A világon évente körülbelül 15 millió baba születik idő előtt, ami az újszülöttek több mint 10 százalékát jelenti. Riasztó tény, hogy közülük 1,1 millió baba hal meg, az életben maradókat pedig tartós fogyatékosság sújthatja. A legtöbb koraszülött gyermek Afrikában és Ázsiában jön világra.

Kép: Stockfresh

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számos szakértő bevonásával globális felmérést készített országokra lebontva a koraszülések alakulásáról. A jelentés alapján a legszembetűnőbb eltérés a szegény és a gazdag országok között a túlélési esély. A fejlett országokban a professzionális és költséges intenzív egészségügyi ellátásnak köszönhetően a koraszülöttek többsége életben marad. Egy amerikai újszülött túlélési esélye például tizenkétszer nagyobb, mint egy afrikaié.

Megállapítást nyert, hogy globális szinten a koraszülés okozza a legtöbb újszülött halálát, az öt év alattiak esetében pedig a második vezető halálozási ok.

A jelentés szerint a legszegényebb országokban egyszerű, olcsó módszerek alkalmazásával a „halálra ítélt” koraszülöttek háromnegyedét meg lehetne menteni. Ilyen például az egy dollárba kerülő - Európában sztenderdnek számító - tüdőérlelő szteroid injekció, amivel 400 ezer újszülött túlélését lehetne biztosítani évenként. Hasznos praktika még inkubátor hiányában a „kenguru-gondozás”, amikor a babát a mama közvetlenül meztelen mellkasához erősítve hordozza.

Egy koraszülöttnek azonban nem csak az életben maradásért kell megharcolnia. Nincsenek pontos adatok arról, hogy a világon hányan szenvedtek újszülöttkori agykárosodást, lettek vakok vagy küzdenek tanulási zavarokkal. Éppen ezért elsődleges cél az idő előtti születés megakadályozása.

A koraszülöttek aránya az USA-ban 12 százalék (félmillió), ami Thaiföld, Törökország és Szomália értékeivel egyezik meg; Japánban és Svédországban ez az arány 5,9 százalék. Lehetséges, hogy az USA kevésbé jó statisztikáinak oka abban keresendő, hogy nem jutnak megfelelő védőnői ellátáshoz a biztosítással nem rendelkező – főleg afro-amerikai – nők.

A szakértők a terhesgondozás mellett a fogamzás előtti időszak fontosságát is hangsúlyozzák. Lényeges, hogy a leendő kismama jó egészségi állapotban legyen a gyermekvállalást megelőzően. A koraszülés kockázatát növelhetik az alábbi tényezők:

  • cukorbetegség, magas vérnyomás, fertőzések, dohányzás
  • túlsúlyosság vagy kóros soványság, és kevesebb, mint két év a terhességek között
  • 17 évesnél fiatalabb vagy 40 évesnél idősebb kismama
  • (többes) ikerterhesség
  • korai szülésindukció vagy császármetszés.

A szakemberek szerint megéri kivárni a megfelelő születési időpontot, mert a baba akár csak néhány héttel korábban történő világrajövetele légzőrendszeri problémákat, sárgaságot, sőt, halált is okozhat.

A WHO definíciója szerint koraszülésnek az számít, ha a kismama a terhesség 37. hetének leteltét megelőzően ad életet gyermekének. A WHO koraszületési kategóriái az alábbiak:

32-37. hét: enyhén koraszülött (legjellemzőbb)

28-32. hét: jelentősen koraszülött

28. hét előtt: szélsőségesen koraszülött.

Egy szakértő szerint borzasztó maga a tudat, hogy a leggyakoribb kategóriába eső újszülötteket is meg lehetne menteni a fejlődő országokban, ha a hatóságok tisztában lennének a legalapvetőbb intézkedésekkel. Nem is beszélve az ilyen csecsemőhalálokat körülvevő fatalizmusról. Például, egy 25. hétben született babának 50 százalékos esélye van a túlélésre az USA-ban, és az emberek számítanak is arra, hogy életben marad. Ha pedig Ghánában egy baba két hónappal korábban születik, máris kezdenek lemondani róla...

http://www.huffingtonpost.com/2012/05/02/premature-birth-rate-_n_1472247.html?ref=topbar

Bicse