Egy rövid történetet osztanék meg veletek nagy elkeseredésem közepette. Három gyerkőcöt nevelünk a párommal. A nagylányunk sajnos orvosi „botlások” miatt súlyosan sérült. Sok-sok agyműtét után itthon ápoljuk, nem lát, nem mozog, nem beszél, de hihetetlenül jókedvű. Bár az utolsó műtét alkalmával azzal búcsúzott el a professzor, hogy az a legjobb kilátásunk, hogy egy nap örökre elalszik.

Négyéves kora óta szerencsére nem volt vele semmi komolyabb baj, úgymond felhőtlenül teltek a mindennapok. Egészen három héttel ezelőttig, amikor is a legrosszabbra kellett ébrednem: görcsroham zajlott nála, még sose láttam ilyet, rögtön mentőt hívtam. Ők azt mondták, lázgörcs, 37,8 volt a hője. Kapott kúpot, lázcsillapítót és nyugtatókat intravénásan, a roham viszont nem szűnt. Gyorsan bevitték a kórházba, ahol délelőtt 11-re maradt abba a görcse, amikor is elaludt. Másnap felkerült az intenzív osztályra, mert úgy elaludt, hogy nem lehetett felkelteni sem. Teltek a napok, minden nap azt mondták, hogy nem tudják, biztos lázgörcs-e. Az EEG-je jó, amikor behozták, rossz volt, valószínűleg vírus.

Kedden vitte be a mentő, szombaton nyitotta ki a szemét. Akkor már láttam, hogy a baj nem kicsi, mert nem nyel és nem is olyan a tekintete, mint amilyen volt. A doktornő nyugtatott, hogy semmi baj, már nincs láza sem, az állapota is stabil. Vasárnap viszont újabb rohama volt, ezzel igazoltnak látta a vírus felvetést. Egy hét után lekerültünk a neurológiára. Amikor kikaptuk az intenzíves zárót, a diagnózis megütötte a szememet: "Fejlődés visszamaradás alultápláltság miatt." Hát rögtön mentem tudakolni, hogy ez most mit is takar. A doktornő közölte velem, hogy hát nincs rendesen táplálva, mert le van maradva a korosztályától. Mondanom sem kell, köpni-nyelni nem tudtam. Lehet, hogy nem volt neki világos, hogy egy súlyos beteg gyerekről van szó, vagy nem is tudom. De úgy állt hozzám, mintha nem is törődnék a saját gyerekemmel. Fényképeket kellett mutogatnom, hogy milyen is ő a mindennapokban, mert azt akarták nekem bemesélni, hogy a mostani vegetatív állapota a rendes.

A képeket bemutatván láttam a döbbenetet az arcukon, és megkaptam a nagy orvosi választ egy hét után, hogy nem tudják, hogy mi a baja. Mára eltelt még két hét, és most ott tartunk, hogy több roham után még mindig nincs magánál, csak pislog, láza van, nem nyel, és a főorvosnő közölte velem a héten, hogy teljesen tanácstalan. Bár nem vagyok bent vele non stop, mert segítség híján muszáj nekem vinni-hozni a kicsiket oviból-suliból! De reggel 8-tól 3-ig annyi, amit vele csinálnak, hogy meghallgatják a tüdejét-szívét, és bármilyen kérdést teszek fel, közlik, hogy nem tudják. Könyörgöm akkor minek a diploma?

Szandi