Üdvözöllek a zombik földjéről, ami határos a hasfájások és az altatási nehézségek országával! Laurát életének 5. napján, november elsején, hoztuk haza, azóta küzdünk itthon az újdonságokkal, a nehézségekkel. Olyan szinten folynak össze a napok, hogy alig tudok az agyamban rendet vágni. Egy biztos, állandó problémát okoz a hasfájás. Mármint, ha tényleg az fáj, mert persze a probléma-kijelző LED sort lespórolták a gyerekről, találgatásban meg nem vagyok valami erős, nem hiába kerülöm messziről a lottót is.
Az első hétvége és az előző hét napjai biztos, hogy keserves sírással teltek. Hol a gyerek bömbölt, hol én, volt, hogy mindketten egyszerre. Járt itt a gyerekorvos, majd a védőnő. Kapot Infacolt a hasfájására, amitől – úgy tűnik – tényleg jobban van. Egy nap volt még így is kegyetlen, a péntek, amikor valahogy túletettem a kiscsajt. Felhívtam a védőnőt, aki azt javasolta, hogy térjünk át a 3 óránkénti etetésre és mérjem a gyereket.
2 napig csináltam. Kimerült benne Laura és én is. Ugyanis a 3 órás ciklusok pont nem feleltek meg az ő bioritmusának, így azt vettem észre, hogy amikor ő lenne ébren, akkor nincs cici, amikor meg tálaltam a kaját, addigra ő dőlt ki az éhség/kétségbeesés okozta fáradtságtól. Így tegnap este kidobtam a kukába az órára etetést.
Próbálkoztam a Vida Ági-féle módszerrel is, elolvastam a könyvét. A módszer lényege, hogy etetés-böfi-peluscsere-játék-alvás legyen egy ciklus, amit következetesen csinálunk végig napról napra, kivéve persze az éjszakákat. Hát nem jött be. A mosható pelus még a legszorosabb verzióban is nagynak bizonyult, így amikor kiveszem a kiságyból, kapásból pelenkát, ruhát és lepedőként használt tetra-pelenkát kell cserélnem. Aztán evés és böfi ment a menetrend szerint. Végre elpilledt a gyerek, de jött a pelusellenőrzés, amire mindig kipattant a szeme, és éktelen visításban tört ki, így buktuk a játék programpontot, és fél-2 órát nyugtathattuk/altathattuk a gyereket. Tehát ezt a módszert is dobtam az órára etetés mellé.
Talán a legjobb tanácsokat a Szoptatásért Magyar Egyesület honlapján olvastam. Hagyjam, hagy élje a saját ritmusát a gyerek, és nem lehet túletetni, meg felesleges mérlegelni. Ezek persze olyan triviálisak, de amilyen fáradt és kétségbeesett voltam (és néha vagyok) a keserves sírás miatt, ezek a megerősítések kellettek. Tegnap estétől így visszaálltunk az igény szerinti életre, nem is vagyok olyan fáradt, mint eddig.
De amúgy komolyan! Hogy a francba lehet betartani minden szabályt? Etesd igény szerint, de ne aludjon többet nap közben 4 óránál. Adjál neki ingereket, h ne unatkozzon, de mit tegyek, ha elalszik mindig kaja közben/után percekkel? Böfiztesd minden kaja után, de egy alvó csecsemőt hogyan?
És nem igaz, hogy csak félmegoldások vannak hasfájásra. Most nyomtuk az Infacolt, de estére így is állati nyűgös, azzal a "nem akar a kaka kijönni" sírással jelez. Masszírozhatom a hasát, meg mozgathatom a lábát, de az se ért semmit. És böfizni meg nagyon ritkán tud. Van olyan, h 2 órával kaja után jön csak ki... Addig tartsam ébren/a vállamon?
Kipróbáljuk az Espumisant is, hátha. Egyik ismerősöm ajánlott egy másik szert, amit anyatejjel kell elkeverni. Namármost, mióta szoptatok, csak nagyon-nagyon keveset fejtem, azt is kézzel, mert ez az átok kézi mellszívó semmit nem szív. És csak annyit, h egy picit megkönnyebbüljön a mellem, mielőtt a gyerek rácuppanna. Szóval, sajnos ennek a terméknek aligha mi vagyunk a célcsoportja.
Megvoltak az első sétáink is, egyelőre apával, aki ezen a héten is itthon van. Hála az égnek egyébként, mert aligha jutnék főtt kajához.
A lakás szalad, kicsit koszos, de sebaj.
Lhunara
