Ma van a bűvös dátum, december huszonnegyedike, és az én Apukám a közeli város intenzív osztályán fekszik, tegnap operálták, ki kellett szedni az egyik térdprotézisét, mert begyulladt. A probléma pontos oka ismeretlen, mert semmilyen kívülről észlelhető fertőzése nem volt már vagy egy éve (megfázás, vagy húgyúti fertőzés vagy foggyulladás), de miután régóta cukros is (kettes típus), lehet, hogy a lassan meggyengülő immunrendszere engedett teret valami, egyébként ártalmatlan bacinak. Ma 15 órakor van látogatás az intenzíven, ott leszünk Anyuval.

Amúgyis kalamajkás volt ez az ősz, először a fiam törte el a kezét, azt kellett operálni, aztán az én térdemben kellett lecsiszolni a „cafatokban lévő“ meniszkuszt, ami miatt két hétig mankóztam, a családra voltam utalva, és még mindig kímélnem kell(ene), és most meg ez.

20-án, péntek este kezdődött, mikor Apu elesett. Miután ilyenkor ő nem tud magától felállni, mert 180 centi és 92 kiló, csak a férjem vagy a fiaim tudják felállítani. A férjem felállította, Apu szerencsére nem ütötte meg magát. Éjjel még kétszer elesett, szólt az éjszakai vészhívó csengőnk, a férjem és én mentünk le, a férjem felállította, majd szombat délelőtt is elesett, akkor a kisebbik fiam állította fel. Mikor kérdeztük, hogy miért esik el, akkor azt mondta, hogy gyenge a jobb térde, és fáj. Miután a cukra miatt perifériás polineuropátiája van és Parkinsonja is, először azt hittük, emiatt fáj és gyenge a térde, de miután a fájdalma egyre erősödött, szombat délután mentőt hívtam, és bevitettem a kórházba. A sürgősségin fájdalomcsillapítót kapott, elvégezték az első rutinvizsgálatokat, és azt állapították meg, hogy van valami gyulladás a szervezetében. A belgyógyászatra került, hogy kideríthessék, valójában mi a baja.

Vasárnap röntgenezték a fájó térdét, de azon a felvételen nem látszott semmi. Tegnap, hétfő reggelre felszaladt a láza, forró volt a térde, és nagyon fájt, ezért megpungálták, megállapították, hogy gennyes, és így hétfő este sürgősséggel megműtötték, kiszedték a protézisét. Ilyenkor az a protokoll, hogy lemerevítik a térdet hat hétre, és ha akkor rendben vannak az értékei, akkor kap majd új protézist. Most két hétig a kórházban lesz, mert intravénás antibiotikumot fog kapni, ez alatt a két hét alatt kell megszervezni az itthoni ápolását, mikor majd hazaadják.

Szerencsére a rendszer nem hagy bennünket magunkra. Adnak neki ide, itthonra olyan ágyat, mint amilyen a kórházban van (az az elektromosan állítható ágy, dőlésszög, magasság, fejrész, lábrész pozíciója állítható), ezt kölcsönbe kapjuk, nem kerül semmibe, és megtarthatjuk, amíg él. És naponta fog jönni az ápolási szolgálat, heti háromszor teljes mosdatást csinálnak, a többi napokon csak intim mosdatást, ezenfelül menedzselik majd a hólyagkatéterét is, meg a székletét is (ezt is a biztosító fizeti). Valószínűleg hashajtót fog kapni, mert a Parkinson miatt állandó a székrekedése. A hólyagkatéterre azért van szükség, mert a Parkinsonra kapott gyógyszerek miatt kínzóan szárad a szája, és emiatt nagyon sűrűn, kortyonként iszik, legalább 3 litert naponta, ami egyébként jó és egészséges, de ami bemegy, annak ki is kell jönnie. És a prosztatamegnagyobbodása miatt cseppeket pisil, de azt félóránként, éjszaka is, és nem tud kacsába pisilni ülve, csak állva tudna, vagy a szobavécére kiülve, de az nem megy, mert nem szabad felállnia ezzel az ideiglenesen lemerevített térdével. Szóval katéter.

Ha majd itthon lesz, elkezdem szervezni az új térdprozézist is, abban a reményben, hogy alkalmas még a csontállománya és az általános állapota arra, hogy megcsinálják neki, és így talán vissza fogja nyerni a járóképességét. Ő még csak most lesz nyolcvan éves, korai lenne még ágyhoz kötöttnek lennie. Eddig tudott járni, bár a Parkinson miatt már csak rollátorral, de nem volt ágyhoz kötve. Reméljük, ezt sikerül elkerülni.

Mindezek alatt Anyu mindkét térde annyira fáj, hogy tulajdonképpen mind a kettőbe protézis kellene, de majd kiválasztja, hogy melyik a sürgősebb, és ha majd Apu új térde meglesz a rehabilitációval együtt (március, vagy április vége???), akkor jön majd Anyukám, ő is kap szép új térdet.

Momentán még el se tudom képzelni, mennyi rohangálásom lesz majd ezzel, mert ugye Anyuék nem beszélnek németül, annyira semmi esetre, hogy maguknak tudják intézni ezeket a dolgokat, és persze már nem is vezetnek. Ha majd kijövünk az alagútból, és Anyunak is sikeresen megoperálták legalább az egyik térdét, és túl leszünk az ő rehabilitációján is (júliusban?), akkor talán majd megírom, hogy hányszor kellett ide-oda mennünk. Ez azért esik most zokon, mert pont az elkövetkezendő félévre terveztem, hogy visszatérek egy kicsit a munka világába, de azt hiszem, ezt most elfelejthetem.

Drukkoljatok nekünk, és élvezzétek ki az ünnepeket, amennyire nálatok most éppen lehet. És vigyázzatok az egészségetekre, annál tényleg nincsen fontosabb.

teljesenmindegy