Kicsi lányom iskolás lesz szeptembertől. Nagyon izgalmas és új dolog ez nekünk, már régóta nézegetem az iskolákat, hova kellene íratni, mi lenne a legjobb neki. No meg nekünk.

Kép: Stockfresh

A körzetes szóba sem jöhet, a kerület legsilányabb iskolája, telis-tele problémás gyerekkel, rémsztorikkal. Ezt el kell kerülnünk, gondoltam magamban.

Nosza, nézzünk szét a neten, mik vannak a kerületben, jó is legyen, túl messze se legyen. Átnézegettem a honlapokat, elmentünk egy nyílt napra az egyik szimpatikus iskolába. Kellemes környezet, kellemes bemutató óra,majd a folyosón egy alsóstól a hidegzuhany: egy másik társának kiabálta éppen a következő mondatot: „Mi van, hülye vagy, be vagy szívva? Se sznob nem vagyok, sem túl igényes, de ez nálam kiverte a biztosítékot, így a suli elvetve.

Tovább nézelődtem a neten, majd beszéltem a kerületi egyházi iskola vezetőjével telefonon, elmondta, milyen osztályok indulnak majd, és ha lesz a beíratkozás, várnak szeretettel. Megnyugodtam, ez jó lesz nekünk, így látatlanban is.

Terítéken volt még a lányom ovija melletti iskola is.

Majd eljött a bűvös április 19. Felkerekedtünk reggel, a Nagy oviba, a Kicsi velem babakocsiban meg a nagyival beíratkozni. Arra gondoltam, hogy az ovija melletti iskolába beíratnám,mert az közel van, sok kis pajtása megy oda, ez nagyon fontos lenne neki, lennének ismerősök. A kis lelkének jót tenne. Bemegyünk,sorszámot húzunk, várunk. A légkör kellemes, találkozom a lányom csoporttársának anyukájával, kedélyesen elbeszélgetünk. A Kicsi már nyűgös, aludna, de mi kitartunk, mindent a Nagyért, bejutunk. Majd közlik velem, hogy ez nem a körzetes iskola. Mondom, tudom. Elmondom az indokaimat. Nem érdekli őket, ide már hónapokkal ezelőtt jelentkezni kellett volna, nyílt nap is volt, meg beszélgetések, menjek a francba, nem veszik fel az adatokat, semmit. Összepakoltunk, elmentünk. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy kidobnak az elit iskolából, ahová az én okos tüneményes kislányomat szeretném íratni, mert mi nem nyaltunk be keresztcsontig a fő-fő nemtudomkiknek a nyílt napon meg a beszélgetéseken. Rosszul esett, úgyhogy kirittyentettem magam, a Kicsit is, a nagyit is, délre elmentem a Nagyért, átöltöztettem csinibe, és elmentünk az egyházi iskolába, én már remegő gyomorral, mert jaj, mi lesz a Kislányommal, nem viszem a körzetesbe akkor sem, ha megbüntetnek. Kedves aranyos hölgy fogad, picit beszélgetünk és már írja is be a kislányomat a matematika szakos osztályba, nagy boldogság, megkönnyebbülés, mennek majd templomba minden hétfőn, hittan heti kétszer. Adja a Jóisten hogy jó helye legyen majd itt.

Még kapunk feladatot, a körzetes suliba befogadó nyilatkozatot kell vinnünk,majd vissza egy másikat amit a körzetesben kapunk. Ma be is mentünk a befogadóval, nem volt semmi gond, különösebben nem lepődtek meg, hogy nem szeretném oda vinni a gyereket. Elmeséltem, hogyan jártam az ovi melletti iskolával, jót nevettek rajtam, hogy milyen kis butus vagyok, hát az nagyon elit iskola, ott még a szülők munkahelyét meg mindenét lekáderezik,felvételi van, csak csúcsszuper gyereket vesznek fel, meg van egy alapítványuk is, ahová szívesen várják a felajánlásokat, úgyhogy jó, ha nem vagyok tök csórók. Szóval nem úgy van ám az, hogy csak úgy bemegyek és beíratnám a gyereket, mert sok csoporttársa oda fog menni (akiknek nem is körzetes az a suli, lehet hogy meg kellett volna kérdeznem, ők hogy csinálták…). Megköszöntem a tájékoztatást.

Kijöttem, és bár már nyugodt vagyok, mert jó helye lesz a Nagynak, valahogy olyan furcsa érzések kavarognak bennem. Olyasféle undort érzek, mint amikor a kórházban dugdossa az ember a hálapénzt (vagy félelempénzt,ki minek hívja). Tudom, biztosan én vagyok a hülye,osszatok ki nyugodtan, hogy milyen műveletlen paraszt vagyok, hogy azt sem tudom, hogy ez így működik, hogy bölcsiben-oviban-suliban törtetni kell, protekciót szerezni, pénzelni, hazudni, lefizetni, rettegni, hogy nehogy egy olyan iskolába kerüljön a gyerekem, ahol már elsőben hülyére verik (valós sztori a körzetes sulinkról).

Szép, magyar valóság. Vagy csak nekem nem tetszik? Csak szerintem nem normális ez így? Nem lehetne minden iskola normális, nem lehetne elkerülni ezt a kínlódást, félelmet, hogy ne kerüljön egy kerület legalja iskolába a gyerekem, csak azért, mert nem tudom lepénzelni az elit iskola igazgatóját? Egyáltalán honnan kellene tudnom, hogy ez így működik? Nekünk most szerencsénk volt. De mi van azokkal, akiknek nincs?

BP