Nagyon régóta olvasom a Bezzeganyát, néha már nagyon közel voltam ahhoz, hogy írjak, de aztán végül mégsem tettem meg. Eredetileg védőnő vagyok, jelenleg szoptatási szaktanácsadó – IBCLC hallgató, és a Szent Imre Kórházban heti három napot dolgozom az újszülött osztályon. A Semmelweis Egyetemen kaptunk egy feladatot, ami arról szól, hogy egy hónapon keresztül bármilyen mama fórumon válaszoljunk a szoptatással kapcsolatos kérdésekre.

Szoptatási szakértőként szívesen válaszolnék az édesanyák kérdéseire, rövid kérdések, rövid válaszok formájában, és ha az egy hónapot követően hasznosnak ítélitek, akár folytathatjuk is. Nem szándékozom sokak véleményét megváltoztatni, a célom csupán annyi lenne, hogy korrekt, tapasztalatokon alapuló hasznos ötleteket adjak a kezdő, vagy akár a haladó szülőknek is.

Azok a szoptatási szaktanácsadók, akik megszerzik az IBCLC minősítést (ez egy nemzetközi vizsga, amit 5 évenként meg kell újítani, pontosan azért, hogy tisztában legyünk a legújabb kutatásokkal, eredményekkel, változásokkal), a Semmelweis Egyetemen is záróvizsgát tesznek, 180 óra elméleti+gyakorlati képzéssel. Összehasonlításként: védőnői képzésen 12-15 óra, orvosi, gyermekorvosi képzésen – anatómián kívül – 0 óra szoptatási ismeretek oktatás van jelenleg Magyarországon. Természetesen a szakembereknek lehetőségük van további kurzusok – pl. 40 órás korszerű szoptatási ismeretek tanfolyam – elvégzésére, valamint szakmai továbbképzéseken gyakran vannak szoptatással kapcsolatos előadások, és szerencsére többségük utánajár dolgoknak önszorgalomból és szakmai elhivatottságból.

Szóval, biztatlak benneteket, bátran forduljatok szoptatási szaktanácsadókhoz! Az általános közvélekedéssel ellentétben senkire nem erőltetjük rá a szoptatást, mindig abban segítünk, amiben az anya a segítségünket kéri. Ha ő azt szeretné, hogy kisbabája „leválasztásra kerüljön”, nyilván az okok ismeretében tájékoztatjuk a különböző lehetőségekről (pl. munkába visszatérés esetén a munkáltatónak milyen törvényi kötelezettségei vannak a szoptatós anya védelmében), és ha nincs más opció, akkor abban támogatjuk, hogy ez minél zökkenőmentesebb legyen az anya és a baba számára is. Mi inkább lehetőségeket ismertetünk, szakmailag korrekt információt adunk, de mindig az anya dönt, és mi pedig a döntés végrehajtásában segítjük. Ha egy felépített stratégia pár napon belül nem működik, vagy nem hozza a várt eredményt, akkor közösen változtatunk rajta, mindaddig, amíg el nem érjük a kívánt eredményt. Ha pedig az adott probléma átlépi a mi kompetencia határainkat, akkor segítünk megkeresni a megfelelő szakembert, szakorvost, pszichológust, intézményt stb.

Néha a szülőknek csak némi szakmai megerősítésre van szükségük, pont az információ dömping miatt. Mást mond az anyós, a barátnő, az internet, a könyvek, és valóban nehéz eldönteni, hogy na, jó, akkor most mi a helyes? Rengeteg tévhit kering a köztudatban a szoptatós édesanya táplálkozásával kapcsolatban (pl. különböző levesek, sör, stb. tejmennyiség növelő hatásáról - nem, nincs ilyen hatásuk!), a fejni, nem fejni kérdésről, (vannak helyzetek, amikor szükséges, de alapból, ha minden rendben, a maradékot nem kell, így áll be a kereslet-kínálat), aztán sorolhatnám tovább az alvástól kezdve a cumihasználatig. Természetesen nincs egyetlen séma, amit minden babára, családra rá lehetne húzni, vannak módszerek, amik a legtöbb babánál működnek, de vannak, akiknél a bevált dolgok sem. Egyénileg kell mérlegelni, és olyan megoldást választani, ami a szülők elveihez a legközelebb áll. Sokszor javasoltam már aggódó édesanyának, hogy figyelje a babája apró jelzéseit, reakcióit, és hallgasson a saját ösztöneire. Az sem feltétlenül igaz, hogy a mamák meg tudják különböztetni a babájuk sírását, ilyenkor kétségbeesnek, hogy ők miért nem tudják ezt? Mert van, amikor igen, de a legtöbb esetben nem egyértelmű. Ha például egy újszülött cuppog, emelgeti a fejecskéjét, öklét a szájába tömködi – ezeket hívjuk elsődleges éhségjeleknek – majd utána elkezd sírni, mellre kerül, elfogadja azt, és szopizni kezd, akkor biztosan az éhség miatt sír. Ezzel ugyan nem mondtam nagy okosságot, de szinte minden helyzet így működik.

Szóval várom a kérdéseiteket komment formájában, igyekszem minél hamarabb válaszolni. Sajnos a kórházban nincs lehetőségem internetezni, de munka után otthoni körülmények között szívesen írogatok!

V. Dia

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?