Szeretném előre leszögezni, hogy nem akarok általánosítani minden orvosra, kizárólag a mi, és sajnos több helyi gyermek esetét kívánom megosztani a Bezzeganya olvasóival. Nem szeretnék konkrét települést, orvost megnevezni. Nem tartom etikusnak. Elég legyen annyi, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik kisvárosa.

A mi történetünk 2012 december 9-én,vasárnap este kezdődött. Az esti fürdés során pár apró hólyagocskára figyeltem fel nagyobbik gyermekem jobb oldalán. Ahogy felemeltem a kezét, kiderült, a felkarján is van belőle. Első ránézésre, orvos nem lévén bárányhimlőnek véltem.

Hétfő reggel telefonáltam a gyermekorvosi rendelőbe, és mivel nincs külön helyiség fertőző betegeknek, megkérdeztem, bemehetünk-e bárányhimlő gyanúval. Persze fogadtak minket.

A vizsgálat során a gyerekorvos megállapította, hogy ez bizony nem bárányhimlő. Mivel máshol nem volt rajta kiütés, megkaptuk az egészséges igazolást, hogy mehet közösségbe. Az orvos véleménye szerint megcsíphette valami. Persze óvatosságból és valami megmagyarázhatatlan megfontolásból (anyai megérzés) nem vittem még másnap se oviba.

Pénteki nap mentem vissza az orvosi rendelőbe receptet íratni kisebbik gyermekem részére. Elmeséltem az orvosnak, hogy rosszabbul néznek ki a kiütések. Középen besebesedik, a széle újra hólyagos lesz, és nedvedzik. Továbbra is ugyanazon a terülten maradtak a kiütések, nem terjedtek tovább. Még mindig azt vélte a doktor, hogy csípés, és az én nyelvemen allergiás reakciót váltott ki a gyermek szervezetében, ezért ilyenek a kiütések. Felírt allergia elleni cseppeket és egy keveréket, amivel ecsetelni kellett. Nem igazán hittem ebben a verzióban, de úgy gondoltam, ő az orvos, csak jobban tudja.

Hiába engedélyezte az orvos, én azért nem vittem a többi gyerek közé, ismerve a gyermekem, mutogatná a sebes oldalát. Nem kellett látni ezt neki úgy gondoltam.

2012. december 16-án karácsonyi ünnepség volt az oviban. Erre beszaladtunk 2 órára a nagyobbikkal, a kicsik meg apával maradtak. Váltottunk pár szót az óvó nénikkel, és amikor az egyik meglátta az oldalát a gyermeknek, felismerte, hogy volt másik kettő is az oviba, akik viszont tetőtől talpig így néztek ki, és nekik is engedélyezett volt a közösségbe menés. Persze rögtön ment a telefonálgatás, hogy tényleg így van-e, és végül elérték, hogy ne járjanak oviba, míg el nem múlik, mert ezt nem kéne más gyereknek látni. Na, ez pont arra volt elég, hogy hazahozzuk mi is.

Már szépen múlt a nagyobbikon, mire 2012 december 25-én a 6,5 hónapos kisbabán is jelentkezett az első hólyag a hátán. Az ünnepek miatt nem jutottunk el az orvoshoz, és bízva a nagyobb gyermeknél felállított diagnózis helyességében nem is kapkodtam, hogy szaladjak vele.

Egészen január 8-ig. Ekkora már mindenhol volt ezekből a sebekből, hólyagokból, és már a középső gyermek fenekén is jelentkeztek. Az új diagnózis „Extrém bakteriális fertőzés”. Na, akkor most mégsem csípés? Elmeséltem, hogy a nagyobbik is így nézett ki, és szóról szóra visszakérdezte az orvos, amit elmondtam neki 3 héttel előtte. Most már kijelentette, hogy akkor neki is ez volt a baja. Hurrá! Micsoda felismerés! Megmutattam a középső fenekét is, amire szintén azt mondta, hogy ez is az. Felírt egy fertőtlenítő oldatot, meg azt mondta, le kell áztatni a sebeket. És persze milyen érdekes, de most is mehetne óvodába már akár másnaptól a gyerek. Meg is kaptuk az egészséges igazolást, másnapra. Nem igazán érettem, hogy ha ez egy fertőzés, és az elfakadó hólyag fertőz, akkor mi keresnivalója van az oviban. A válasz az volt, hogy a fenekén van, és nem a kezén. Nem vitatkoztam, de úgy döntöttem, nem engedem oviba őket, amíg rendbe nem jönnek

A rendelő váróterében összefutottunk a védőnőnkkel. Meglátta a kicsit a kocsiban, és rávágta, hát ez ótvar. Azt hittem, rosszul hallok. És ő is azt tanácsolta, ne vigyem oviba a gyerekeket, amíg el nem múlik minden hólyag, seb.

Itthon aztán utána olvastam, mi is az ótvar. Fertőző bakteriális betegség! Tilos közösségbe engedni a gyermeket, amíg teljesen meg nem gyógyul. Na, szép, mondhatom! Mivel sok minden kering az interneten, ezért felhívtam egy barátunkat, aki a gyógyszerészetben jártas, hátha ő biztosabbat tud mondani. Persze ő is ugyanazt mondta, hogy egy makacs fertőző betegség. És nem lehet közösségbe menni. Miután elmondtam, hogy az oviban már ketten és még az én három gyerekem is elkapta, elmesélte, hogy itt a település tud másik 5 gyerekről is, akiknek már antibiotikum és kenőcs is lett felírva, és ugyanúgy mehettek iskolába, óvodába, mert megkapták az egészséges igazolást.

Most itt állok értetlenül három beteg gyerekkel, és csak csodálkozok, hogy felelőtlen-e az orvos, vagy egyszerűen tudomást se akar venni róla, hogy ez fertőző betegség, mert nem kettő, hanem már 10 gyerekről tudok csak én, akik ugyanazt a tünetet produkálták? Egy fecske nem csinál nyarat, tudom jól, de arra kérem az orvosokat, akikhez esetleg eljutott ez a poszt, figyeljenek jobban oda betegeikre. Ha nem biztosak valamiben, inkább kérjenek több vizsgálatot, és akkor el lehet kerülni a nagyobb bajt. Az édesanyáknak meg azt üzenem, hogy igenis hallgassanak a megérzéseikre, ne úgy, mint ahogy most én. Ha így tettem volna, nem tartanánk itt. Aki pedig esetleg felismerte a települést a leírtakból, arra kérem, ne fedje fel.

Niki