Az egész kálváriánk egy szép nyári napon kezdődött. A szomszéd lakást tavasszal felújították, heteken át hallgattuk az ütvefúró ütemes csattogását, majd a gumikalapács kopogását, ahogy a padlólapot és a csempét rakták. Mire végre a felújítás véget ért, fellélegeztünk, hogy az építőipari zajokat újra madárcsicsergés váltja fel. Majd hamarosan megjelentek a hangyák. Több helyen törtek fel a nagyszobában. Hangyacsapdákat helyeztünk el és örömmel néztük, ahogy a szorgos kis dolgozók hordják be a mérget a bolyba, egy hét alatt megszűnt az invázió.

A következő év első tavaszias napján a hangyák a spájzban bukkantak fel, ellepve a felbontott kekszet, csokoládét és minden kedvükre való dolgot, majd két nap múlva a fürdőszobában is jelentkeztek. Ellepték a szennyestartót, a radiátoron hagyott ruhákat, még a tisztítószeres szekrénybe is befurakodtak. Megint lecsapdáztuk a szóban forgó helyiségeket, de ezek hangyák nem hordták el a csalétket, rá sem bagóztak. Miután a konyhában is megjelentek, fogtam egy példányt, kilapítottam, és egy fehér papírtörlőn tanulmányozni kezdtük. Elég hamar rájöttünk, hogy itt bizony nem közönséges kerti hangyáról van szó, hanem fáraóhangyák fészkelték be magukat hozzánk. Mindenféle rémséget összeolvastam róluk a neten, így már éjjel is üldöztem őket, gyermekeimen dorbézoló hangyafalkákkal álmodtam.  Olyan kérdésen is morfondíroztam, minthogy szeretik-e a csecsemők által visszabukott tejet.

Én naivan a felettem lakót is figyelmeztettem a veszélyre, ezeknek a dögöknek ugyanis akár 400 királynőjük is lehet, és az újonnan kialakuló bolyok laza kapcsolatban maradnak egymással. Így megtudtam, hogy ott is szoktak vendégeskedni a dögök, de sajnos egy „mi le szoktuk fújni őket, utána egy darabig nem jönnek” kijelentéssel kellett beérnem a közös irtás forszírozására. Mivel a meleget szeretik, így a vízcsövek mentén kiválóan tudnak terjeszkedni a lakások között.

Az irtás megkezdődött, eleinte kétnaponta hordtak el egy-egy csomag csalétket, majd már csak 4-5 naponta. Nem tudom megmondani, hogy pontosan hány doboz fogyott el, de az biztos, hogy 20 db felett volt. Törzsvásárlók lettünk a gazdaboltban, majd miután több mint tízezer forinttal gazdagítottuk őket, felfedeztük, hogy a hiperben kevesebb, mint felébe kerül a gyilkos szer, így ezután ott vásároltunk be belőle. Pontosan, ahogy a dobozon írták, három hónapig tartott a bolyok teljes kipusztítása. Erős a gyanúm, hogy több háztartás hangyáit irtottuk egyedül. Néhány héttel az utolsó hangya eltűnése után, egyik reggel egy újabb fáraóhangyával voltam kénytelen farkasszemet nézni a mosdó szélén. Bizakodom, hogy csak egy későn kikelt eltévedt példány volt, de valahol úgy érzem, hogy fel kell készülnünk egy újabb hullámra, mert lehet, hogy egy felderítővel találkoztam egy távolabbi bolyból. A biztonság kedvéért egy doboz irtószert betáraztam.

Majd újabb csapás következett. Felfedeztem még egy bolyt a bejárati ajtón kívül, azonban eddig még nem sikerült eldönteni, hogy itt milyen hangyával is állunk szemben, mert mostanában valahol egy másik kijáratot használnak. Az, hogy hová helyezzük el a csapdát, úgy, hogy se a gyerek ne piszkálja, se víz ne érje, némi fejtörést okoz. Nem tudom, mikor lesz vége, de már nagyon unom a sakkozást, hogy hová tegyük a dobozt, hogy a gyerek ne tudja taperolni, és vonulás közben se szórják szét olyan helyen, ahol játszik. Nemsokára pedig egy újabb kúszó-mászó baba fogja feltörölni a padlót. Addig is fokozottan figyelünk a morzsákra, nyitott édességes zacskókra, és felkészülten várjuk a következő inváziót.

Forrás: http://www.mege.hu/tudastar/2/33/faraohangya

Halacska