A Bezzeganya közös fogyókúrájának/életmódváltozásának első hetén mindenki sikerekről számol be. Négyből hármunknál a mérleg (egy hangyányit) kevesebbet mutatott, Meni esetében ugyan picit többet, viszont nagyrészt sikerült tartania magát a kitűzött tervhez. Ő újabb terveket sző, futni szeretne rendszeresen. Almajemima bár kevesebbet mozgott, mint tervezte, de sikerült egészségesebben étkeznie a héten, a mérleg egy egész kilóval mutatott kevesebbet a hét végére. Citabella tányérjáról a gyerek kunyerál falatokat, de a maradékot sem tömi magába: a kutya boldogan megeszi.

Tünde: Répát rágcsálok a lányaimmal

Kicsit kilógok a sorból, hisz a saját fogyinaplómban egy héttel előrébb tartok, tehát igazából már második hete diétázom és járok a szépségklinika kezeléseire. Azt hiszem, ez a többiekhez képest egy hét plusz nem sokat számít, ha több hónapon keresztül „fogyizunk”, tehát az egyszerűség kedvéért követem az ottani idővonalat. Amúgy sem versenyzünk, nem lenne sok értelme.

A folyamat úgy tűnik, megindult, már 66 kiló alatt van a súlyom. Egyre több folyadékot (teát és ásványvizet) vagyok képes magamba tölteni. Rászoktam arra, hogy minden nap kerül a vacsoraasztalra friss zöldség, ezzel a múlt heti cikkben leírtaknak is eleget teszek: jó példát mutatok a lányaimnak. Szerencsére nincs ellenükre a dolog, szívesen rágcsálnak velem répát, és versengenek, ki tud több retket vagy paprikát megenni. Nagyon szeretek a kezelésekre járni, bár egyelőre még nincs látványos változás, hacsak az nem számít annak, hogy a combjaim bőrfelszíne feszesebb lett, és könnyebbnek érzem a lábaimat. Azért még van munka vele.

Meni: Nem fogytam, de sok tervem sikerült tartani

Eltelt az első hét, és természetesen semmi csoda, vagy csodával akár csak határos dolog nem történt. Sőt, ma reggel emlékeztetnem kellett magamat, hogy elsősorban nem a kilók ellen harcolok, és másodsorban pedig nem vágyom gyors eredményre, no, nem mintha nem lennék boldog, ha hirtelen leugrana rólam pár kiló, de mint mindenki tudja harmincon túl, a gyors leugrást egy még gyorsabb pofáraesés követi. Így hát összekapartam lelki romjaimat, és nem vettem tudomást arról, hogy a mérleg nemhogy kevesebbet mutatott ma reggel, mint egy hete, hanem kb. 200 grammal többet. Nem baj. Sikerült egész héten csak tejterméket és nyers zöldséget vacsoráznom. Sikerült egy korty cukros üdítőt sem innom. Sikerült egy darab pralinénél és egy kis hétvégi vendégséges sütizésnél megállnom, és ezen kívül nem ettem semmi édességet. Sikerült a hét hat napján tornáznom. Nem rossz…

A következő hétre az a terv, hogy a mindennapi reggeli tornát ki fogom egészíteni egy mindennapos negyedórás sétával a munkahelyemen, és el fogok menni kétszer futni. Az időjárás persze bekavarhat, de akkor rászánom magam az uszodára, az is valami. Sajnos a futással az a bajom, hogy nem tudom kitalálni, mikor lenne a legjobb. Egész kisgyerekkoromtól kezdve úgy éltem, hogy az edzés ideje a délután közepét és/vagy a kora reggeli órákat jelenti. Pontosan tudtam, hogy nekem ez az ideális, edzőtáborokon, 24 órás edzéseken mindig ilyenkor bírtam a legjobbat kihozni magamból. Most viszont a délután kilőve, este fél kilenc előtt nem tudok nekiindulni, akkor meg már nem bírom rávenni magam. Marad a kora reggel, ami viszont inkább hajnalt jelent, tekintve hogy hatkor már frissen, üdén, izzadságból kizuhanyozva, levezetést szorgalmasan elvégezvén kéne ébresztenem a gyerekeket. De hát más megoldás nincs, azt hiszem muszáj leszek ehhez a megoldáshoz folyamodni. Nem baj, így kétszeresen is büszke lehetek magamra.

Citabella: Gömbölyödik a kutyám

Kezdetben úgy kalkuláltam, hogy nekem a napi 2-300 kalóriával kevesebb energiabevitel épp elég a tervbe vett lassú fogyáshoz, a számok pedig lelkesítenek. 62,3 kg. Igen, hetven dekát fogytam attól, hogy akkor ettem, ha tényleg éhes voltam. Nem szomjas, nem unott, nem azért, mert éppen ebédidő volt.

Pénteken például spenótos pizzát vacsoráztunk, mert a fiam napok óta mondogatta, hogy pizza, pizza. Ettől eltekintve a héten viszonylag egészségesen ettünk, mert Samu aktuális kedvence a grillcsirke bőre. A húst meghagyja nekünk, párolt brokkolival, sütőben sült krumplival, így a tízhónapos kicsi is jóllakik. Volt még vacsora tonhalas saláta, spagetti, brokkolikrémleves, csőben sült tengeri hal, a többire nem emlékszem.

A főétkezések idején szokásos sokkörös székről felpattanás, konyhába kirohanás kis túlzással edzésnek is elmegy. Ha mégis sikerülne leülni és a kicsit is megetetni, a legfinomabb falatokat a nagy megbízhatóan elkunyerálja a tányéromról. Eddig rettenetesen idegesített, most megpróbálom mindezt a fogyókúra részének tekinteni. A maradékokat pedig nem zabálom fel fektetés után, hanem vagy elteszem másnap ebédre, vagy a kutyát boldogítom velük. Vizsla a drágám, mindennek örül.

Almajemima: Amikor a véletlen szárnyakat ad

Kedden kezdtem a fogyókúrát, azaz életmódváltást, 63 kilós súllyal. Reggelire tartalmas, lassan felszívódó szénhidrátokat fogyasztottam, pl. zabkását sovány tejjel, reszelt almával, vagy sovány túrót teljes kiőrlésű zsömlével. Ebédre nagy adag zöldséglevest, salátát, halat vagy csirkét ettem, többé-kevésbé diétásan elkészítve (nem volt semmiféle tejszínes szósz, olajban tocsogás). Nagy meglepetésemre elmaradt a délutáni szénhidrát-kívánósság, ami azelőtt nagyon is jellemezte mindennapjaimat. Ennek két oka lehet: vagy tényleg fejben dől el minden, és mivel megvan az elhatározás, erre állt rá az agyam, vagy pedig a reggelire elfogyasztott “jó” szénhidrátok segítettek. Sok zöld teát és vizet ittam, a napi két tejeskávét egyre csökkentettem, és vacsorára már egyáltalán nem fogyasztottam szénhidrátot.

Ezt csak három napig csináltam, mert pénteken vacsorára voltunk hivatalosak, ahol jól belaktam, de szerencsére a háziasszony egészséges életmód-mániás, így csak sovány hús és párolt zöldség volt ott is, meg egy kevés almás pite (hmmm...). Szombaton, ahogy előre is bejelentettem, reggeli croissant-tal jutalmaztam magam, délben, este megint csak egészséges, sovány húsokat, zöldséget ettem, de mivel szülinapra voltunk hivatalosak, bizony ittam egy pohár pezsgőt és a tortából is lecsúszott egy kis szelet.

A sportban sem sikerült minden fogadalmat betartani: egy kardiógyakorlattal és egy yogilatesszal számolhatok el a tervezett heti három+kettő helyett. Mentségemre: nem volt egy egész hetem és ebből is egy napot itthon voltak a gyerekeim, tehát nem mehettem sportolni. Azt viszont megfigyeltem, hogy jó, jó, hogy a kardióval elégettem vagy 350 kcal-t, de aznap sokkal éhesebb is voltam és többet ettem ebédre, vacsorára is.  Felmerül a kérdés: tényleg jobb út lehetne csak diétával lefogyni, és utána ráerősíteni sporttal? Nem tudom.

Ma, vasárnap reggel ráálltam a mérlegre és semmi jóra nem számítottam. Meglepetésemre először 61,9-et mutatott, majd korrigált 62,0-ra. Csak véletlen lehet, mert egy kilót nem fogyhattam ennyi változtatással – ez a véletlen mindenesetre szárnyakat ad. Mindenkinek köszönöm a drukkolást, tanácsokat, recepteket.