Manka másfél éves, ez a második Mikulása, de igazából az első olyan, amikor már járni is tud. A helybéli Művházban Mikulás ünnepséget szerveztek. Befizeted a belépti díjat a helyszínen, kis műsor: Krampuszok, Hull a pelyhes, "Télapó sportcipője kilátszik", kap a gyerek csomagot, boldog gyermeki szempárok, és megyünk haza. Eddig így rendben is lenne. Na, de, csakhogy…

Pár napja láttam meg a plakátot: jön a Mikulás a Faluházba. Gondoltam, el kéne menni, biztos jó lesz, nem voltunk még ilyenen. Egy másik anyukát is beszerveztem, jelentkezzen ő is telefonon. Persze azért aggódtam, hogy hogy fogadja majd a baba a rendezvényt, és a nagy szakállas embert piros ruhában, de mivel a Télapós hűtőmágnes és a tavalyi kinőtt Télapósapka idén nagyon bejött neki, bíztam benne, hogy minden rendben lesz. Van Télapós lapozgatónk is, abból meséltem neki. Apuka és ismerős óvó néni persze segített elhessegetni az aggodalmam: "Minden gyerek fél a Télapótól." Ismerős anyukával azt beszéltük meg, ha nagyon nem tetszik a gyerekeknek, akkor legfeljebb eljövünk és kész. Ha elkezd sírni, én nem kínzom tovább, felállunk, kijövünk. Vártuk izgatottan, hogy milyen lesz a fogadtatás, és milyen lesz a műsor.

Már a folyosón elkezdtek a gyerekeink jönni-menni. Mankának tetszett a sok gyerek, minden rendben volt. Annak ellenére, hogy korábban érkeztünk, szinte mi mentünk be utolsónak a terembe. Egyszer csak észrevettük a csoportosulást, gondoltuk, akkor biztos kinyitották az ajtót, menjünk. Mire odaértünk, már csak a legutolsó sorban volt hely, mondtam, üljünk le, de Z. nem akart, mert ott nem látnak majd semmit a gyerekek (az egyik ugye másfél, a másik még nincs kétéves). Ott álldogáltunk, hogy mi legyen, amikor egy hölgy figyelmet kért: „- Ez egy gyerekműsor lesz, ezért megkérem azokat a szülőket, akiknek nincs gyerek az ölében, hogy legyenek szívesek hátra ülni, s előre engedni azokat, akiknek van.” Én erre nem is gondoltam, de nagyon jó ötletnek hangzott. Köszönjük, ezúton is. Így sikerült előrébb leülnünk. A benyomakodás után ugye jellemző, hová is ülhetnének máshová a kedves fölnőttek, mint az első sorokba. (Z. később mesélte, hogy volt olyan, aki azzal indított a jegyváltásnál, hogy akkor is kell-e fizetni, ha ők nem kérnek csomagot.)

Eztán jöttek a krampuszok, a Főkrampusz és a krampuszgyerekek, akik még citerán is előadták a Hull a pelyhest. Trombitán, furulyán, zeneiskolás gyerekek játszottak, nagyon édesek és ügyesek voltak. Aztán a Télapó is megérkezett, nem tartozik szorosan ide, de elég sajátos Télapó volt, ahelyett, hogy jók voltatok-e az idén gyerekek, és kipucoltátok-e már a kiscsizmákat, előadást próbált tartani arról, hol született a Télapó. Nem Betlehemben, ahogy az egyik kislány megpróbálta kitalálni, és nem is Lappföldön, ami elég meglepő, de Télapónk tudott valami olyan születéstörténetet, amit mi még sose hallottunk, és el is kezdte mesélni. Itt aztán kezdett elúszni az este, de akkor az egyik krampusz ráérzett a dramaturgiai pontra: „- Télapó, nem kellene már kiosztani a gyerekeknek az ajándékot?”

 

 Ekkor az anyukák és apukák a sorunkban belül felpattantak, és elkezdték kifelé lökdösni a gyerekeiket, át, keresztül rajtunk, akik ültünk a két két év alattival az ölünkben. Meghallották, hogy ajándék, és bepattant nekik valami fény az agyukba, és villogott: menni, menni. A Télapó még ki se mondta, hogy: krampuszok, segítsetek kiosztani az ajándékot, ezek már ott voltak. Pedig egy darab mikuláscsomagról volt szó, amire fel kellett előre iratkozni, és fizetni is érte, tehát nem értem, mitől rettegtek ennyire úgy, hogy a kisgyerekeken is át kell érte taposni. Z-vel megint egymásra néztünk, hogy ez mi. Akkor rájöttünk, hogy itt nem lesz kiosztás, itt oda kell menni nekünk is, és alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Hozzánk odalépett a Főkrampusz – aki Z szerint egyébként egy Chopin, majd mindjárt ez is jön a történetben –, és személyesen ő adta Manka és B. kezébe a kis csomagot. Az én kis manóm megfogta, és onnantól kezdve egész este hurcolta, vitte erre-arra boldogan. A Télapóval még lehetett beszélgetni, fotózkodni, nem mellesleg a Főkrampusz zongorajátékát hallgatni, de azt vettük észre, hogy huss, a tömeg eltűnt. Megszerezték a csomagot, a lényeg megvan. Mondjuk ez volt az első olyan az este folyamán, amit a legjobbkor, a legjobban tettek. Manka egyre közelebb merészkedett a Télapóhoz, jött-ment, rugózott a zenére, ahogy azt egy gyereknek egy rendezvényen kell. A mi lelkünket meg melengette a Főkrampusz zongorajátéka. A forgatag közepette egyszer csak leült, és játszani kezdett, és Z-vel egyszer csak megint egymásra néztünk, te ezt hallod, hogy hogy játszik?

Nem hittem, hogy a baba örömén kívül más is elér majd a szívemhez az este, de ez a fiú csodálatos volt. ...és játszott még külön nekünk is, mert végül csak mi maradtunk a teremben, Z., B., Manka, a Télapó, a Krampusz, a zongorajáték és én. Aztán a Télapó odajött Mankához: „– Na, ugye nem is félsz tőlem már annyira! – és eztán ő is lelépett. B. kiszaladt valahová, Z. utána, és én ott ültem a karácsonyi teremben, néztem a Krampuszt, ahogy játszik, Mankát ahogy szaladgál, és facsarodott a szívem. Karácsonyi hangulatot akartam, de nem gondoltam, hogy ilyet kapok. Mert tavaly nem mehettem, pedig imádom a Karácsonyt!

A végére még annyit szeretnék kérni feltétlenül és mindenképp, hogy:

„Kedves Anyukák NE VIGYÉTEK A KÖHÖGŐ, BETEG GYEREKET Mikulás ünnepségre, maradjatok otthon a seggeteken vele! Lehet, hogy nem tudjátok, de ennek nagyon egyszerű oka van: megfertőzik a többi, egészséges gyereket. Tudjátok? Kedves Anyukagyerekek! És az ajtónál nem lökdösődünk, hanem szépen kivárjuk a sorunkat, és sehol máshol sem lökdösődünk, a gyereket sem lökjük, idegen gyereket meg aztán végképp nem. És amikor a Mikulás bácsi azt mondja, hogy a Krampusz segít kiosztani az ajándékot, az nem azt jelenti, hogy azonnal odaugrunk, rá a krampuszra, és azt is fellökjük azért a k. csomagért. És ha már elhoztátok a köhögő gyereket, akkor legalább tegyétek a szája elé a kezeteket, amikor köhög rá a mellette ülő gyerekre, vagy mondjátok el neki, tanítsátok meg, hogy ilyet nem csinálunk. Ti vagytok a példa, a gyerek azt csinálja, amit tőletek lát! Jövőre újra eljövök hozzátok, és kikérdezem, hogy mire sikerült nevelnetek a gyermekeiteket!

Éva

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?