Az előző posztomban arról meséltem, milyen nehézségekkel kell szembenéznem egy zenész férj mellett, ebben az írásomban pedig a pozitív oldalát szeretném bemutatni egy ilyen kapcsolatnak. Elöljáróban leszögezem, hogy az alábbi tapasztalatok természetesen az én szubjektív nézőpontomon alapszanak, általános érvényű következtetéseket nem lehet belőlük levonni, habár az a véleményem, hogy többé-kevésbé minden zenészre igazak.

Képzeld el a következő jelenetet: a férjed fásultan, csalódottan ül a konyhában, mert az egyik dal sehogy sem akar összeállni. Megvan az eleje, megvan a vége, de a közepe üres, sánta, olyan semmilyen. Éppen próbálod neki őszintén, de finoman kifejteni eme véleményed, mikor hirtelen felpattan és felkiált, hogy ismételd meg azt, amit csináltál. Kérdésekre nincs idő, mert elszáll az ihlet, logikát keresni pedig reménytelen, így fedő vissza, fakanál le, fűszer be a szekrénybe és kezded elölről. Diadalittasan belebokszol a levegőbe és már veszi a kabátját, miközben a többieket hívja. Másnapra megvolt a dal, és a közönség azóta sem sejti, hogy milyen körülmények között született. Ők boldogan éneklik, te pedig nyálcsorgatva gondolsz a kitrire és hálát rebegsz azért, mert nem éppen valami totálisan egészségtelen vacsorát főztél aznap, mivel azóta is legalább hetente egyszer annyira megkívánod, hogy kénytelen vagy elkészíteni. (Lemondhatnál arról is, hogy a férjed együttesének lemezeit hallgasd, de az semmiképp sem opció.)

Azt hiszem, ez az a kreatív atmoszféra, amit csak egy művész mellett lehet megtapasztalni. Az egészséges megszállottság, a spontaneitás, a „nincs lehetetlen” hozzáállás, ami áthatja az egész életed, és ami hihetetlen erőt ad a mindennapokban. Leírhatatlan érzés részévé válni az alkotás folyamatának, aminek az eredménye végül emberek ezreihez ér el és kíséri őket akár egy életen át, metrón, otthon, utcán, munka közben, jó és rossz napokon, szakítás után vagy egy új kapcsolat kezdetekor, házasságkötéskor, gyerekek világra jötténél. Ott van a lelked pici darabja a dalban és lehet, hogy semmi mást nem csináltál, csak főztél egy átlagos napon egy átlagos ételt, de ez másoknak rengeteget jelent. Ez valamilyen szinten a kapcsolatunk érzelmi dinamikáját is meghatározza, hiszen mindketten adnánk, bárkinek bármennyit, mert boldoggá tesz minket, ha ők is azok, és a megismerkedésünk óta tudjuk, hogy létezik az a személy a Földön, aki fel tudja tölteni a lelkünket.

A zenészek, akiket ismerek, mind rendkívül érzelmes emberek. Előttük sosem kínos megnyílni, nem bírálnak, nem legyintenek rád, elhiszik és átérzik, min mész keresztül. Érzékenyek és empatikusak, csak arra érdemes ügyelni, nehogy egy fájdalmasan gyönyörű dalban teregessenek ki mindent, persze a megkérdezésed nélkül. A „Légyszi, ne mondd el senkinek!” mondatra meggyőzően bólogatnak, mondván, „Persze-persze, lakat a számon!”, aztán a következő lemezen az összes titkodat kifecsegik. A férjem és a barátai a titoktartási kötelezettség laza értelmezésének ellenére is olyan érzelmi biztonságot adnak, amit szerintem csak a szerencsések tapasztalhatnak meg. Ha szabadesésben zuhannék a mélybe, nemcsak a társam lenne ott, hogy elkapjon, hanem mindannyian, és együttes erővel állítanának talpra. Nemcsak ők támogatnak, hanem a sorstársaim, a többi feleség is. Kezdőként elveszett voltam, sehol sem találtam a helyem, de ők kérés nélkül is segítettek. Nagyon szoros kapcsolat fűz minket össze és elmondhatatlanul hálás vagyok ezért.

Mint ahogyan azért is, hogy mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a férjem együttese abszolút családbarát (gyerekek és háziállatok included). Ez olyan kapukat nyit meg a kisfiam előtt is, amiből csakis profitálhat, mert teljesen mindegy, merre indul az életben, Sheldon Cooper 2.0 akar-e lenni vagy a következő John Lennon, elképesztően inspiráló légkörben nő fel. Újszülött kora óta sok és sokféle ember veszi körül, világot láthat, és bármibe is fog belekezdeni, nemcsak a szülei, hanem a tágabb környezete is feltétel nélkül fogja támogatni. Bár szerintem aki pár hónaposan az Abbey Road Studiosban teljesíti a délutáni szundit, gyakorlatilag belenő a zenébe...

Úgy gondolom, hogy egy zenészt választani életünk párjának arról szól, mennyit adunk fel azért, hogy olyat kapjunk, amit mástól nem vagy csak részben. Nekem megéri. A szívnek amúgy is ki tud parancsolni?

Vero

KAPCSOLÓDÓ POSZTUNK:



Zenésszel házasodnál? Jól gondold meg!

Ha valaki tanácsot kérne tőlem, hogy összeházasodjon-e egy zenésszel, annyit mondanék, jól fontolja meg, ugyanis ezzel az életstílussal csak kevesen tudnak megbirkózni.

Tovább>>>