76.6 kg és ami azóta történt

Nyár elején sikerült elérnem azt a súlyt, amire vágytam. Bár még mindig volt felesleg a problémás zónákon, de már elégedett voltam magammal. Elkezdtem lustaságból elhagyni a gyaloglást, helyette esténként bevacsoráztam. Nagyon jól esett egy év fogyókúra után. Csak most kaptam fel a fejemet, amikor az a fránya mérleg már megint 85.6 kilót mutat. Szóval így megy ez az a jojózás, ezért is mondták itt sokan, hogy életmódot kell váltani és nem csak koplalni. Október elsején készültem egy drasztikus 12 hetes fogyókúrára, hogy év végére újra a régi legyek, de már első este sikerült pizzát rendelni, második nap meg hamburgert… ennyit a nagy elhatározásokról. Azóta meg csak telt az idő, felőröltek az újabb és újabb gondok, a kilók lassan kúsztak fölfelé.

Tegnap bementünk abba a boltba, amit régen csak „giliszta/piszkafa boltnak” hívtam irigységből, ugyanis L-es mérettől nem forgalmaznak nagyobb ruhát. 76 kilósan szép kényelmesen belefértem ez L-es méretű ruhákba és örömmel nyugtáztam, hogy most már tényleg átlagos vagyok. Télikabátot szerettünk volna venni nekem, de miután felpróbáltam a harmadik L-es kabátot és még csak össze sem ért, már gyanakodni kezdtem, hogy nem a kabátok szabásával van a baj. Sikerült találni egy álomszép darabot, ráadásul XL-es méretben és szomorúan vettem tudomásul, hogy az is szűk. Úgyhogy örömmel jelentem, hogy egy hülye kabátnak köszönhetően ismét rászántam magam arra, hogy újra 70-75 kg legyek. Bár kabát ide, vagy oda, nem érzem így túl jól magamat.

Amióta felszedtem tíz kilót és nem mozgok, sokkal fáradékonyabb vagyok és idegesebb, rosszul alszok, jobban izzadok. Érzem, hogy lóg rajtam a háj és érzem a fenekem alatt azt az új kis hurkát, ami tíz kilóval ezelőtt még nem volt ott. Szerencsémre a tíz kilóval ezelőtti ruháimba még beleférek, igaz a nadrágokba már öv nélkül, de azért mégsem úgy állnak rajtam, mint akkor. A hasam látványosan nagyobb és az arcom is kerekebb. Valamelyik nap, amikor felemeltem a 12.3 kilós kisebb fiamat, hirtelen rájöttem, hogy pont ennyi felesleg van rajtam.

Ma délben, miután megettem a szokásos táblás csokim felét (már csak a felét!) elhatároztam, hogy nem vacsorázom, helyette inkább tornázok egyet Rékával. Legutóbb már simán végig tudtam vele csinálni az Add önmagad DVD-t, kíváncsi leszek, hogy meddig érek most el. A gyaloglást nagyon meguntam, már nem élvezem. Helyette hétfőn és csütörtökön, ha a férjem hazaér végre elmegyek a helyi sportcsarnokba aerobicra. És még az is lehet, hogy a szerdai zumbára is benézek a botlábammal. Vagy ha az anyagiak engedik, elmegyek valamelyik városi fitneszterembe.  Biztos van olyan óra, amit pont nekem találtak ki és még élvezem is.

És ami az étkezési szokásokat illeti. A fehér kenyérről nem mondok le, mert utálom a teljes kiőrlésű kenyérnek ezt a korpa ízét, megeszem reggelre egy-másfél szeletet. Tízóraira joghurtot szoktunk enni a fiúkkal, ebédre azt, ami van, csak csökkentem az adagot, délután már csak gyümölcsöt, estére semmit. Írom ezt le mind most teli hassal, csoki után… majd meglátjuk…  Az biztos, hogy hétvégén mindent kipakolok és elcsomagolok anyukámnak, ami hizlal (fehér liszt, fehér cukor, édesség) és szombaton veszünk méregdrága lisztet és édesítőt kezdetnek, és felmérjük a választékot és az árakat.

rotarix