Élete bölcsőjében, a családban, otthoni környezetben jelentkezik először egy kisgyermeknél a féltékenység. Körülbelül a második életéve során már verseng és féltékenységet is érez, ha olyan a helyzet. Ezidőtájt észleli ugyanis először úgy, hogy a szülei többet beszélnek, foglalkoznak egymással, mint vele. Mindez aktiválja a féltékenység eddig szunnyadó érzelmeit nála.
Ilyenkor a kicsi az anya közelében lévő apukáját ellökdösi, megpróbál közéjük állni, vagy egyikükbe belekapaszkodik úgy, hogy lefejteni sem lehet. A második-harmadik év során aztán már valósággal vetélkedik az apával az anya szeretetéért, játékait neki adja át, az ő közelségében marad, hangadással, majd szavakkal is jelzi, hogy „Most játssz velem, most csak velem törődj”!
A kicsi már ilyen apró korában is másol, megfigyeli a szülei társas viselkedését, megtanulja és alkalmazza az egymás megnyeréséért folytatott küzdelem érzelmi eszközeit, az érzelmekkel való burkolt-nyílt irányítást, a manipulálást, a hízelgő kedveskedéstől az eltávolodásig.
Általában ilyenkor érkezik a testvér. Új szereplővel bővül tehát a család, a nagyobb gyerek elveszíti egyeduralkodó helyzetét. Az új testvér színrelépésével együtt immár testet ölt a féltékenység és a rivalizálás. Éppen ezért a gyermeket időben fel kell készíteni a testvér, az új családtag érkezésére. Segíteni kell neki megérteni, hogy a kisbaba nem csak a szüleié, senkinek sem tulajdonaként, hanem családtagként érkezik hozzájuk.
A gyermeklélektan megfigyelései és a mindennapi élet tapasztalatai szerint, ha az elsőszülöttet az életkorának megfelelő szinten felkészítik az új családtag érkezésére, kevésbé lesz féltékeny. Arra kell a hangsúlyt fektetni ilyenkor, hogy ő továbbra is ugyanolyan fontos a szüleinek, még ha a szeretetükben osztoznia is kell egy új jövevénnyel.
Előre meg kell vele beszélni, hogyan fogjuk gondozni az újszülöttet, hol lesz a szobája, kiságya a lakásban, hol alszik majd, mit eszik, hogyan vigyáz rá majd együtt az egész család. Bevethetjük azt is, hogy tulajdonképpen egy új játszótársa, barátja, érkezik a családba, aki majd szövetségese lesz a játszótéren, iskolában, a többi gyerek között.
Minden kérdésére őszintén, legjobb tudásunk szerint válaszoljunk. Azokra mindenképpen, amelyek szeretetünk meglétéről biztosítják őt a jövőben is. Biztassuk arra, hogy mondja el aggodalmait, reményeit, hogyan szeretne majd ő törődni a kistestvérével. És tisztázzuk vele azt is, hogy a kisbaba törékeny, nem játékszer, nem egy játékbaba.
A leggondosabb előkészítés és a sok beszélgetés ellenére is ott munkálkodik majd a féltékenység a nagyobb gyerekünkben, ez természetes jelenség. Gyakran csak rejtett formában, áttételesen jelenik meg, így a szülők nem is sejtik, milyen heves félelmek, ellenérzések dúlnak gyermekükben. Érdemes figyelni a játékát, a helyzeteket, amiket eljátszik, mert a féltékenységével kapcsolatos érzelmeit leginkább a játékaiban fejezi ki, illetve itt vezeti le haragját is.
Később a féltékenység a rajzaiban, a festett képeiben, saját meséiben is kifejeződik. A testvérük elleni fantáziák, érzések szélsőséges esetben bántalmazásba torkollhatnak. Ilyenkor a szülőknek a megfelelő tapintattal és türelemmel kell csillapítaniuk a heves indulatkitöréseket.
Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy ezekért nem kap büntetést, nem bántják, nem gúnyolják, akkor megnyugszik érzelmi téren is.
Ösztönözzük arra, biztassuk, hogy egyre jobban érdeklődjön kistestvére iránt, így hamarosan részt akar majd venni a vele való gondoskodásban. Ez a felnőttes szerep jót tesz a nagyobb testvérnek, édesanyja segédjeként tevékenykedik ezekben az időkben, figyelmezteti esti lefekvés idejére, megkeresi a baba kedvenc játékát, segít cipekedni a boltból hazafelé, ő tolja a babakocsit, ő készít gyümölcspürét.
Saját fontosságát éli át ebben a felnőttes szerepben és így sokkal kiegyensúlyozottabb lesz a mindennapokban.
Nálatok volt féltékenység a gyermek részéről?
