Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan XXII.

A második gyerekünk karácsonyi baba – pár naposan már a „Jesus Set” néven forgalmazott kínai betlehemünk díszletében alakította a Kisjézust a nappaliban. Mivel már az utolsó trimeszter kezdetén világos volt, hogy decemberben nem lesz hajlandóságom az ünnepváró tumultusban tolatni meg feszt a konyhában zsezsegni, abban az évben ősszel kezdődött nálunk az advent: október végére minden ajándék becsomagolva lapított a szekrényben, november folyamán pedig a szolid ünnepi vacsora is elkészült, s a fagyasztóban várta a szentestét. Tomboltak a fészekrakó hormonok, igen.

Persze a legkevésbé sem kell ahhoz terhesnek lenni, hogy az ember lánya meglepje magát egy nyugalmas(abb) karácsonnyal, és – hálás pillantásokat vetve a mindent magába ölelő mélyhűtőjére – már ősz végétől elkezdje előkészíteni az ünnepi fogásokat éppúgy, mint a vendégeknek szánt süteményeket. De adódhat úgy, hogy ez minden háziasszonyi előrelátás ellenére sem sikerül: az év végi hajrá, a gyerekbetegségek, a belőlük konvertált felnőttbetegségek meg a szimpla hullafáradtság is homokszemeket szórhat az – évekre visszanyúló tapasztalataim szerint a hétköznapokban is remekül működő − előrefőzős gépezetbe. Következzék ezért most néhány generikus karácsonyi étel (khm, érdeklődésemnek megfelelően túlnyomórészt desszert…), amelyekkel remekül kiváltható egy-egy klasszikus kínálnivaló, viszont a generikus verziók időben és munkában is a töredékét igénylik az eredetiknek.

1) Rántott helyett: morzsakéregben sült hal

Állati puccosan hangzik, pedig egyszerű, mint a faék. Csodálatos tulajdonsága, hogy panírozás helyett csak taperolni kell, s mivel sütőben sül, a forró olaj melletti szobrozást-büdösödést is megússzuk – ugyanakkor minimális idő- és energiabefektetéssel isteni, különleges halételt tehetünk az asztalra, amely éppúgy rendelkezik finom, ropogós bundával, mint helyettesített társa.

A saját verziómat két különböző receptből gyúrtam össze: az alábbi linken második receptként olvasható leírásból indultam ki, de egy másik verzióból is ihletet merítve a snidling mellett petrezselymet is használtam, s a morzsakéregbe kevertem némi mustárt és pirított (!), durvára tört diót is.

Tipp: a linkelt receptben köretként javasolt rozmaringos körtét csak ajánlani tudom, fenomenális!

2) Macerás torta helyett: egyszerű

a) tortaforma helyett gáztepsi

Ha az ünnepi tortához szánt piskótát (vagy más kevert, pl. a Zsuzsifőz-féle bögrés alaptészta valamelyik variációját) nem a magasfalú, kerek tortaformában, hanem a sütőhöz alanyi jogon járó nagy, lapos gáztepsiben sütjük meg, egyrészt villámgyorsan átsül a tészta, másrészt nem kell a keresztben kettévágással kínlódni (ami a halálom). Ehelyett három egyforma csíkra vágom a kihűlt, vékony tésztanégyzetet, a krémmel megkenve egymásra teszem a lapokat, körben is bevonom a krémmel, kicsit felcifrázom, kész, passz. Piskótát hét-nyolc tojásból szoktam készíteni a gáztepsibe. (Vigyázzunk, hogy egyenletesen terítsük el benne a nyers tésztát, mert ha valahol túl vékony a réteg, keksszé szárad sütés közben. Mondjuk finom keksszé.)

Tipp: egyszerűen és minimális időbefektetéssel megnövelhetjük a torta volumenét, ha a krémes tésztalapok közé tejbe mártott babapiskótákat sorakoztatunk. Ebben az esetben adjunk neki egy éjszakát a hűtőben, hogy a babapiskóta jól megpuhuljon, az egész miskulancia összeálljon és a tortát szépen lehessen szeletelni.

b) Főzött krém helyett: mascarponés

Mióta csak emlékezni tudok, nagy ünnepeken mifelénk a főzött, kétkomponensű tortakrém volt a sláger, amit a mai napig imádok. Amióta viszont anyósom megismertetett a mascarpone-alapú tortakrémmel, döntetlenre állnak: igaz, hogy a mascarponés drágább, de nagyon kevés hozzávalóból, pillanatok alatt összedobható, az íze és fantasztikusan selymes állaga pedig egyenesen felvillanyozó. Részemről az Aldi light mascarponéját szoktam venni hozzá, s háromféle verzióban készítem: csokisban, kávésban vagy citromosban.

A csokishoz fél kg mascarponét ízlés szerinti mennyiségű keserű kakaóporral, átszitált (oké, szétnyomkorászott) porcukorral, vaníliás cukorral és egy csipet sóval fényesre keverek (lehetőleg kézi robotgép segítségével). Kész. Haladók feltétlenül adjanak hozzá egy-két evőkanál nutellát, egy púpozott teáskanálnyi, nagyon kevés meleg vízben feloldott (koffeinmentes) neszkávét, valamint némi (kezeletlen gyümölcsről származó!) reszelt narancshéjat. A végeredmény: abbahagyhatatlan. Rumos meggyel dúsítva… hát, arra már nincsenek is szavaim.

A kávés ugyanígy készül, csak abban a (kevés meleg vízben feloldott nesz-) kávé és a (csupán a kávéíz elmélyítésére használt) kakaó aránya fordított.

A citromoshoz ugyancsak fél kg mascarponét veszünk, amit jó sok frissen facsart, rostos citromlével, a (kezeletlen) citrom reszelt héjával, por- és vaníliás cukorral és egy csipet sóval keverünk ki. (Nyáron friss eperrel kirakva, jahahaj…)

Tipp: Ha vékonyan krémezve szeretjük a tortákat, 25 dkg mascarpone is elég lehet, de érdemes fél kg-ból csinálni, mert az esetleg megmaradó krém nagyszerűen fagyasztható!

(Off: akkor most kimegyek a nutellásüvegért. On.)

3) Linzerkoszorú, hókifli és babrálós társaik helyett: 3 in 1 aprósüti

Az egyik Stahl-magazinban találtam ezt a filantróp receptet: csak egy gyorsan összedobható alaptésztát kell elkészíteni hozzá, amelyet három különböző módon ízesíthetünk, s így kevés munkával kapásból háromféle mutatós sütit halmozhatunk a kínálótálra: dán vajas kekszet, lekváros tekercset és csokis cookiest. (Azért linkeltem be őket külön is, mert az elsőként megjelölt oldalról nekem nem nyíltak meg az alreceptek.) Nagyon finomak, bár én a dán vajas kekszhez jégcukor helyett szeletelt mandulát és kicsivel több citromot ajánlok.

Tipp: ha aprósütemény-fronton nem ragaszkodunk a szívecske-holdacska-csillagocska-formavilághoz, hanem megelégszünk sima, rusztikusan kerek (magyarán megmondva: kicsit amorf) kekszekkel is, sodorjunk a tésztából (fenti esetben a dán és a csokis keksz tésztájából) hengert, éles késsel vágjuk egyforma szeletekre, tepsire téve kicsit igazgassuk meg a sütiket, és hipp-hopp, már készen is vagyunk a formázással. (Az ötletet egyébként ebből a remek Stahl-különszámból merítettem.) A hengereket szeletelés előtt meghempergethetjük darabolt dióban/mandulában vagy más magvakban is, így szép kis kérgük lesz.

Ezzel a módszerrel nem mellesleg megússzuk a gyúrótábla és a nyújtófa elő- és elrámolását, mosogatását, valamint a nyújtás-szaggatás-összegyúrás időigényes fázisait is.

4) Pogácsa helyett/1: Sajtos-magos csiga

Villámgyors vendégváró (igaz, csak aznap jó igazán).

Egy előre kinyújtott (felcsavarva árult) levelestésztát a hozzá csomagolt sütőpapíron kigöngyölgetek a gáztepsiben. (Ilyet szoktam venni, bevált.) Megkenem 10 dkg (lehetőleg házi) krémsajttal, bőkezűen megszórom valamilyen maggal (szezámmag, lenmag, köménymag, napraforgómag, tökmag, aprított natúr földimogyoró…), majd feltekerem, mint a bejglit (a sütőpapír maradjon kiterülve a gáztepsiben!). A tekercset éles késsel felszeletelem, a kapott csigákat elfektetem a sütőpapíron, nem kenem meg semmivel (persze aki szeretné, csak tessék), s kb. 200 fokon megsütöm.

Tipp 1: ha a sajtkrémmel megkent tésztát gondolatban sávokra osztjuk, és a sávokat más-más maggal szórjuk meg, végeredményként nagyon gusztusos, változatos csigahalmot szervírozhatunk.

Tipp 2: Érdemes eleve dupla mennyiségben sütni, mert nagyon eteti magát! Meg engem.

5) Pogácsa helyett/2: Madáretető-keksz

Az origó ez a pofonegyszerű szezámmagos keksz volt, de mivel nekem édesen nem annyira jött be, kikísérleteztem egy (számomra abbahagyhatatlan) sós verziót. A cukrot 1/2-1/2 teáskanál sóval és őrölt köménnyel váltom ki, és minél többféle olajos magból rakom össze a 20 dekányi mennyiséget, mert úgy finom igazán. (Némi darabolt dióval feledhetetlen!) Ha nem akarna összeállni, nagyon kevés vizet adok hozzá.

Extra tipp: ha az ünnepek előtt bevágunk a mélyhűtőbe némi tejszínt és vajat, a kamraszekrénybe pedig néhány zacskó olajos magot, ezt a rágcsálnivalót fél órán belül bármikor az asztalra tehetjük. Nem kell ugyanis megvárni, amíg a tejtermékek kiengednek: a még fagyos tejszínt és vajat küldhetjük egyenesen a lábosba, hogy kis lángon összeolvasszuk őket, aztán haladhatunk tovább a recept szerint.

6) Szerény helyett puccos: mikróban sült alma háromféle töltelékkel

Közönséges őszi-téli hétvégéken így szoktam sült almát csinálni: személyenként egy-két almát meghámozok, kettévágok, a magházakat (karalábévájóval) kiszedem és kicsit mélyítem-szélesítem. Az almafeleket kívül-belül bedörzsölöm egy kis citromlével, hogy ne barnuljanak meg. A mélyedésekbe kevés tejjel (vagy tejszínnel), vaníliás cukorral, reszelt (bio)citromhéjjal és mazsolával elkevert darált diót teszek (almánként 3-4 evőkanál darált diót számítsunk – ne legyen túl híg a töltelék!). A fél almákat mikróban puhára sütöm (az idared almának 700 watton 4-5 perc kell; fajtától függ, hogy mennyi idő alatt puhul meg). Melegen tálalom.

Namármost ezt a szerény desszertet pazar ünnepi édességgé turbózhatjuk, ha a fenti diós-mazsolás mellé gesztenyés-aszalt vörösáfonyás és marcipános-kandírozott narancshéjas verziót is készítünk. A gesztenyéshez durva reszelőn reszeljük le a gesztenyemasszát, adjunk hozzá annyi habtejszínt (nem habot!), hogy kellemesen krémes állaga legyen, végül keverjük hozzá az előzőleg narancslében áztatott/felfőzött és leszűrt aszalt vörösáfonyát is. A marcipános töltelék hasonlóan készül: a lereszelt natúr marcipánmasszát tejszínnel és kandírozott narancshéjjal keverjük krémmé. A sütés mindhárom fajtánál ugyanúgy, a fentiek szerint történik.

A háromféle töltött almát rendezzük el egy nagy tűzálló tálon, és igény esetén egy kancsó meleg vaníliaszósz kíséretében adjuk az ünnepi asztalra.

7) Extra tipp: látványos gasztroajándék villámgyorsan

Tavaly az ovis karácsonyi sk-vásáron nagy sikert arattunk az ehhez hasonló „süteménybefőttekkel” (a videót nem a konkrét recept, csak a know-how miatt linkelem; az ovisvásárosban egyébként karácsonyi muffin hozzávalói voltak). Idén viszont egyszerűbb gyártanivalóra vágytam, ezért egy olyan gasztroajándék ötletét lőttem fel a szülői levelezőlistára, amely hosszú-hosszú évekkel ezelőtt már sikert aratott a baráti körünkben. Mottó: csipsz helyett, avagy egészséges nassolnivalót a dohányzóasztalra!

Egy tetszőleges méretű (akár bébiételes) üvegbe szórjunk rétegenként olajos magvakat és aszalt gyümölcsöket (pl. kókuszcsipszet, aszalt sárgabarackot, napraforgómagot, aszalt vörösáfonyát, diót, mazsolát stb. − ezeket kimérve szoktam venni a piacon, mert úgy olcsóbb, mint ha a zacskós kiszerelést választanám). Ügyeljünk rá, hogy elütő színű és textúrájú rétegek kerüljenek egymásra, mert a végeredmény úgy lesz esztétikus. Ha megtelt az üveg, ne csavarjunk rá tetőt, csak kössük le valamilyen szép textíliával vagy tetszetős, többrétegű papírszalvétával. Díszíthetjük rafiával, masnival, kis karácsonyfadísszel, izébizé. Pár perc alatt elkészül, guszta, mutatós (és elfogyós!) ajándék.

*

A Kicsivel – könnyebben sorozat itt véget ér. Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

Boldog sürgölődést, utána pedig vidám és békés ünnepeket kívánok mindenkinek szeretettel:

Anna

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?