Átéljük, megéljük vagy túléljük a szülést? Elfeledett szülés címmel rendezett a Születésház Egyesület kerekasztal-beszélgetést kedden, melyen női jogvédő, dúla, bába és az MTA tudományos főmunkatársa beszélgettek a szülés és a feminizmus kapcsolatáról, a szülészeti erőszakról, az orvosok hozzáállásáról és a háborítatlan szülésről.
Dr. Spronz Júlia egy női jogvédő szervezetben dolgozik. A Patent Egyesületben a reprodukciós jogokkal foglalkoznak, melyek a gyerekszülés és az abortusz köré csoportosuló témákat érintik. „Először szakmailag, utána személyesen kapcsolódtam be a mozgalomba. A magyar nőszervezetek sokkal kevesebben vannak, mint külföldön. Nagy a különbség itthon és külföldön a szülés témáját illetően. Itthon nem gondolták, hogy a szülés nőjogi téma lehet, és nem is feminista megközelítéssel kezelték." Bár nem intézményesült, és megragadt személyes szinten, attól még a feminista nőszervezetek nagyon fogékonyak a szülés kérdésére. Két kérdéskör van, ahol a nőszervezetek a reprodukciós témában összefonódnak, az egyik maga a (háborítatlan) szülés joga, és a szülészeti erőszak, amit itt Magyarországon az erőszakkal foglalkozó szervezetek tematizáltak. A szülészeti erőszak a nők elleni erőszak egyik megnyilvánulási formája.” – mondta el Dr. Spronz Júlia.
Dr. Acsády Judit, az MTA tudományos főmunkatársa így fogalmazott:
„Úgy tettem fel magamnak a kérdést: Mi történt Magyarországon a szülés kérdésében? Miért lett elfelejtve a szülés? Nem csak azért elfeledett, mert háttérbe szorult az egyenjogúsági törekvések mellett, hanem elfeledett a szülés olyan értelemben is, hogy elfelejtődött a szülés méltósága, jelentősége, élettelisége. Amit egy háborítatlan szülés jelent, az a háttérbe szorul.”
„Egy háborítatlan szülést bemutató videofilmet levetítve az orvosok köpni-nyelni nem tudtak a felháborodástól – mesélte Dr. Acsády Judit. – Nem azt mondták, hogy akár intézményi keretek között, akár otthon ezt meg kell valósítani, hanem fröcsögtek, és közölték, hogy ezt Magyarországon sosem fogják megengedni. Ki voltak kelve magukból. A presztízsüket és pozíciójukat féltő nőgyógyászok szakmai köntösbe öltöztették az ellenállásukat: szakmai alapon érveltek a medikalizált és ellenőrzött folyamatként levezetett szülés mellett.
Ugyanezt a filmet levetítettem a bábaképzőben, ők a meghatottságtól sírtak, és azt mondták, hogy nem tudták, hogy a szülés ilyen, ők még ilyet nem láttak. Megmutatták nekem az ő oktatófilmüket a szülésről. Rideg csempe, hanyatt fekvő, passzív nők kikötözött lábakkal, leborotválva, megalázó pózban, akik elszenvedték a szülést és nem voltak jelen rajta. Premier plan mutatták a gátmetszést, a vért, én ezen sírtam.”
Mi tehát az oka ennek a hozzáállásnak? Dr. Acsády Judit szerint az intézményes ok az, hogy a háborítatlan szüléshez szükséges infrastruktúra Magyarországon nem volt adott. A holland rendszerben a bába és a kórházak munkája párhuzamos, tudnak egymásról és támogatják egymást. Másrészt itthon a szülészeti lobbinak hihetetlen erős az ellenérdekeltsége, mindent megtesznek, hogy érvényesítsék az érdekeiket. A Születésház működését például anyagilag és jogilag is ellehetetlenítették.
A személyes okok pedig a patriarchális kultúránknak köszönhetők, ahol a női alá-fölérendeltségi viszony, az elnyomó-alávetett társadalmi hozzáállás a meghatározó. Emiatt a nők nem akarnak tudomást venni a megaláztatás kérdésköréről, a női méltóságról, ezekbe pedig a nőgyógyászati ellátások java része beletartozik. Az orvosok kevés információt adnak a nőknek, pedig a nőknek kéne dönteni az ellátásukról, nem félve a következményektől.
Schimcsig Nóra, dúla így számol be a témával kapcsolatos gondolatairól: „
A dúla az, aki nem egészségügyi szempontból van a szülő nő mellett, hanem deréktól fölfelé foglalkozik velük. A dúlákat az foglalkoztatja, hogy hogy fog ez a nő visszagondolni a szülésére húsz év múlva. Nagyon fontos a szülészetben a reprodukciós jogokban, hogy hogyan élik meg a nők a szülésüket. Interneten olvasgattam a szüléstörténeteket, és olvastam egy olyan szép történetet, ami az utolsó csepp volt a pohárban, ekkor döntöttem úgy, hogy szeretnék valamit tenni, hogy a nőknek ilyen szüléstörténeteik legyenek.”
Háborítatlan szülés és a WHO-ajánlások
Csak angol nyelvű anyagban találtuk meg a WHO dokumentumát a szülészetben ajánlott és ellenjavalt eljárásokról. A háborítatlan szülés valóban háborítatlan a WHO fogalmai szerint, bár hangsúlyozzák, az ajánlások szigorúan a 37-42. hét közt egészségesen született újszülöttek, alacsony kockázatú szülési folyamatok, egészséges anyák esetére vonatkoznak - azokra viszont általánosan, történjen a szülés a harmadik világ egyik kunyhójában vagy mondjuk egy hipermodern japán kórház steril falai közt.
Minden ajánlást az eddigi kutatási eredményekre alapoznak. Erősen ajánlott a szülés előtt és közben a pulzus, a testhőmérséklet, vérnyomás nyomon követése, nem ajánlottak ugyanakkor olyan rutineljárások sem, mint a beöntés vagy a szeméremszőrzet leborotválása - ezeket csak a szülő nő kifejezett kérésére javasolják elvégezni, hozzátéve hogy a sterilitást nem nagyon növelik ezek az eljárások, sőt, a borotválás a HIV-vagy a hepatitisz-fertőzés veszélyét növelheti nemcsak a szülő nő, hanem a beavatkozást elvégző személy "irányába" is.
Szintén nem ajánlják a folyadékfogyasztás vagy a táplálékbevitel szigorú korlátozását a szülés alatt, bár a nehéz ételektől ajánlott tartózkodni. A folyadékfogyasztás megvonása kiszáradást eredményezhet, a táplálékmegvonás esetleg azzal járhat, hogy a nagy energiaigényű folyamat (maga a szülés) leállhat, lelassulhat, míg az üres gyomor igazából így sem garantálható, az intravénásan adott glükóz pedig az újszülött vércukorszintjének hirtelen leesését is okozhatja.
A WHO figyelembe veszi, hogy intézményes szülés mint lehetőség nem áll rendelkezésre a világ számos részében, de a fejlett országokban sincs az otthon szülés ellen - sőt, megjegyzi, hogy a kutatások szerint egy oktató klinikán egy első szülő nőt akár 16 ember is vizsgálhat, tanulmányozhat 6 óra alatt, ami extrém stresszt okozhat, későbbi komplikációkat okozva, nem is beszélve a felesleges beavatkozásokról, amelyeket nagy valószínűséggel bekövetkeznek ilyen környezetben. Talán a leginkább az "otthonos", de biztonságot nyújtó intézményeket ajánlják, ahol a háborítatlan szülés úgy mehet végbe, hogy közel az esetleges kockázatokra felkészült intézményi háttér, ám az eljárási protokoll nagyrészt kizárja a felesleges beavatkozásokat. Ezekben az intézményekben talán a legmagasabb a mért anyai elégedettség, és a legalacsonyabb a szülés körüli újszülött-halálozási arány.
„A nők olyan szülésre vágynak, ahol kompetensként tekintenek rájuk, ahol a kommunikációnak nagy szerepe van, a döntési helyzetekben kikérik a véleményüket és közös döntési helyzeteket teremtenek, és ne egy olyan rendszernek kelljen megfelelniük, amelyben arra kell figyelniük, hogy mit hogy illik, és utasításokat kell végrehajtaniuk. Tehát akik nálunk megjelennek, ők szeretnének a saját életükben, döntéseikben részt venni, kompetensnek lenni benne, ami intézményes keretek között szinte elenyésző számban valósul meg-
mondta el Lukács Judit, bába.
Szó esett még a hazai kórházi helyzetről is. Itthon a bababarát kórházak a WHO-s ajánlásokat sem teljesítik, a résztvevők szerint érthetetlen, hogy lehet mégis ilyen jelzővel ellátni őket. Létezik például olyan nemzetközi minőségtanúsítási címke, hogy anyabarát kórház. Ilyen Magyarországon nincs. Van anya-bababarát címke is. Ilyen sincs Magyarországon. Itthon ugyanis hajlamosak az emberek úgy értelmezni az anyabarát szót, hogy az gyerekellenes. Mintha attól lenne valaki jó anya, hogy neki rossz, szenved. Mintha kizárná egymást a kettő: egyszerre nem lehet az anyának is jó és a babának is: Ezen a felfogáson kellene változtatni – hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen.
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
