Különleges kórháztesztet kaptunk, ami ezúttal nem szülésről, hanem gyerekkórházi tartózkódás élményéről szólt. Mielőtt bárkik szétkapnák akár a kórházi dolgozók csapatát, akár a posztolót, akár a betegtársak viselkedését, egyet szögezzünk le: gyerekkórházban lenni sosem "kellemes", és szinte mindig felfokozott érzékenységgel reagálunk sok mindenre, ami a folyamatosan ott dolgozóknak sajnos már megszokott - ha nem tudnak változtatni rajta, akkor nyilván nem tehetnek mást, mint e körülmények közt adják, amit tudnak. Az is lehet, hogy mások másféle élménnyel, benyomással távoznak talán ugyanennek az intézménynek egy másik osztályáról vagy szobájából - ahogy itt se volt semmi fekete/fehér, nem egyféle arctalan massza emlékét hagyták maguk után a különbözően viselkedő orvosok, nővérek, szülő-és betegtársak.
Nem jó arról olvasni, hogy elemi dolgok hiányoznak - zajszigetelés, minimális tér, modern és hibátlanul működő fürdőszobák. Ne tagadjuk le, ha így van, bár régóta tudjuk, hogy ettől még nem fog semmi se változni, rövid távon pláne. És bár ezekre a kórházi tartózkodásokra "felkészülni" nem igazán lehet, sajnos valahol mégis lelkiekben készülni kell arra, hogy a kórházi kezelés alapvető nehézségein túl ilyen hiányosságokkal is számolnunk kell, és ha lehet, saját eszközeinkkel enyhíteni a helyzeten.
És most jöjjön a beszámoló, egy friss kórházi tapasztalat alapján:
Kórház neve:
Heim Pál Gyermekkórház - Gyermek Sebészeti és Traumatológiai Osztály
Bent tartózkodás:
2023 szeptember, 6 nap
Kórház állapota:
Tűrhető. Vannak új épületek és régiek, ezek között vannak jobban és kevésbé felújítottak. Nekünk az utóbbihoz volt szerencsénk.
Mellékhelyiség, zuhanyzó állapota:
Nem túl jó. A sima wc büdös, hiába mossa fel, törli le a takarító tisztára nagyon alaposan (ezúton is köszönet az alapos munkájáért!), valamitől nonstop büdös. Napi 3-szor takarítják, de van, hogy 30-40 ember használja. Van egy fürdőszoba zuhanyzóval, wc-vel, az nem büdös, de a szülők azt nem használhatják, csak a gyerekek. A burkolata mindkét wc-nek valamikor cserélve volt (valójában ráburkoltak a régire, így lett egy kis küszöb), de magyarosan: gyárilag csorbult csempe kifugázva, az élzáróknál már válik el a csempe a faltól, a mosdókagyló repedt, a zuhany csapja csöpög.
Szoba korszerűsége:
Van 2db 7 ágyas szoba (5 normál, 1 160-as és 1 140-es ággyal), egyik fiú, masik lány, meg két kisebb - egy ugyanilyen szoba volt de el lett felezve. A két kicsiben 1-2 rácsos babaágy és 1-1 normál ágy van, továbbá 2-2 db Ikeás fotel. A nagy szobák ajtaja nem csukható, csak a kicsiké. A lányos a nővérpulttal szemben helyezkedik el, volt olyan éjszaka, amikor a nővérek trécselését voltam kénytelen hallgatni...
A modern, gombbal állítható ágy mellett túlnyomó többségben vannak az 50 éves fém rácsos ágyak.
A padló, belső ajtók, térelválasztó ablakok eredetiek, a falak szép színesek, mesefigurásak. Egyedül a kintre néző ablakok modernek, néhol még szúnyogháló is van, meg a klíma, ami viszont rettenetes huzatot tud csinálni, és hangos.
A szülők kis párnázott fém sámlikon gubbaszthatnak a gyerek mellett éjszaka is. A szerencsésebbeknek juthat támlás szék, de abból csak néhány darab van, vadászni kell, ha szabadul.
Az éjjeliszekrény is illeszkedik a többi bútorhoz, 30-50 éves példányok, kb semmi nem fér bele.
Az ágyak között olyan kevés a hely, hogy az éjjeli szekrény pont befér, illetve egy szék/sámli. Van 4 ágy úgy elhelyezve mindkét nagyobb szobában, hogy csak 3 szekrénynek és 3 széknek van hely közöttük, a két szélén falhoz vannak tolva az ágyak. Azaz egy valaki nem tud odaülni a gyereke mellé, illetve szekrény sem jut neki. Továbbá az infúziós állvány miatt (ha szükséges) nem lehet hozzáférni a szekrényhez, nincs hely kinyitni, beleakad a csillag alakban szétálló lábaiba az ajtó.
A két szemközti ágysor között ugyanilyen szűk a hely. Emiatt tolókocsival sem lehet beljebb jutni, a benti ágyakról akár 5-6 lépést is kell tenni, ha onnan kell bele ülni. Ez nem mindig triviális, hogy megoldható.
A szobák között van egy nagyobb üvegfal, így amikor éjszaka az egyikben felkapcsolta a nővér a lámpát valamiért, a szomszéd szobában is megébredt a gyerek. Nagyon nagy az áthallás, az üvegfal 1 rétegű, ócska fa kerettel, csak azért nem zavaró nappal, mert akkora mindenütt a ricsaj. Éjjel már kifejezetten fájdalmas, hogy minden áthallatszik, minimális a tompítás csak.
Orvosok, nővérek segítőkészsége:
A sztorink úgy kezdődött, hogy a megérkezés után másfél órát vártunk az ambulancián, mert eltűnt az orvos, a noverek nem tudták mrrre jár, folyamatosan próbálták elérni... Sürgősségi ellátásra vártunk, súlyos esetként...
Az első nap halogatták a máshol alapnak számító vizsgálatokat, így a diagnózis egy fontos részére is csak másnap derült fény. Második nap az osztály túlterheltsége miatt a nővér nem foglalkozott a gyerekkel, lecsöpögött 2 egység infúzió, miközben 2 napja nem tudott se enni, se inni, de még hányt is, és meleg is volt. Az éjszakás nővér karolta fel a gyereket az akkor ügyeletes rezidens doktornővel (köszönet érte, különösen a doktornőnek, aki később is bejött megnézni minket), onnantól azért komolyabban vették, éjjelre már 5 egységet kapott, másnap célzott terápiát indítottak!
Találkoztunk nagyon flegma, öntelt stílusú orvossal is, meg a szokásos szériatartozék mufurc/
Látogatási rend:
Egy felnőtt a fent említett körülmények között mindig bent tartózkodhat. Hivatalos látogatás hétköznap délután 4-5 között, hétvégén délelőtt 10-11 között van. Ettől függetlenül további 1 fő napközben bent lehet, de nem a szobában. Volt, hogy ránk szóltak, ha kicsit hosszabb lett a váltás a szülők között, meg egyes műszakban kiküldték keményen a második embert. (Az előre megbeszélt ambuláns műtétre apuci, anyuci egyaránt szükséges egész napra végesvégig!) Máskor pedig elnézték, hogy a tág család órákat ott lebzseljen (nagybácsi, unokatesó, nagymama, pótapuka, pótanyuka :) ). Úgyhogy ez elég változó.
Mit kell vinni:
Gyereknek ruhát, szülőnek kb mindent, de egy-egy váratlan helyzetben akadt ruhából, papucsból kincstári. Evőeszközt, poharat kérésre adnak, de lehet vinni sajátot is. Ennivalót a gyerekeknek adnak, diétának, gyomor terhelhetőségének megfelelően. Számukra szigorú szabályok vonatkoznak a behozott ételekre vonatkozóan, kb mint az állami ovikban csak gyári csomagolású, lejárati dátummal ellátott termék jöhet névvel ellátva. Wc papír, szappan, papírtörlő volt mindenhol! (Juhé!) Ágytálazáshoz macera még wc papírért is rohangászni, ilyen esetben jó ha van kéznél, de volt, hogy a wc-ből vittem.
Hány ágyra jut egy zuhanyzó:
19 (ebből 12 normál, a többi kisebb ágy), de a kisebbeknek van babakád - szintén az 1 db fürdőben. Van egy használati rend, este egy óra a lányoké, a következő a fiúké. De nem veszik komolyan. Az ambuláns műtétre érkező gyerekeket kötelező a helyi szappannal lezuhanyozni osztályra vételkor. A bent alvó szülő is használhatja a zuhanyzót, úgyhogy ez a szám akár a duplája is lehet!
Van-e VIP szoba:
Van két kisebb szoba, azok a csecsemőknek vannak fennartva, bár mindegyikben van egy normál ágy az egy illetve két babaágy mellett. Ezekben van Ikeás fotel a szülőnek, 2db. Amikor ott voltunk, az egyikben egy ovis korú gyermek volt az anyukájával kettesben tartósan elhelyezve, míg mi a kétszer akkora szobában voltunk 7-en plusz szülők.
Ezt nehéz másként értékelni, mint valamiféle VIP, de nem derült ki, hogy lehet hozzájutni. (Hosszabb bent tartózkodás, nagyon súlyos állapot, ingerszegény környezetre való orvosi indikáció nem volt elég még egy modern ágyhoz sem, nemhogy a VIP szobához! De még a másik kis szoba nagy ágyát sem kaptuk meg, hiába jeleztem többször, hogy a zsibvásár pont nem az, amire a gyermekemnek jelenleg szüksége lenne az állapota javulásához. A válasz az volt, hogy igazam van, de ez van, sajnálják, nem tehetik másik osztályra, mert neki kell a műtő és az intenzív osztály közelsége. A masik csecsemős szoba tabu, oda csak babák kerülnek. Akkor is, ha egyszerű, rutin ambuláns műtétre érkezett, és amúgy a nagy szobákban is van kiságy.)
Koszt mennyisége, minősége:
Szerintem rendben volt. Egész nap ki van téve cukros menza-tea, ha elfogy, lehet még kérni. Reggelire, vacsorára 1 szelet kenyér általában kencével, de ha felvágottat adtak, akkor azért nagyjából lefedte, (és volt alatta margarin,) melle egy gerezd valami. Margarinos kenyeret mindig lehetett kérni, lehet, hogy repetát is, ezt nem próbáltuk. Ebédre két fogás: leves és második. A levest kóstoltam az a klasszikus sós zöldségleves tésztával, se nem finom, se nem ehetetlen. A második is klasszikus menza étel, rizs szaftos hússal, főzelék virslivel, krumpli sajttal töltött pulykamellel, stb. A folyosón van 2db kis, lehajtható asztal, 2 gyerek éppen oda tud ülni mindegyikhez, nincs igazán hely normálisan étkezni. Mi végül kaptunk egy kihajtható lábú tálcát, kincsként vigyáztunk rá!
Ha a szülőt is felveszik (táppénz), akkor kap ő is enni, különben nem. Viszont nekik le kell menni az ebédjeggyel a központi konyhára, ami másik épületben van. Kisbaba mellett (akit nem vihetsz magaddal de ott sem tudod hagyni, hogy mindjárt jövök) vagy szakadó esőben elég nagy szívás! Lehet vinni dobozt, akkor elhozható, különben helybeni fogyasztás van. A szülők ebédre ugyanazt kapják, mint a dolgozók, reggelire és vacsorára pedig azt, amit a gyerekek, csak 2 szelet kenyérnyit előre csomagolva.
Diétát figyelembe tudnak venni, mind gyermek, mind felnőtt esetében, de megesik, hogy összetett diéta esetén ez leves+köret.
Kommunikáció:
A kedves nővérek, ha épp ráérnek, akkor lehet tőlük kérdezni, leginkább az éjszakástól tudtunk infót gyűjteni. Orvost napi 2*5 percre láttunk (vagy annyit se), esély sem volt kérdezni. Maguktól nem mondanak semmit, max a műtéteseknek műtét előtt. Azért akadt nagy ritkán olyan orvos, aki vizit után tájékoztatott, de elenyésző esetben. Nagyon nyomasztó, amikor ijesztően rosszul van a gyerek, ijesztő diagnózissal, és senki nem mond semmit arról, hogy mire számítsunk. Többször jártam úgy, hogy a nővér leszidott valamiért, amit a gyerek körül csináltam, mert elfelejtettek szólni valami fontosat. (Pl én ágytálazom a gyereket, de nem mondják, hogy mostantól mérni kell a vizelet mennyiségét, csak leszidnak, hogy nem szabad beledobni a papírt. Emiatt következő alkalommal nem dobtam bele, hanem a szemetesbe tettem, amit mondtak, de kiöntöttem...Újra leszidnak, na ekkor derült ki, hogy miért. Pár nappal később mondják, hogy nem kell ám mindig odatenni az ágytálat a mosóhoz és tisztát venni, öntsem ki, és használjam újra... Jaa, nem, már nem kell mérni...)
Kaptál-e tanácsot a hazamenetel előtt:
Mikor úgy ítélték, hogy már nem kell az a műtő a szomszédban, másik osztályra helyezték a gyereket. Ez volt az a pont, amikor az orvos részletesebben tájékoztatott, illetve egy másik osztályon dolgozó ismerőstől kaptunk egyszer egy kis információt, amiért nagyon hálás vagyok.
Egyéb:
Az osztály 4 napon át ügyeletes reggel 8-tól másnap reggel 8-ig, azaz random futnak be a sebészeti és traumatológiai sürgősségi esetek. A 19 ágyas (12 normál ágyas) osztályon ezeken a napokon is vannak tervezett ambuláns műtétek, általában 6-8 db, amik az altatás miatt ugyanúgy egész nap foglalják az ágyat! A maradékon kellene elférnie a hosszabban ott tartózkodóak mellett fél Budapest és fél Pest megye sürgős eseteinek!!!
Egy ilyen ügyeletes napon kora délután már csak a 160-as kiságyba tudták rakni a 150 cm magas gyereket! Két napig abban volt, miközben nála jóval kisebb gyerek nagy ágyat kapott a másnapi üresedés után, a nővéreknek külön szólni kellett, hogy kuporog a gyerek, nem fér el, tegyék már át! (Elsőre jöttek a kifogások, hogy az nem körbejárható, nem férnek hozzá a gyerekhez, de végül eszükbe jutott, hogy kicsi sakkozással és egy plusz lepedőcserével mégiscsak megoldható a dolog. Hurrá.)
Egyik este elromlott a wc lehúzója, szóltam a nővérnek. Leragasztották, és kiírták, hogy "Nem működik". Másnap reggel röhögtem is rajta, hogy egyrészt mekkora jó lesz, hogy bő 40 emberre jut 1 wc a kettő helyett, ha épp senki nem zuhanyzik, másrészt hogy megvan a poszthoz a címlapfotó. Legnagyobb megdöbbenésemre mire oda jutottam, hogy lefotózzam (néhány óra telt el), már megjavították!!! :D
Az egész osztálynak van 1 betegszállító széke, amivel az ülni képes gyerekeket vihetik pl képalkotó diagnosztikára, vagy csak simán wc-re azt, aki nem mehet ki a saját lábán, de pl igénye lenne néha wc-re is. (Ágytálba nem olyan móka kakilni, na.) Többször előfordult, hogy a VIP kisfiú kocsikázott benne a kertben, amikor kellett volna valakinek, úgy kértek kölcsön másik osztályról... Emiatt késtünk egy nagy kihasználtságú speciális gépet igénylő vizsgálatról!
A legtöbb családnál a tablet, okosteló volt A program. Egész nap. KIHANGOSÍTVA a film, a játék, a videokonferenciás beszélgetés. Mert egy ambuláns műtétkor is meg kell mutatni az egész tág családnak körbe, hogy milyen szép rózsaszín az ágy mögött lévő fal. És a világon más szórakozás nem létezik.
Közben van játszósarok társasokkal, könyvekkel. Nem mondom, hogy szuper modern akármi, de lehetett találni minden korosztálynak értelmes könyveket.
A lány szobába rendszeresen tettek be kisfiúkat, ami nem volt zavaró. Ellenben meglepően sok apuka jött a gyerekekhez, akiknek a jelenléte meglehetősen frusztráló egy kiszolgáltatott kamasz lány számára. Sajnos a zöme nem vette a lapot (köszönet a néhány kivételnek!), hogy egy kicsit ki kéne menni, és olyan is volt, aki a kérésemre még fel is háborodott, pedig épp nem túl szabályosan anyukával ketten csodálták az ébredező gyereket az enyém ágya mellett.
A slussz poén, hogy utolsó napon megtelt a fiú szoba, ezért egy 18 éves fiú került a lány szobába, tervezett ambuláns műtétre! Bizonyára váratlanul érte a nővéreket az érkezése, ezért nem a legfiatalabb, hanem a legidősebb aznapi versenyzőt "lányosították"... Mellesleg ekkor 3 kamasz lány volt a szobában.
Bárki, akinek háborogtam a körülmények miatt, biztatott, hogy fotózzak és posztoljam.
Emellett utólag visszagondolva úgy látom, hogy sok apró gesztust megtehettek volna elsősorban a nővérek, de ilyen-olyan szokások meg szabályok miatt nem, vagy csak ritkán tették meg. (Pl amikor nem ügyeletes éjszaka az osztály, és van annyi szabad ágy, mint szülő, akkor alhattunk ágyban. Ilyen felállás egyszer volt csak, de még egy alkalommal leboltoltuk, hogy ki alszik a fotelben, így zöld utat kaptunk az ágyakhoz - aznap éjszaka érdekes módon elfért a szobában a fotel is...)
Nünüke
