak, kívülállóként nem is értem, miért nem születtek akár akkor, akár most feljelentések, ha csak a fele lenne ezeknek igaz, akkor is súlyos éveket mérhetne ki értük a magyar igazságszolgáltatás, jogosan. Sajnálatos, hogy a blogon megjelentetett, név nélküli történeten túl valószínűleg nem fog semmi sem történni, akkor sem, ha az elkövetők életben és jó egészségben élnek a mai napig.
A blogot olvasva úgy tűnik, ma (és tizenéve) Magyarországon sem a hivatalos gyermekvédelmi rendszer, sem az informális, családi-szomszédi-baráti védőháló nem működik megfelelően, az áldozatok általában semmiféle védelemben nem részesültek, sőt, a környezet egy része helyeselte (!) ezeket a „nevelési” módszereket. Mivel nem a jog az, amely nem védi az áldozatokat – papíron védi – valahol máshol kellene elkezdeni. Ha a blog felvállalja ezeket a történeteket, szívből remélem, előbb-utóbb a válaszokat, a kiutat, a segítséget is elkezdi keresni majd.
Vakmacska
