Kedves olvasók, péntekenként Anna terhesnaplóját szoktuk publikálni, de most erre sajnos egy hetet várni kell. Úgy tudjuk, nincs semmilyen vészhelyzet, és jövő héten folytatjuk.
De addig ne maradjatok olvasnivaló nélkül:
Érdekes anyagot kaptunk nemrégen, amely a különórák jogosultságát vitatja. Vagy legalábbis arra kér a szakértő, gondoljuk át, miért is van erre szükség. Vagy ha szükség van rá, akkor mindenre? Matekóra után zongoralecke, úszás és angol tanfolyam? Normális, ha általános iskolásoknak olyan naptáruk van, mint egy vezérigazgatónak? Vajon akkor segít a szülő a gyermekének, ha – időt, energiát és pénzt nem sajnálva – egyik különóráról a másikra viszi, vagy ha hagyja játszani? Biró Tamara, a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai kórház pszichológusa szerint sok függ a gyermektől és az iskolától is, de a szülőnek saját motivációit is érdemes átgondolnia.
„Nagykorában majd hálás lesz érte" – mondja sok szülő, majd a legjobb szándéktól vezérelve beíratja gyermekét a sokadik különórára, edzésre is. Ami természetesen nem baj, sőt. „Az iskolán kívüli elfoglaltságoknak van közösségformáló erejük, alkalmasak a feszültséglevezetésre és fejleszthetik az önszabályozási és együttműködési készséget. Ugyanakkor sok a fáradt gyerek, akiknek nem marad lehetőségük arra, hogy a napi eseményeket játéktevékenységgel dolgozzák fel" – tehát a Vadaskert szakértője se vitatja, hogy van előnye a különóráknak, ugyanakkor ára is.
A Vadaskert szakértője úgy gondolja, hogy a szülőknek is érdemes alaposan átgondolniuk, hogy nekik milyen motivációjuk van a különórák megválasztásában: mi az a program, ami valóban a gyermekről szól és mi az, ami inkább róluk?
Valóban a gyerekük személyiségéhez illő elfoglaltságot találtak, vagy a saját ambícióikat elégítik ki?
Mindenki ismer legalább egy olyan apát-anyát, aki a saját, hajdani félbetört álmait folytatná, amikor a gyereket művészi tornára, fociedzésre, hegedűórára íratja.
A sokrétű elfoglaltság mellett érvként szólhat, hogy ha a gyermek minél több szeletét ismeri meg a világnak, annál nyitottabbá válhat. Biró Tamara szerint ugyanakkor a legfontosabb az, hogy a kisiskolás ne érezze úgy, hogy folyamatosan elvárásoknak kell megfelelnie. „A gyerek arra a következtetésre juthat, hogy őt csak akkor tudják elfogadni, ha teljesíti a szülő, a tanár és az edző követelményeit is. Ez szorongáshoz, alacsony önbizalomhoz vezethet" – mondta Bíró Tamara. (Azt viszont már mi tesszük hozzá, hogy az esetleges iskolai kudarcokért nagyon is kárpótolhatja a gyerekeket a siker, amelyet a művészeti foglalkozáson – olvassunk Igazgyöngy-blogot! – a karate-edzésen, a programozósuliban tapasztal.)
A legjobb programok mindig azok, amelyek felszabadult játékot, mozgást, rajzolási lehetőséget biztosítanak a kicsiknek.
A sport természetesen ilyen, azonban a szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy egyre nehezebb olyan egyesületet találni, amely nem a versenyzésre, hanem a mozgás örömére helyezi a hangsúlyt. A versenyek adják - sajnos – az egyesület rangját, sőt, még azt is befolyásolhatják, mennyi pénzhez juthat a csapat. Ezzel egyelőre nem tudunk mit kezdeni, de az már eltérhet, mennyire élet-halál kérdése az a versenyeredmény.
„Ha azt látjuk, hogy a gyerek nem leli örömét a korábban kedvelt tevékenységekben, kimerült, szorong, vagy megváltozik a viselkedése, akkor érdemes átgondolni a különóra stratégiát" – javasolta a Vadaskert szakértője.
„A kisebbek nem biztos, hogy pontosan meg tudják fogalmazni, hogy mi az, ami zavarja őket. Ha azonban nagyon ellenáll egy különórának, vagy láthatóan folyamatosan fáradt, akkor érdemes átgondolni, hogy szükség van-e arra az extrára. Fontos, hogy a szülő minél több információt begyűjtsön a foglalkozásról, megkérdezze, mi történik ott, hogy érzi magát közben a gyerek" – mondta Biró Tamara.
„A 8-tól 4-ig tartó egyhelyben ülés amúgy sem kedvez a felszabadult gyermekkornak, ha ehhez még további kötött foglalkozásokat teszünk, az bizony sok lehet. Érdemes megfontolni ebben az egyéni különbségeket, hogy az iskolai tevékenységek mennyire fárasztják le a gyermeket. Szintén fontos szempont lehet, hogy mennyire érett idegrendszerrel került iskolába, okoz-e nehézséget számára a beilleszkedés. A szenzorosan érzékeny vagy figyelmi nehézséggel küzdő diák lehet, hogy már az első két tanórán telítődik az ingerekkel és a szülő egy szétesett, fáradt, túlpörgött gyereket kap estére" – magyarázta a szakértő.
Másoknak viszont direkt segít a másféle program, vagy a „lefárasztás”. Többgyerekes anyukától hallottam évekkel korábban: „ha nem járnának heti háromszor edzésre, lebontanák a fiaim a lakást estére, és éjfélkor még szélütötten rohangálnának körbe-körbe, a karantén alatt belekóstolhattunk.” Sőt, egy jól megválasztott foglalkozás akár viselkedésbeli problémák megoldását is elhozhatja: „mióta küzdősportba kezdett a gyerekem, azóta valahogy kevesebb a hiszti, a tehetetlen dühöngés, a hirtelen megsértődés. Máshová kerültek a határai is, jobban bízik magában, büszke a teljesítményére. Egyértelműen jót tett neki, még ha néha túlzsúfoltnak is tűnik a napirendje.”
Vakmacska
