részlet

A palota kapujában Hétfő Hermina várta őket:

- Gyertek gyorsan, hamarosan kezdődik az előadás! Azzal sietősen végigterelte őket a palota hatalmas tükrökkel szegélyezett előterén, majd kecsesen belépett az egyik tükörbe, mintha csak a Balaton vizébe mártózna meg egy tikkasztó nyári délután. A lányok izgatottan követték.

– Aztaaa! – ámuldozott Lola. Hétfő Hermina mosolygott. A tükrön túl csinos csigalépcső vezetett lefelé. – Erre! – sürgette őket Hermina. A lányok kérdőn egymásra néztek és libasorban követték. Léda óvatosan lépdelt Paulával a karján, Lola Minna hálóingébe kapaszkodott. Egy koromsötét terembe érkeztek. Még sohasem jártak itt. Lélegzetvisszafojtva szorongatták egymás kezét.

– Fűrészpor- és oroszlán-szag. - suttogta Léda.

- Féjek. – motyogta Lola és valahogy egész kicsinek tűnt. Hirtelen éles reflektor fénye vakította el őket...

- Szalay Léda, légtornász!- harsogott a konferanszié a mikrofonba. Feszes dobpergés hallatszott. Léda szíve a torkában dobogott, behunyta a szemét, valami furcsa, jóféle szédülés fogta el. Kicsit olyan volt, mint amikor magyar órán először szavalt az osztály előtt és Anna néni csillagos ötöst adott. Vagy, mint, amikor átlendült a nagyhintán a játszótéren. Akkor nem lett baj. Biztosan érezte, hogy nem lesz baj most sem. Aki mer, az nyer – jutott eszébe, amit Nagyi szokott mondani. Léda megadóan sóhajtott és a porondra lépett. Amikor a szeme megszokta az éles fényt, az első sorban felfedezte Mamát és Papát, akik bíztatóan mosolyogtak. A harmadik sorban vadul integettek az osztálytársai. – Vajon hogyan kerültek ide? – morfondírozott magában.

– Haajrááá Lééédaa! - hallotta Minna éles kis hangját a háta mögül. Nem tétovázott tovább. Beakasztotta a csuklóját a hurokba, amely egy szempillantás alatt a magasba repítette. Haja aranyfonalként úszott a levegőben. A kötélen úgy ment végig, mintha csak Magdi nénihez sétálna át a szomszédba.

 - Ez sikerült! – állapította meg elégedetten. Visszafelé már mosolygott, kecsesen felugrott a levegőbe és mérlegállást csinált. A konferanszié suttogva jelentette be a szaltót. A közönség felmorajlott. A trapézon lengedezve Léda szétnézett, látta, amint Mama kissé ijedten, de csillogó szemmel szorongatja Papa kezét. Intett és ugrott. Sikerüüült! A végén könnyed flikk-flakkot csinált. A közönség lelkesen tapsolt. Léda magasba tartott kézzel integetve körüljárta a porondot. Csak a meghajláskor vette észre, hogy pizsama helyett csillogó fellépőruhát visel.

– Hétfő Hermina…- gondolta és elmosolyodott.

- Szalay Minna és Lola egykerekű akrobaták! – kurjantott a konferanszié, s amint kimondta, szédítő gyorsasággal már érkezett is a porondra egykerekűn a két szőke óvodás. Körbe-körbe karikáztak, azután végtelenített nyolcasokat írtak a homokba. Piros-fehér csíkos dresszükhöz fehér tütüt viseltek. Lola megjelenését csillogós szemhéjpúder és csillogós szájfény tette tökéletessé. Baglyas hajában diadém ékeskedett. Minna keskeny kis arcát, szép, parkettafonással készült fonatok keretezték. - Ilyen tökéletesre még sohasem sikerült, - simította meg a haját titokban Minna. - Ráadásul megspóroltam a hajhúzást is – gondolta elégedetten – és eszébe jutottak a néptánc-fellépések előtti kínszenvedései.

Illusztrálta: Cornides Ágnes