Ez a levél azért született meg, mert hónapok óta, sőt lassan évek óta van egy jelenség a környezetemben, ami nagyrészt a velem egyidős anyukákat, kisrészt a velem egyidős nem-anyukákat érinti. A poszt azért most íródott, mert mint gondolom sokatokat, engem is nagyon megrázott az éhhalált halt agárdi kisfiú esete. Minden nap gondolok rá és felmerült bennem az a gondolat, hogy mi van, ha én is ismerek ilyen szülőket?

Pár évvel ezelőtt történt, hogy egy beszélgetés alkalmával az egyik legrégibb és legjobb barátnőm kijelentette, hogy ő hisz a fényevésben, sajnos nem találkozott még fényevővel, de majdnem... mert ismer valakit, aki ismer valakit.

Huszonévesen még csak Budapest Tv-n találkoztam olyan középkorú hölgyekkel, akiknek fő elfoglaltságuk volt a Tarot, egyéb jóslások, a horoszkópkészítés, az energiával gyógyítás, stb. Ma a korosztályomból folyton ilyen nőkkel találkozom, sőt, a legközelebbi barátaim is elindultak a spirituális, ezoterikus úton. Csak én maradtam itt két lábbal a földhöz ragadva, csak én gondolom, hogy a tetteimért én vagyok felelős, és hogy a jelenlegi helyzetem a múltbeli tetteim és döntéseim miatt olyan, amilyen?

Sajnos most már annyira betelt a pohár, annyira elegem lett a felém áradó spiritualitásból, hogy azon gondolkozom, megszakítom a kapcsolatot a legrégibb barátaimmal is emiatt. Segítsetek megérteni, mi folyik itt? Mi történik az emberekkel, ennyire nehéz középkorúnak lenni? Mindig keresni kell valamiféle új hitet, ami leveszi a felelősséget a vállunkról, amivel hárítani lehet? Vagy beszéljem meg velük, hogy ha velem találkoznak, csak gyakorlatias hétköznapi témákról beszéljünk, mert én még nem jutottam el arra a fejlettségi szintre, ahol ők vannak?

Az egészben az a felsőbbrendűség is zavar, amivel sokuk kezeli, hogy én nem járom azt az utat, mert engem még magához láncol ez a földi mocsár és meg tudnak vezetni a politikusok, a gazdasági élet szereplői, a családom elvárásai. Most pedig szeretném bemutatni nektek e spiritualitás kör szereplőit úgy, ahogy én látom, és akik egyáltalán nem ismerik egymást, de mindannyian jelen vannak az életemben. Egyelőre.

Az egyik legrégibb barátom: három gyermek büszke anyukája, gazdag férj, kertvárosi lét. Már 9 éve, hogy elköltöztek egy tipikusan gazdagok lakta kisvárosba, aztán jöttek sorban a gyerekek. A barátnőm úgy döntött, hogy amíg férje talicskával tolja haza a pénzt, addig ő neveli a gyerekeket idillben, békességben és főleg nagy-nagy magányban. Csak vásárlások miatt járt be a városba, egyébként otthon ült a gyerekekkel, viszont a vásárlás egyre több lett, a házuk hamar olyanná változott, mint egy komplett bevásárlóközpont élelmiszerbolttal, könyvesbolttal s egy magánbölcsivel ötvözve, annyi mindent halmoztak ott fel. A vásárlás lett a fő elfoglaltság és az egyetlen közös program a férjével. Az első furcsaság az volt, amikor a ház átalakításhoz a feng shui elveit vette figyelembe, következő lépése a lakásban elhelyezett gyógyító kristályok voltak, majd egy újabb ajtót kellett nyitni a falba az energiaáramlás miatt. Aztán belefogott horoszkópkészítő tanfolyamba, színterápiára és családállításra járt, meggyőzte a férjét, hogy megvegyenek a szomszédban egy kis házat, ahol az ő gyógyító központja fog működni.

Elkezdték berendezni, a férj nagyjából mindent megvett, minden tanfolyamra befizetett, kemencét épített a gyógyító központnak, beszálltak valami új csodaszer-bizniszbe is, amikor a barátnőm titokzatos körülmények közt beleszeretett a „látóemberébe”, fogyott 15 kilót és elvált. Az „asszony és gyerektartás” továbbra is bőségesen árad felé a jó „csí-”vel együtt, de a vállalkozás még mindig nem indult be. Az évek folyamán ritkultak a találkozásaink, a válás óta pedig szinte nem is láttam, nem is merem felhívni. Bevallom, a Facebook postjait is hide-oltam, nem bírtam tovább a napi betevő üzeneteket nézni, amiket kiküldött az univerzumba.

Játszótéri ismerős, több éve terelgetjük együtt a gyerekeket. Nagy múltja van, sok-sok pasi, sok-sok buli, ital, drog, kvázi hajléktalanságból lépett át a „fénybe”. Egyik pasija rövid időre a Krisna tudatúak közé állt, ami segítette, hogy végképp leálljon a drogról. Ettől a pasitól teherbe esett, megtartották a babát, megtisztultak, vegán étrendet követnek, a kisfiút is így táplálják. Egyik szülinapi bulin irdatlan cirkusz volt, mert bár én olyan sütit sütöttem, ami nekik is megfelelt, a kisfiuk (nem volt még 3 éves) nagyon ráállt egy színes-cukros cookie-ra, ami sajna tojást is tartalmazott. Szegény gyerek 20 percig üvöltött, anyuka meg apuka felváltva próbálta a vegán sütivel betömni a száját és közben mondogatták a gyereküknek, hogy tudod, hogy az nem a megfelelő táplálék! A csaj nem dolgozik, mert napi három órát meditálnia kell, így nem marad idő munkára. Nagyon kevés pénzből élnek, de szerintük azzal, hogy nem keresnek és nem adóznak, bizonyítják, hogy magasról szarnak a társadalmi elvárásokra és a lelki életük gyakorlása mindenek fölött áll.

Volt évfolyamtárs: 15 éve ismerem, most 38 éves, egyedülálló, sem pasi, sem gyerek a láthatáron. Számára minden férfi gyökér, csak a nők vannak azon a szellemi síkon, ahol érdemes élni. Ő sem dolgozik, az elmúlt 15 évben voltak próbálkozásai, de mindenhonnan elküldték. Szerencsére mindenhonnan emelt fejjel távozott: „Nem ez az én utam!” felkiáltással. A szülei és a bátyja tartják el, szponzorálják a különlegességét, mert szerintük az, és amíg a világ fel nem fedezni a benne rejlő messiást, addig segítenek neki. Neki is van egy látóembere, egy mestere, aki pár évente megjósolt egy-egy hazai természeti katasztrófát. Egyik sem vált valóra, de nyilván más halmazban kell gondolkozni, mint ahogy én szoktam. Ő az, aki mindig azon szörnyülködött, hogy hogy vagyok képes egy vállalatnál dolgozni, hogy vagyok képes a gyerekemet önkormányzati iskolába íratni, hogy vagyok képes – utazgatás nélkül – felnőtt életem nagy részét egy bűnös-bűzös nagyvárosban leélni. Az átlag értékrend szerint ez a lány egy igazi lúzer: család, karrier, szerelem, vagyon, lakás nélkül tengődik, de ő soha semmit nem élt meg kudarcnak, hiszen mindennek oka van, minden azért történik, hogy ő tökéletesebbé váljon.

Szomszéd anyuka: a nő 44 éves, társadalmilag sikeres, saját területén ismert szakértő. Egyik gyermeke gyógyíthatatlan, de szerencsére nem végzetes betegségben szenved. Viszont meg kell tanulni vele élni. A gyermek betegsége miatti vitákban felőrlődött a család és elváltak. Apuka az orvosokra hallgatna, anyuka pedig mindenre, ami messze áll a hagyományos orvoslástól: kineziológia, nyers étrend, ráolvasás, Prana 1 és 2 tanfolyam mind-mind mögötte van, de Széles Gábor energiacelláit is bevetné, ha tehetné. Nincs olyan beszélgetés, amikor ne tudna ajánlani egy jó önismereti tréninget vagy tisztító kúrát, vagy épp az ezüstkolloidot ajánlja a szülői értekezleten. Ha átjönnek játszani a gyerekekkel, mindig talál valami hibát a lakásunkban, a tárgyainkban és mindig tud ajánlani egy segítő erőt.

Itt abbahagyom a felsorolást, de tudnám még folytatni, biztos van közöttetek olyan, aki befogadóbb nálam spirituális téren, biztos van, aki el sem hiszi, hogy nekem csupa dilis ismerősöm van, de higgyétek el, ez még csak ízelítő, az Ufo-król, a fénylényekről, az antidarwinizmusról, az aura-somáról még nem is tettem említést...

valaki

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?