Fel lehetne menni a Hármashatárhegyre, de hó már nincs, és látnivaló sincs sok. Csak egy napunk van, és délután még van némi tennivaló otthon is? Ha nem vonz se mozi, se színház, az Állatkertben vagy kedvenc múzeumunkban meg múlt héten jártunk, nézegessünk trópusi halakat, például a Tropicariumban.

Bár a belépőt nem épp fillérekért vesztegetik (a kínálatot látva értjük is, miért), néhányan mindig állnak sorba télen a Tropicarium pénztára előtt. Ha bejutunk, akkor ugyanis agyő, szürkeség, hideg. Megnézhetjük először hazai halainkat, utána a következő termekben már távoli tájak élővilága vár minket.

Nem véletlen, hogy a legnagyobb tömeg (a felettünk úszkáló cápák óriási akváriuma után) ott ácsorog, ahol a tervezők az esőerdőt igyekeznek bemutatni, hatalmas vízeséssel, ránk rezzenéstelenül bámuló aligátorral, lármás-színes madarakkal, ahol néha kitör a vihar, csattog a villám, zuhog az eső. Állítólag az igazi esőerdőben is félóránként esik, utána persze ragyog megint a nap, már ameddig elérnek a sugarak a buja növényzetben.

A gyerekek többsége az apró selyemmajmocskákat vinné haza, aki ártatlanul kurkásszák egymást a mesterséges vadonban (bár az én gyerekem szerint büdösek, de hát valamivel mégis meg kell őket különböztetni az „Oh my love”-t éneklő Valentin-napi plüssöktől). Nem árt észben tartani, hogy minden szakértő szerint a legkisebb majom is képes lebontani a lakást félórán belül. Nem lenne ajánlatos az apró ékszerként ragyogó nyílméregbékát sem bevinni az iskolába, amúgy gyufásdobozban (épp beleférne tán), mivel az ottani őslakók jól tudják, a bőrében található méreg kis adagban is halálos lehet. Háziasítottabb fajta a zebrapinty, sokan vásárolják, míg rá nem jönnek, milyen rettenetesen lármás madár, de a jámbor tengerimalacnak is van kockázata – a bemutatóhelyen sem véletlenül vannak hímek és nőstények elkülönítve, különben a szaporulat nemsokára a cápákat is kiszorítaná a helyükről.

Ha idegcsillapítóra lenne szükségünk, akkor helyette bámulhatjuk hosszasan a tarka színekben pompázó kicsi és nagy trópusi halfajok táncát, garantáltan lehiggadunk tőle, persze ha nem kell kiskorú gyermekünket vadászni percenként, hogy ne akarjon a ráják közé ugrani, vagy megcsiklandozni a már említett aligátort.  Amelyik teremben madarak is röpködnek szabadon a fejünk felett, ott ne sértődjünk meg, ha megtisztel valamelyik – bosszantó, de nem halálos, bőven megéri az élmény, hogy nem kalitkában sínylődnek szegények.

Az óriás fajokat bemutató akvárium pedig valóban látványos, többféle cápát, ráját nézhetünk itt meg, míg a másik méretes tárolóban muréna ijesztgeti az ijedezni vágyókat. De van angolna, kicsi és nagy teknős, tengeri kígyó, kaméleon és óriás boa is, a játszani vágyóknak pedig a szokásos „nyomkodós”, kipróbálható kísérletezős játékok és találós kérdéseket feltevő masinák. Vasárnap képtelenség kivárni a sorunkat, minden magát szobatudósnak képzelő gyerek ezeken gyakorol.

Milyen korú gyereket érdemes vinni? Lényegében bármilyet, aki szereti az állatokat, és legalább ülni tud. Járni nem tudókat érdemesebb cipelni, mert a hely néhol keskeny, és a babakocsiból nézelődő gyerek sok szemmagasságban elhelyezett látványról is lemarad.  A mi egyévesünk, akit némi tépelődés után vittünk hatéves nővérével együtt, otthon meglehetős nyafogós-betegség utáni hangulatban volt, de a színes kavalkádot vidám rikkantásokkal, széles mosolyokkal üdvözölte, az unatkozás vagy a rossz közérzet legkisebb jele nélkül.

Tropicarium, 1222 Budapest, XXII. ker., Nagytétényi út 37-43. (Campona)

Felnőttjegy (14-62 év) 2.300 Ft
Gyermekjegy (4-14 év) felnőtt kísérettel 1.600 Ft
Gyermekjegy (4-14 év)  kiséret nélkül 1.900 Ft
Hallgató (26 éves korig) 1.900 Ft
Kedvezményes felnőttjegy (62 év felett) 1.600 Ft
Diákjegy (14-18 év) 1.600 Ft  
Családi jegy, 2 felnőtt, 2 gyerek 7200 Ft

Vakmacska